Huszadik Fejezet: Thomas McMillan bulija

  Szerdán, amikor megérkeztem a suliba, egy csapat lány szólított le, akiknek egyen pólójuk volt. A pólón pedig egy fiú képe virított, méghozzá Zane Blackwood-é.

- Abbey Green! - kiáltott utánam a csapatból az egyik.

- Igen? - fordultam hátra zavartan.

- Mivel Zane-el jársz, ezért ha van kedved, beléphetsz a Zane Blackwood rajongói klubunkba. 

- Dalia, te barom! Abbey nem léphet be a klubba, mivel Zane-el jár, és mi is Zane-el akarunk járni - üvöltött rá egy lány.

- Ööö. Köszi, nem akarok belépni - mondtam és elviharzottam gyorsan. 

  Zane Blackwood fanjai egy klubot is csináltak, és ugyanolyan pólókba mászkálnak? Ez nem túlzás kicsit? - gondoltam. Ez az egyik hátránya, ha Zane Blackwood-dal jársz: őrült, ismeretlen emberek neked rontanak, néha kedvesen a halálodat kívánják, néha pedig megdobálnak naranccsal (au, a múltkor tényleg fájdalmas volt az a narancs), esetleg megkínálnak egy sütivel. A sütit majdnem elfogadtam, de egy szintén ismeretlen idegen rám kiáltott, hogy szerinte meg van mérgezve. Nem tudom, hogy igaza volt-e, de mindenesetre nem fogadtam el, akármennyire is gusztusosan és étvágygerjesztően szemezett velem a csokis süti.

   Az órák egyhangúak voltak, dogát írtunk, feleltünk, dogát osztottak, vettük tovább az anyagot, vagy épp összefoglaltunk. Rémesen izgalmas, ugye? Tesin pedig röplabdáztunk, és a fél óra játékidő alatt (negyed óra a bemelegítés, 45 perces az óra), összesen háromszor értem bele a labdába, és abból semelyik sem ment át a hálón. Upsz. Nem vagyok jó a labdajátékokban, az már biztos. Bár már az is durva, hogy háromszor beleértem, legtöbbször csak arrébb állok, ha jön a labda. Amúgy sem tudtam annyira koncentrálni a röpire, mert a Zane rajongók sikeresen elterelték a figyelmemet, pedig ők még csak ott sem voltak a tornaterembe. Azon idegeskedtem, hogy nehogy megkedvelje Zane az egyik rajongót. Rájöttem, mit is éreztem: féltékenység. Igen, eszméletlen féltékeny voltam, pedig Zane még csak hozzájuk sem szólt, tudtommal.
   Tesi volt az utolsó óránk, így sietősen átöltöztem, és gyorsan elhúztam a csíkot. Az épület előtt, a gimi kapujánál várt rám Zane. Eszméletlen jól nézett ki, és majdnem elolvadtam, ahogy rám mosolygott a csábos mosolyával, és a gyönyörű kék szemeivel.
- Szia - köszöntem hangosan, és elég életvidáman ahhoz, hogy egy nagy ölelést is társítsak hozzá.
  Ölelésnek indult, de Zane csókként fejezte be.♥
- Szia szépség. Futottál? - mosolygott rám, a pirosas arcomat figyelve.
- Tesink volt. Na, mit tervezel mára? - ugrándoztam lelkesen.
- Tudod, Thomas McMillan fergeteges bulit rendez ma este - emlékeztetett.
- A francba, már el is felejtettem. Hánykor kezdődik?
- Hát, én szerintem tíz körül megyek. Gondolom együtt megyünk, elviszlek motorral.
- Tíz? - csodálkoztam.
- Kicsit korai? - vigyorgott pimaszul Zane.
- Ja, persze, korai - fintorogtam, majd témát váltottam - Találkoztál már a Zane Blackwood fanklubbal?
  Zane elkezdett röhögni, és én meg csak ott néztem őt, mint valami hülye, és kérdezősködtem, hogy mi olyan vicces. Nagy nehezen leállt a röhögőgörcse, és normális hangon - többé-kevésbé - érthetően kibökte.
- Letámadtak engem, hogy ők kérik a megrágott rágómat, mikor ebéd előtt ki akartam köpni.
- Jéézusom, ez azért már elég beteges - szörnyülködtem, mire ő csak megvonta a vállát.
  Felpattantunk a motorjára, és elrobogtunk - nem kis felhajtást csinálva, sok érdeklődő szempár figyelte a mi kis indulásunkat. Valamiért nagyon élveztem, hogy ennyi irigykedő tekintet bámul engem, mert a "Zane csaja, akit még nem dobott egy hét után" szerep sokkal jobban tetszett, mint a régebb rám ragasztott szerepek. Na jó, amikor azt hitték bűnöző vagyok, egy igazi rossz lány, az valamilyen szinten még tetszett is, mert akkor voltak, akik féltek tőlem. De amikor mindenki az ittas viselkedésemen röhögött, azért én azt nem találtam annyira viccesnek, mert semmire sem emlékeztem belőle.
  Megérkeztünk a házunkhoz, és én leszálltam a motorról.
- Zane, nem baj, ha elhívom Chloe-t, is?
- Nem, dehogy, nyugodtan jöjjön ő is. Csak akkor elkérem apám kocsiját, hogy elférjünk.
- Úúú, már van jogsid?
- Hát. Majdnem - vigyorgott, és beindította a motort, ami zúgó hangot adott ki.
- Szia! - köszöntem el, és bementem a házba.
  Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Chloe-t. Chloe örömmel beleegyezett abba, hogy eljöjjön a buliba, és percek alatt az esti ruha lett a téma, ami nem egy "pár perc alatt megbeszéljük" történet volt, így úgy döntöttünk, hogy inkább Skype-on, webkamerával folytatjuk a kommunikálást.
  A kamerába mutogattuk egymásnak a ruhákat, zenét hallgatva, nevetve. Nagyon boldog és izgatott voltam, Chloe viccelődése valahogy elterelte a figyelmemet arról, hogy a múltkor, hogy végződött a buli. Vele vártam az estét, és együtt nevetgéltünk Chloe régi, béna cuccain, amiben kiparodizálva a miniszoknyás ribancokat járkált fel-alá, a nővére magassarkújában.
 Végül estefelé, a hosszas Skype után elkészültem az öltözékkel, ami egy pánt nélküli combközépig érő ruhából állt, ami fekete színű volt, és Chloe szerint elég jól állt rajtam. Mivel a múltkori magassarkút Rarától kaptam kölcsön, és nekem nem volt saját, ezért kénytelen voltam tornacipőt felvenni, ami mondhatni, csodásan (irónia!) illett a ruhához. Csakhogy, az időjárás sem játszott a kedvemre: mikor mondtam anyának, hogy így megyek a buliba, anya nem azt nézte, mennyire rövid a szoknya, hanem azt, hogy meg dogok fázni, és gyorsan a kezembe gyömöszölt egy kardigánt. Ilyen összeállítással mentem a buliba, ahol jól tudtam, hogy magassarkús, jól kiöltözött lányok lesznek, agyonsminkelve. Én maradtam a natúr sminknél, és az egyszerű, kiengedett hajviseletnél.

    Fél tízkor halottam a kocsi dudálását, és akkor rögtön kimentem a házból, gyorsan egy "Sziasztok"-kal elköszönve a szüleimtől, akik még mindig meglepő módon jól fogadták, hogy buliba megyek. A kocsiban várt Chloe, Zane, és egy számomra idegen fiú. Zane bemutatott neki, úgy hívták Cole. Cole vezetett, ugyanis Zane úgy oldotta meg a sofőr dolgot, hogy elhívta az évfolyamtársát, azaz Cole-t. A fiúnak volt jogsija, és amúgy nem nyert volna belépést a buliba, ha Zane el nem hívja. Csak annyi a feladata, hogy maradjon józan, mert részegen nem vezethet.
  Üvöltetve a zenét indultunk el, hatalmasakat nevetve. Zane Cole-t cikizte, akinek az út végére már égővörös volt a feje, a Zane által mesélt sok-sok kínos sztoritól, aminek a főszerepében Cole volt. Szegény fiú, kicsit sajnáltam is, de azért láttam rajta, hogy valamilyen szinten örült annak, hogy velünk lehet. Alig húsz perc kocsikázás után már ott is voltunk Thomas McMillanék háza előtt. - A végzősöknek mind extra modern, extra nagy házuk van? - gondolkodtam, Thomasék házát látván. Hatalmas volt.
   Ahogy megérkeztünk, a házból ugyanúgy üvöltött a zene, mint Zane apjának kocsijából. A házból ez a szám szólt: (olvasás közbe beindíthatjátok)

Kid Cudi - Pursuit Of Happiness(Steve Aoki Remix)

 Jókedvűen léptem ki a kocsiból, miután Zane ajtót nyitott nekem ( hát nem udvarias?). Bementünk a házba, ahol már javában zajlott a buli. Chloe odasúgta nekem, hogy meglátott valakit, és hogy mindjárt jön. Zane Blackwood-dal sétáltam végig a hatalmas nappalin, ami tömve volt fiatalokkal, akik buliztak. Mindenki megnézett, nem csak az öltözékem miatt, hiszen Zane Blackwood csaja voltam, és ezért tetőtől talpig végig kellett mérni. Ismeretlen emberek köszöntek nekem, némelyik hercegnőnek szólított, én pedig zavartamban csak még jobban átkaroltam Zane-t, akit már majdnem halálra szorongattam a karommal.

  Végül ittam pár korty likőrt, ami egyébként meglepően finom volt, és kicsit feloldotta a zárkózottságom. Táncoltam Zane-el, az üvöltő zenére, ugráltunk össze-vissza, piával a kezünkben. Zane-t végül leszólította az egyik haverja, így én is leléptem, Chloe-t keresve. Végül rátaláltam, egy nálunk idősebbnek tűnő lánnyal beszélt nagyban, röhögcsélve valamin . Bemutatott neki, és elmesélte, hogy ő a nővére egyik barátnője, aki sokszor visszajár a gimis bulikba (hisz a nővére már egyetemista, és koleszban lakik, csak pár cucca van otthon). Már nem is emlékszem miről beszélgettünk mi ott hárman pontosan, de rengeteget nevettünk, Trish-el, azaz Chloe nővérének a barátnőjével. Ittam egy kicsit, szóval néhány rész kimaradt, de nem volt hullarészeg, mint a múltkor.

   Visszasétáltam karöltve a táncparkettre Chloe-val, ahol megpróbáltunk táncolni, bár úgyse figyelte senki, hogy hogyan táncolunk, így nyugodtan elengedhettük magunkat, és olyan hülyén táncoltunk, mint még soha. Félhomály, fények, enyhe pia szag, üvöltő zene. Így nézett ki Thomas McMillan bulija összességében, pár szóval leírva. Már éppen le akartam volna dőlni Chloe-val a kanapéra, mikor Chloe kijelentette, hogy ő most lelép ismerkedni, és selfie-kel készíteni a telefonjára, hogy később henceghessen a végzősökkel készült közös fotóival. Én is úgy határoztam, ismerkedek, de aztán megpillantottam a magányosan ácsorgó Cole-t, így leálltam vele dumálni. Annyira szégyenlős volt szegény, de azért elmesélte, hogy tetszik neki egy lány, és rá is mutatott. A lány éppen egy pezsgősüveggel a kezében énekelt a barátaival, nem túl józan állapotban. Én rámosolyogtam Cole-ra, és egy mozdulattal nekilöktem az énekelő lánynak. Cole sűrű bocsánatkérések közepette végre beszélt a lánnyal, így elégedett arckifejezéssel bámultam őket egy darabig, majd a szememmel keresgéltem valaki ismerős arcot a tömegben. 

  Brad-et pillantottam meg, aki egy fiú társaságában álldogált a pultnál, műanyag pohárral a kezében. Odasiettem hozzájuk.

- Hali - köszöntem.

- Ó, szia Abbey, rég láttalak. Még nem is tudtam gratulálni: sokáig legyetek boldogok Zane-el, amíg meg nem haltok - mondta Brad alig artikulálva, piától bűzölögve. Ő már hullarészeg volt, az tuti.

- Mi még nem ismerjük egymást. Illetve én, már sokat hallottam rólad. Thomas McMillan vagyok - nyújtott kezet a szőke a hajú fiú, aki Brad mellett ácsorgott a pultnál. Kedves mosolya volt, és a jóképűsége miatt már korábbról is ismertem a nevét, meg aztán a fergeteges bulijairól mindenki hallott már.

- Abbey vagyok - ráztam vele kezet. Kicsit furcsa volt ez a felnőttes kézrázás, és őszintén szólva nem így képzeltem el Thomas-t. A fiú zakóban volt, meglazított nyakkendőben, és farmerben, ami mégiscsak felnőttesebb volt, mint a többiek öltözéke.

- Tudom, hogy úgy hívnak. Jól nézel ki, egyedi összeállítás. De jól figyelj, új trendet indítottál el. Van rá esély, hogy sok divatmajom az elkövetkezendő bulikban a te trendedet utánozza le - nevette el magát Thomas.

- De mégis miért? - csodálkoztam.

- Mert te vagy Zane Blackwood csaja - vigyorgott Brad.

- Apropó Zane, nem láttátok? - jutott eszembe.

- De, én láttam. Jenna J-vel mentek fel az emeletre - szólt egy ismerős hang, Rara.

- Szia Rara, rég láttalak - nem haragudtam rá, hogy a múltkor otthagyott. Rara már csak ilyen, én voltam naiv, hogy azt hittem másképp fog viselkedni.

- Cherrykém, te ma is hozod a formádat. Ez a ruha, isteni! - mondta a lány, egy nagy öleléssel ajándékozva engem - Egyébként gratu. Zane-el igazán cuki kis pár vagytok!

  Aztán még valaki társult a beszélgetésbe: Craig White.

- Szia cica, látom bepasiztál. 

- Anyád a cica, pöcsfej - mondtam neki.

- Nyugi, drága. Majd csörögj, ha Zane dobott. Én ott leszek! A "szakítottam a pasimmal" szex midig nagyon jó - vigyorgott kajánul Craig, aki a múltkori bulin leitatott.

- Te perverz faszfej, keress magadnak egy ingyenkurvát - morogtam.

- Charlotte itt van? - kérdezte, mire akaratlanul is elnevettem magam. Charlotte, szegény lány, most ő a következő áldozat.

- Na, emberek, én lépek, megkeresem Zane-t - jelentettem be, és felmentem az emeletre.

  Mit is mondtak.... Jenna J-vel ment fel Zane.... - jutott eszembe - Basszus!

  Szinte már berontottam a legelső szobába, ahol Jenna J Ross, és Zane Blackwood éppen vitatkoztak. Megdöbbentő látvány volt, Jenna J Ross egy kigombolt blúzban volt, és egy miniszoknyában, Zane pedig a szoba túlsó oldaláról üvöltözött. Itt meg mi a pokol történt?

- Te utolsó ribanc, fogd már fel, hogy nem fogok lefeküdni veled! - üvöltötte Zane. Majd megpillantott engem - Gyere Abbey, menjünk innen - ragadta meg Zane a karom, és kiráncigált a szobából.

- Ez meg mi volt? - vontam fel a szemöldököm.

- A lány azt hitte, hogyha kigombolja a blúzát, akkor megcsallak téged - mondta idegesen Zane.

  Megértően bólintottam, de azért magamban nagyban ünnepeltem. Bibibí, Jenna J, én jobban kellek Zane-nek, pedig én még ki sem gomboltam a blúzom!

   Vidáman szökdécseltem le a lépcsőn, majd a táncparkettre húztam Zane-t. Hozzásimultam, és hosszasan csókolóztunk. Szinte már idilli pillanat volt, amikor Chloe megzavart minket. 

- Csajbunyó van az udvaron, srácok ezt nektek is látnotok kell! - vigyorgott a lány, mire elnevettük magunkat, és kimentünk vele a teraszra, ahol már többen is nézelődtek. 

  Végül valaki elüvöltötte magát, hogy "Csajbunyóóóó!" és a fél lakás az udvarra rohant. Charlotte, az ombre hajú rózsaszín ruhás lány verekedett egy úgynevezett Patty-val, akinek platinaszőkére volt festve a haja. A két lány egymás haját cibálta, sikítozva. A nézők üvöltve kezdtek szurkolgatni, mikor Thomas McMillan megjelent a helyszínen, és lecsitította a népet.

- Hé, emberek. Jó a buli? - kérdezte, mire üdvrivalgás tört ki - Hé, nyugi, halkabban. Csak annyit mondanék, hogyha továbbra is bulizni akarunk, akkor csöndben kell maradnunk, mielőtt csendháborgatásért feljelentenek. Oké? Szóval akkor maradjunk bent, a falak szigetelnek kicsit. Ti pedig, Charlie és Patt, ti meg béküljetek ki szépen.

- De csókolózott a pasimmal! - tört ki Patty.

- De ő az én pasim! - sikított Charlotte.

  A két lány összenézett, majd egy magas fiúra néztek.

- Peeeteeer! - kiáltották kórusban, és egyszerre kezdtek el mindenfélét a fiú fejéhez vágni, főleg olyasmi jelzőket, hogy "csaló, szemét stb."

  Én nevetve néztem végig a jelenetet Chloe-val, akivel majdhogynem sírtunk a röhögéstől. Persze, annyira nem is volt vicces, de az alkohol hatására minden viccesnek tűnt. 

  Visszamentem a házba, a nagy tömeggel együtt, felkaptam egy üveget, és meghúztam. A nagy hévben megittam az egészet, és utána esett le, hogy amit iszok, az whiskey, méghozzá elég erős. Furcsamód viszont most pontosan, tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, amit mélységesen megbántam. Először lementem az alagsorba, ahol a beépített, fedett medencéjük volt McMillan-éknek. Több lány és fiú fürdött a medencében, én meg felszabadultan ugrottam be a vízbe ruhástul (cipő, és kardigán nélkül).. Nagyban viháncoltam pár lánnyal egy darabig, majd vizesen kikászálódtam a medencéből. Páran segítettek megszárítkozni, és egy fél óra múlva újra tűrhető lett a külsőm. Visszamentem az emeletre, ahol a kimentem a táncparkettre, és egyedül kezdtem el táncolni, amikor odajött hozzám Craig. Egy darabig viccelődtem vele, szinte már flörtöltünk. Aztán megtörtént az, amit a mai napig bánok. Megcsókolt, én meg hagytam, én hülye. És akkor megjelent Zane, aki meglátott minket csókolózni. 

- Zane félreérted - motyogtam, de alig tudtam beszélni.

- Nem - mondta a fiú, és elviharzott. Nem tudtam követni, össze-vissza dülöngéltem, és végül ledőltem a legközelebbi kanapéra, ahol nyomban elnyomott az álom.

Tizenkilencedik Fejezet: A suli női mosdójában

  Kedden a suliban Chloe-val érdekes dologra lettünk figyelmesek, a nyolcadik óránk után. A suli fele kiürült, mivel négy óra után már nem sok embernek van órája. Mi is csak azért maradtunk bent, mert javító dolgozatot írtunk fizikából, amiért egyébként nagyon hálás voltam a tanárnak, hogy adott lehetőséget rá, mert a kettes az nem nagyon illett volna be a többi jegyem közé, ami nagyjából csak ötösökből, és pár négyesből áll. Nem vagyok stréber, csak hát, azért mégis csak fontos a tanulás.

  Szóval, négy óra elmúlt, és mi már éppen mentünk volna kifelé a suliból, amikor SOS Chloe-nak használnia kellett a lánymosdód, a havibaja miatt. Amikor bementünk, nyögéseket hallottunk.

- Mi a picsa, valaki a gimi mosdójában szexel? - suttogta Chloe.

- Ez undorító, a WC tiszta kosz... Fúj! - mondtam, és kirángattam Chloe-t a mosdóból.

- Te menj fel az emeletibe, én megvárlak itt - mondtam, és nekitámaszkodtam a falnak.

 Letettem a táskámat a földre, és kíváncsian vártam kik fognak előjönni a vécéből. Oké, kicsit betegnek hangzik, de eléggé kíváncsi voltam, kik olyan szánalmasak, hogy a suli vécéjében rendezik le azt, amit az ágyban kéne elméletileg. Szóval ott vártam, a folyosó ürességét bámulva, amikor alig két perc múlva elő is jött a két hunyó. Nem számítottam rá, hogy ismerni fogom azt a két személyt. 

   Jenna J Browning lépett ki először az ajtón, mögötte Ramon Swartz-al. 

- Mi a büdös franc? Ti meg... Jézusom! - kiáltottam fel.

  Chloe alig pár pillanat múlva már meg is érkezett.

- Ramon és Jenna J? Ti voltatok a női mosdóban? - döbbent le Chloe is.

  Ramon nyelt egyet, és próbálta a kezével eltakarni a már amúgy is rákvörös fejét. Jenna J Browning viszont megőrizte a nyugalmát, és ugyanolyan stílusban szólalt meg, ahogy azt tőle megszokhatták már az emberek.

- Nyugi, ribik. Ramon, te lépj le, én majd megbeszélem a cicákkal az ügyet. Ez csajos ügy, oksi? Pá, Ramon!

- Csá - bólintott a srác, és ezzel le is lépett.

- Félre ne értsétek a helyzetet, már amúgy is elég ciki, hogy megtörtént. Ez is része a tönkretételének, nyugi ribik. Csak a bizalmasa akartam lenni, és hát, nekem picikét más eszközeim vannak erre. 

- Ezt most higgyük is el? - kérdeztem.

- Igen, úgy sincs más választásotok.

- Szóljunk Thora-nak - fordultam Chloe-hoz.

- Ne! Ne már, ribik. 

- Anyád ribi, mert mi pont nem - mondta Chloe, és elmentünk mellette.

- Ezt még kurvára megbánjátok! KURVÁRA! - sikította Jenna J, mire egy tanár is felbukkant a folyosón.

 Kapucnit fel, és mi már el is tűntünk Chloe-val.

***

    Otthon este felé megint átjött Zane.

- Nem fogod elhinni, de Jenna J Browning Thora exével kefélt a női mosdóban.

- Jézusom - mondta Zane.

- Na, és mi újság veled, suli nagymenője? - mosolyogtam rá témát váltva. Aznapra már elegem volt Jenna J-ből.

- Tudod, csütörtökön elmarad a suli, a tanári értekezlet miatt. Ilyenkor minden évben rendez Thomas McMillan egy oltári bulit, kihagyhatatlan.

- Szerdán, azaz hétköznap tart bulit? 

- Ne vágj ilyen fejet, csütörtökön nem lesz suli!

- Nem akarok buliba menni, főleg nem ilyen elvetemült végzősök közé nem.

- Én is végzős vagyok, hahó.

- Jó, de te nem vagy elvetemült - nevettem el magam - Csak egy kicsit.

- Ezt most bóknak veszem. Na, Abbey, nem lesz semmi gáz! Ott leszek melletted, meg minden, vigyázni fogok rád. Ígérem.

  Mélyen a szemembe nézett, és elmosolyodott. A francba. Olyan elbűvölő a mosolya. 

- Oké - sóhajtottam. Elég könnyen megtörtem, tudom. Erősebb és keményebb kellet volna legyek? Már késő, mindegy.

- Ez aaz! Jó lesz végre egy olyan lánnyal mutatkozni, akinek némi ész is belefért a fejébe.

- Khm. Az exeid között is van rengeteg rendes és okos lány, mint például Chloe nővére.

- Az meg ki? - csodálkozott.

- Nem mondod komolyan, hogy még a nevére sem emlékszel? Nem rémlik egy Olivia nevű lány?

- Ööö, de, most hogy mondod a nevét, rémlik valami... Vörös haja van?

- Nem! Barna - mondtam.

 Zane elnevette magát.

- Ez nem vicces. Tudod, ha az én nevemet is...

- Nem fogom elfelejteni. Soha - mondta komoran.

  Vicces, de még ebben a már-már komoly pillanatban is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jól áll neki a komolyság. Ez már beteges?

- Ajánlom is. Ellenőrzésként: hogy hívnak?

- Abbey Cecilia Green - mondta, és hosszasan megcsókolt. 

***

 Este, miközben az ágyamban feküdtem - ami mellesleg tök puha volt, hála az új matracomnak, éljen - szokás szerint elmélkedtem az aznapi eseményekről, amik velem történtek. Eszembe jutott Jenna J, és hogy Chloe elvileg már felhívta Thora-t, hogy értesítse őt a női mosdóban történtekről. Őszintén szólva nem hittem, hogy a híres Jenna J Browning képes elmenni odáig valakivel, hogy a sulivécében csinálja. Ennél többnek hittem. Az viszont furcsa, hogy arra hivatkozott, hogy ez is része a tervnek, hisz mégis mire menne vele? Semmire. Egyértelmű, hogy megtetszett neki a srác, csak nem vallotta be. Bár elég parancsolgatósan beszélt vele, különös, hogy Ramon Swartz elsőre szót fogadott neki. 

  Rám tört a felismerés. Jenna J-nak így sikerült az ujjai köré csavarni Ramon-t, szóval tényleg a terv része volt. 

  Basszus. Sikerült magunkra haragítanunk Jenna J Browning-ot. És most mi legyen?

Tizennyolcadik Fejezet: Jenna J Browning

  Zane Blackwood, és Abbey Cecilia Green kapcsolata meglehetősen jó volt, egy hét elteltével is. Várjunk csak... miért beszélek magamról egyesszám harmadik személyben? Szóval, meglehetősen jó volt a kapcsolatunk. Olyan fura, azt mondani, hogy kapcsolat, mintha már felnőttek lennék, ezért nem is szívesen használom ezt a szót. 

  Míg a mi kapcsolatunk... akarom mondani, viszonyunk, románcunk, járásunk, javában virágzott, Chloe és Tyler-é nem volt éppen a toppon. Tyler ugyanis, mint mindent, lazán fogta fel a dolgot, és sulin kívül alig találkoztak, nem nagyon szerveztek külön programokat. Chloe sokat panaszkodott is erről, és én hoztam a formám, egy jó tanács nem szorult ki belőlem, csak annyit dünnyögtem, hogy "Majd minden rendben lesz, nyugi." Rossz tanácsadó vagyok, tudom, de fogalmam sincs, mit kellett volna csináljon Chloe abban a helyzetben.

  Thora és az a bizonyos rocker fiú, Ramon románca nem sokáig tartott. Egy hétig jártak, majd Thora rajtakapta Ramon-t egy másik lánnyal smárolni. Thora megőrizve nyugodtságát, higgadtan szakított Ramon-nal. Ijesztően békés volt, majd rá egy nappal, Skype-on borult ki. Norah, Chloe és én, csak meredten bámultuk a monitort, mikor Thora a kamerába ordítozott eszeveszettül. Miután lenyugodott, már valami cselszövésen törte a fejét, és ki akarta csinálni Ramon Swartz-ot. Ekkor hivatalosan elindult, a "Csináljuk ki Ramon Swartz-ot" project, és elkezdődött a mi kis négyesünk szervezkedése. 

  Norah azt tanácsolta, tegye féltékennyé őt, én azt mondtam, ha akarja megveretheti őt Stan-ékkel, Chloe pedig az ördögöt akarta segítségül hívni: Jenna J Browning-ot. Jenna J volt az a lány, akitől mindenki félt, aki minden piszkos titkát tudta mindenkinek, minden pletykát ismert (a felét ő terjesztette), és a legkétszínűbb ribancnak mondták, az egész gimiben. Én díjaztam az ötletet, de Norah azt mondta, nem jó ötlet szívességet kérni magától a sátántól, mert nagy lesz a fizetsége. Thora nagy indulatában rávágta, hogy legyen, keressük fel Jenna J Browning-ot.

   Egy hétfői délutánra lett megszervezve a találkozó Jenna J-vel, egy belvárosi kis kávézóban. Ezek a hétfők, mindig jók.

- Hali ribik, bocsika a késésért - ült le mellénk, az asztalhoz. Csak én is Thora voltunk ott, Chloe és Norah-nem értek rá aznap délután.

 Normál esetben nagyot káromkodtam volna, mert engem nem szólíthat senki sem ribinek, de Jenna J Browning-al nem akartam kötözködni, és amúgy is Thora szívességet akart kérni tőle.

- Szia Jenna J - köszönt Thora. Jenna-nak senkinem hívja, csak Jenna J-nek, J-nek (Dzsí), vagy Jenna J Browningnak. Örök rejtély, hogy mi a középső neve.

- Szóval, azt mondátok szívességet akartok kérni tőlem. Na most, én ingyen semmit sem csinálok, az az ingyen kurvák feladata. Így nem érem be egy köszivel, kérek majd egy szívességet. Nyugi, nem lesz nagy, csak egy picike, de még nem tudom, majd kitalálom. Térjünk a lényegre, mit is akartok tőlem? - kérdezte mosolyogva a lány. 

  Külsőre elég megnyerő volt, fehér, kifogástalan bőre volt, nagy kék bociszemei, és hosszú sötét, ápolt haja. Elragadó mosolyával akárkit az ujja köré tudott csavarni, el tudta játszani a szende kislányt is, ha akarta. Imádott magáról beszélni, meg úgy amúgy beszélni. Nem az a típus volt, aki meggondolatlanul össze-vissza mondja a magáét, sokat beszélt ugyan, de sose csúszott ki olyan dolog a száján, amit nem akart (hacsak el nem játszotta, hogy "véletlenül" kotyogott ki valamit).

- Ismered Ramon Swartz-ot? - kérdezte Thora.

- Persze, hogy ismerem. Mindenkit ismerek, butus, még téged is. Te vagy az a lány, aki tavaly kavart Reed Teesdale-el, azzal a fura sráccal, akinek a nővére egy igazi ribi. Bírom a nővérét, volt egy idő mikor együtt bulizgattunk.

- Ki kéne csinálni Ramon Swartz-ot, hogy örökre megbánja, hogy megismert engem.

- Izgi, izgi. Már rég kaptam melót, legalább két hete, hogy nem aláztam porrá senkit. Hogyan szeretnéd? Családban viszály - esetleg, hogy kitagadják őt, vagy hasonló -, vagy csak a suli előtt, csaj előtt - mondjuk szex közben - vagy nyilvánosan meztelenül rohangálás. Vagy valami komolyt akarsz, kiűzni az országból, rákenni egy gyilkosságot és sittre küldeni? 

- Jézusom, a sitt az már sok lenne. Elég az, ha csak a suli előtt van megalázva. 

- Te tudod. 

- Ja, és oldd meg, hogy ne legyen barátnője.

- Nem bírnád ki, más lánnyal látni még egyszer? - nevette el magát gonoszul J.

- Honnan tudod, hogy megcsalt? Nem is mondtam! - kerekedett el Thora szeme.

- Varázslat, kiscicám, varázslat. Cukorkáim, nekem most mennem kéne, de ígérem, hogy Ramon drága megszívja, ezer puszi, pá - köszönt el Jenna J, és ezzel el is ment.

  Jenna J Browning beszédstílusa kicsit idegesítő volt, de valahogy amikor kitipegett a magassarkújában, mégis az a benyomásom volt, hogy ennek a lánynak aztán van stílusa.
   Nem sokáig gondoltam Jenna J-re, ugyanis kaptam egy SMS-t Zane-től, hogy találkozzunk este felé, így Thorával rögtön elhagytuk a kávéházat, és hazamentünk. Otthon, alig volt két órám, hogy tanuljak, és kicsit kikapcsolódjak, és tűrhető kinézetet teremtsek a szobámban, ugyanis Zane mindig az ablakomon keresztül jön be hozzánk. Anyáék nem nagyon szeretik, ha estefelé találkozgatok a barátommal, mert máris rosszra következtetnek. Anya is, apa is, elég gyorsan elfogadta, hogy van pasim, vagy mim, ami elég meglepő volt, én minimum arra számítottam, hogy nem engedik, hogy találkozzak vele többet. Mivel ő végzős, anyáék nem is ismerik, és a bőrdzsekijével meg a motorjával, ha berobog a házunk elé, azt hittem anya a falra mászik. De nem, nem így történt, kedvesen fogadta, és feltett neki pár kínos kérdést, de azt el lehetett tűrni.
  Anya csak akkor parázik, ha Zane este fele állít be. Hét után már nincsen találkozó, mármint nem engedi. Ettől függetlenül, ő az ablakot használva ajtóként szíves örömest jön be a házunkba.
  Ma is így volt, miután gyorsan elpakoltam, és magamat is rendbe szettem, az ablakomon kopogtatott a nagy Ő. Egy ideig még azzal húztam, hogy nem engedtem be az ablakon, de aztán persze megtörtem.
- Képzeld, Thora segítségül hívta Jenna J-t, hogy kicsinálja az exét, Ramon Swartz-ot - meséltem lelkesen.
- Ne, Jenna J Browning? Az a lány egy igazi ribanc, blah.
- Netán közelebbről is ismered? - kérdeztem.
 Úgy tűnik, érzékeny pontra tapintottam, ugyanis Zane vagy fél percig meredt ki az ablakon, némán.
- Hahó, mi van? Ismered Jenna J Browning-ot?
- Hát, őt mindenki ismeri.
- De közelebbről is? - kérdezősködtem. Néha nagyon kíváncsi vagyok, mert ha valami felkelti a figyelmemet, mondjuk egy titok, akkor nem lehet levakarni engem. Ilyen vagyok, ez van.
  Zane sóhajtott.
- Jenna volt az első nagy.. szerelmem, és egy évig jártunk, ami a leghosszabb kapcsolatom volt.
- Jenna J volt az első barátnőd?
- Még az általánosban jöttünk össze, nyolcadikban. Aztán, kilencedikbe mikor gimisek lettünk, minden jól indult, de az első félévre megártott neki a gimi, hatalmas nagy ribanc lett, és akkor szakítottunk.
- Megcsalt?
- Meg.
  Vajon miatta lettek Zane-nek egy hetes kapcsolatai, és azért csalta a lányokat össze-vissza? Talán. Mindenesetre, legbelül kicsit féltékeny voltam Jenna J-re, pedig egyértelmű volt, hogy sosem jönnének újra össze. Úgy döntöttem, úgy fogom intézni a dolgokat, hogy ne nagyon találkozzanak, ha az megoldható. Úgyse járnak egy osztályba, csak évfolyamtársak, talán még közös órájuk sincsen, remélhetőleg.
   Miután én sikeresen témát váltottam, visszatért a vidám hangulat a szobába. A babzsákfotelemre ült le Zane, én meg az ölébe, és úgy beszélgettünk. Annyira boldog voltam, jó érzés volt Zane közelsége, és ááá.  Szerelmes vagyoook! - ujjongtam magamban - És ha jobban meggondolom, nem érdekel Jenna J, mert most csak én, és Zane van.

lezáró szám:

Tizenhetedik Fejezet: Igazából nem a hajam szép, hanem a pólóm király?

   A hétvége többek között normálisan telt. Szombaton felhívtam Aaron-t, hogy milyen volt Vanessával a randi. Attól még, hogy a farsangon egész jóban voltunk, továbbra sem kedvelem a lányt. Valami akkor sem stimmel benne, le merném fogadni, hogy nem is tetszik neki igazából Aaron, csak azért akar vele össze jönni, mert már minden fiúnál próbálkozott, és ő maradt. Sosem értettem, miért akarnak az emberek feltétlenül egy társat, mármint barátot, vagy barátnőt. Bár, ez a kérdés engem már nem érint, Zane-el szombaton is, vasárnap is találkoztunk. Olyan fura ez az egész, még sosem volt úgymond "pasim". Átmentem hozzájuk, filmeztünk, beszélgettünk, Wii-ztünk. Minden nagyjából olyan volt, mint amikor csak Aaron-höz mennék át, mintha csak barátok lennénk. Azt leszámítva, hogy smárolunk is. ☺

   Aaron nem vette fel a telefont, amiért kicsit aggódtam is. Ráírtam Facebook-on, ahol sikeresen választ kaptam, még ha nem is túl tartalmasat. Komolyan, kicsit többet vártam volna. Vagy csak a lányoknál szokás, hogy órákon át beszélnek egy randiról?

Én: Szia! Milyen volt a mozi? ☺

Aaaron: Helló. Egész jó volt.

Én: Ééés, történt valami? Mármint, most már jártok, vagy mi?

Aaron: Összejöttünk.

Én: Az jó. Nekem is van egy hírem.

Aaron: Mesélj.

Én: Zane Blackwood.

Aaron: Mi van vele?

Én: Én+ő :D

Aaron: Gratula. Megyek, szia.

 Ez a baj a chat-tel: nem lehet hallani azt, hogy milyen hangnemben mondja azt amit mond, és milyen arckifejezéssel. Például, a valóságban én már szinte gúnyolódva mondtam volna, hogy "Az jó". Lehet, hogy ő se mondta volna túl nagy örömmel a "Gratula"-t? Ez az egész, olyan giccses. Mindenki rátalál a párjára, a farsang hatására? Jobban meggondolva, inkább örülnöm kellene a sok boldogságnak, de valahogy engem csak az én kis kapcsolatom érdekelt. Zane, és én. Ki gondolta volna?
 

***

  Hétfőn reggel, a napsütéses időben az iskola előtt várakoztam Zane-re, hogy még beszélhessünk az órák előtt. Azonban nem Zane-el, hanem Aaron-nel találkoztam végül, mert Zane úgy tűnt már bent volt az épületben, ellentétben Aaron-nel. A chat-elés után, már vártam, hogy személyesen megbeszélhessük a dolgokat, hátha úgy beszédesebb.

- Szia - köszöntem idiótán mosolyogva.

 Általában, ha köszönök valakinek, akkor mindig úgy vigyorgok, mintha egy vállfával feszítenék szét a számat. Kivétel, ha valaki olyannak köszönök, akit nem kedvelek. Habár, olyanoknak nem mindig köszönök.

- Reggelt - mondta.

- Na, mesééélj a moziról, mert most addig nem foglak beengedni a suliba, amíg ki nem facsarok belőled öt mondatot - fenyegetőztem.

- Oké-oké - emelte fel a két tenyerét "megadom magam" stílusban - Szóval. A randi jó volt, a film rossz volt és unalmas, de Vanessának tetszett. Szerintem csak egy újabb amerikai limonádé, de ő odavan az ilyenekért. Amúgy meg, jól éreztem magam, mert hát finom volt a kaja, és azért tudtam röhögni pár részen. 

- Na, nem is volt olyan nehéz, bár én a randiról kérdeztelek, nem a filmről. Mindegy.

- De akkor te is mondj öt mondatot, szemet-szemér, fogat-fogért.

- Ezt a közmondást nem ilyen esetekben használják - nevettem el magam - Amúgy, Zane-el farsangon jöttünk össze. Megszerezte a takarítónő kulcsait - ne kérdezd meg hogyan, számomra is rejtély - és felmentünk a mini kertre, ami a tetőn van. Aztán dumáltunk, meg bámultunk ki a fejünkből, az eget nézve. Aztán meg, te is tudod.

- Értem.  

- Na, ne vágj már ilyen fapofát - mondtam, és bementünk a suliba.

 Az osztályterem előtt rám várt Zane, vigyorogva.

- Jó reggelt.
- Szia - mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára, majd látván, hogy Aaron már befele tart az osztályterembe, gyorsan a fiú után kaptam, és visszarántottam őt a karjánál fogva - Aaron, ő Zane. Zane, ő Aaron - hadonásztam a kezemmel.
- Tudom, hogy ő Zane Blackwood - mondta Aaron, és valószínűleg Zane nem, de én hallottam azt az árnyalatnyi gúnyt a hangjából.
- Ezt bóknak veszem - mondta Zane, még mindig vigyorogva. Mi az, netán neki is vállfát raktak a szájába? De jó, mindketten ilyen idiótán mosolygunk. Na jó, ő nem, neki jól áll, nekem meg biztosan nem, én úgy nézek ki mint valami pedofil, amikor így nézek, ő meg mint egy pimasz kisfiú, aki világuralmi terveket szövöget.
- Vedd, aminek akarod - mondta Aaron, és elhúzta a csíkot.
- Aaron! - kiáltottam utána, mire ő megfordult. Próbáltam szúrósan nézni rá, de ő csak nemtörődöm stílusban továbbállt.
- Ne törődj vele, csak... Fogalmam sincs mi baja, de majd megbeszélem vele - magyaráztam.
- Oké, tőlem. Nem különösebben zavar ez az Aaron gyerek. Na, én most megyek, órád lesz - mondta, és megcsókolt.
  Nem tudom, normális-e, de annyira dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a torkomon át, és akkor meg le kell nyelnem, mint valami tablettát... Oké, orvoshoz kéne forduljak.
- Várj, neked nem lesz órád? - kérdeztem, mielőtt még elment volna.
- Ööö, hát, rajz lenne... Csak úgyse nézi a tanár a hiányzókat, úgyhogy pár haverral lelógjuk.
  Mosolyogva megcsóváltam a fejem, elköszöntem tőle, és bementem az osztályterembe. A kis rossz fiú, lelógja a rajzórát, kihasználva a jó öreg rajztanár memóriaszintjét, meg a "szigorúságát", és a többit.
  Mikor leültem a padba, Chloe-ék már is kérdésekkel bombáztak, hogy milyen érzés Zane Blackwood-dal az oldalamon mászkálni a suliban, mire én csak vonogattam a vállam. Olyan furcsa, hogy így megváltozott Zane, legalábbis az én szememben. De visszagondolva a múlthétre, vagy az azelőttire, tényleg megváltozott. Amióta járni kezdtünk, például még egyszer sem vágta a fejemhez azt, hogy én egy cica vagyok. Egész udvarias lett, nem olyan brutálisan pofátlan, mint volt. Úgy tűnik, hogy jó hatással vagyok rá.
  Egy dolog még mindig nem hagyott nyugodni. Vajon, engem is lecserélne két hét múlva? Csak kihasznál? Mi lesz kettőnkkel mondjuk egy hónap múlva? Vagy fél év múlva, mikor már leérettségizett? Márpedig ezek elég fontos kérdések voltak, de úgy gondoltam - mivel az amerikai filmekben ez szokott lenni - hogy a fiúk nem szeretnek a jövőről beszélni, és nem akarom már az első napokban ilyesmi kérdésekkel bombázni.
   Az ebédszünetben Zane-el lementünk az udvarra kettesben, és leültünk egy padra. Imádom, hogy a sulink udvara ilyen nagy, ahhoz képest hogy a belvároshoz kicsit közel van, nem mondhatni, hogy teljesen a külvárosban van.
- Zane, kérdezhetek valamit?
- Persze kicsim.
- Ne szólíts kicsimnek, se drágámnak, hányok ezektől a béna becenevektől - vágtam rá.
- Oké, Abbey Cecilia Green.
- Mi? Honnan tudod a középső nevemet? - kerekedett el a szemem.
- Anyukádtól - nevette el magát.
- Te meg mikor beszéltél anyámmal? Jézusom...
- Amikor ő nyitott ajtót vasárnap, és te még a szobádban tollászkodtál.
- És elmondta? Ma még akkor leszámolok vele.
- Mit akartál kérdezni? - tért vissza a témára Zane.
- Azt, hogy ööö. Szóval, miért pont én?
- Miért pont te mi?
- Hát, annyi lány van a suliban, akik ezerszer csinosabbak nálam. Miért pont én?
- Emlékszel még, arra a hétfői napra, amikor a buszon voltunk?
 Amikor felidéztem az emléket, kitört belőlem a nevetés.
- Azt üzentetted valami szerencsétlen gyerekkel, hogy szép a hajam.
- Azt adta át? - csodálkozott Zane - Pedig azt mondtam, hogy azt mondja neked, hogy király a pólód.
- Ez nem hangzik túl hihetően. Mi tetszett a pólómban?
- Nem emlékszel, milyen póló volt rajtad? Arctic Monkeys póló. Imádom azt a bandát.
- Neee, komolyan? Én is imádom!
- Na igen. Azért pont te, mert te neked nem valami fos tömegzenés pólód volt, hanem Arctic Monkeys. Meg azért is, mert tök jól nézel ki, és sokkal szebb vagy, mint a suli összes lánya együttvéve. Vicces vagy, és igazából, tetszett, hogy játszottad az elérhetetlent, és szarkasztikus voltál.
- Nem játszottam az elérhetetlent! - háborodtam fel. Akármennyire is akartam "háborogni", vigyorogtam, mert azt mondta szép, és vicces vagyok. Nem minden nap hall ilyet az ember, őszintén szólva én nekem ezt eddig elég kevés fiú mondta.
  Magához szorított, majd megcsókolt.
  Ha a régi énem látná, hogy Zane Blackwood-dal járok, akkor biztos már elment volna eret vágni. De azóta sok minden megváltozott, többek között én is, Zane is, és örülök, hogy együtt vagyunk.


Arctic Monkeys - Are You Mine?

Tizenhatodik Fejezet: A farsang

  Hétkor érkeztünk meg a suliba Chloe-ékkal, ahova apu hozott el minket. Szoknyába voltunk mindannyian, úgyhogy csakhogy nem jégkockára fagytunk. A tornateremben már zajlott a buli, mikor megérkeztünk. Hangos zene, fények, tánc, díszek, jelmezek. Chloe-val egymásra mosolyogtunk, és elráncigált a táncparkettre. Beth a barátnőit kereste, így levált tőlünk. Őszintén szólva, nincs nagy tehetségem a tánchoz. Sosem táncoltam, leszámítva kiskoromban azt az egy év jazz balettet. Chloe és hasonló jó táncos, így hát a mi nagy táncolásunk csak abból állt, hogy őrülten ugrándoztunk össze-vissza. Kicsit kitűntünk, mert a mellettünk lévő lánycsapat próbált "szexisen" táncolni, vagyis úgy táncoltak, mint a rúdtáncosok, csak rúd nélkül. 

  Az ugrálás fárasztó dolog, mint azt megtapasztaltuk, ugyanis három szám után teljesen elfáradtunk, és elindultunk a büfé felé. Hatalmas sor fogadott minket, de a szomjanhalás szélén voltunk, így szépen kivártuk a sorunkat. Papírpohárral, benne szénsavas üdítővel indultunk el, hogy megkeressük Thorát és Norah-t, vagy akárkit, akit ismerünk. Aaron-t láttam meg először, ahogy Vanessával táncol. A látványtól hirtelen megálltam, mire nekem jött valaki, és a cola az illető ruhájára borult ki.

- Á, baszki! - sikított fel a lány, és nagy mérgesen átvágott a tömegen.

- Ú, bocsi - kiáltottam utána, de a lány csak mérgesen hátranézett. Upsz.

 Chloe eközben eltűnt. A nagy tömegben próbáltam keresni, de sehol sem láttam a rózsaszínbe öltözött tehenészlányt. Már épp feladtam volna a keresést, mikor kopogtattak a vállamon.

- Szia Abbey - köszönt Reed, amikor megfordultam.

- Ó, szia - köszöntem.

- Már vagy hatvanszor hívtalak. Miért nem vetted fel?

- Lemerült a telefonom, bocsi. Miért hívtál? - csodálkoztam.

- Ööö hát... Csak elvileg együtt jöttünk volna és... érted - motyogta.

 Elmosolyodtam.

- Aranyos vagy, de már úgyis mindegy. Így is beengedtek - vontam meg a vállam, ugyanis amikor elhívott, hogy menjünk együtt a farsangi bulira, azt mondta, csak azért mert muszáj párban lenni. 

  Reed arcán láttam, hogy összezavarodik. Mit nem lehetett érteni azon, amit mondtam?

- Van kedved táncolni? - kérdezte hirtelen.

- Aha - mondtam, mert végül is, miért is ne?

  Már épp kezdtem volna ugrándozni, amikor a számnak vége lett. Lassú szám következett, és Reed átkarolta a derekam. Nagyon fura volt, mert nem nagyon tudok lassú számra táncolni, mivel arra nem lehet ugrálni. A másik, hogy Reed zavarba ejtően közel volt hozzám. És csak közeledett, közeledett, és a szám végre meg már majdnem megcsókolt, de én visszautasítóan eltoltam magamtól.

- Bocsi Reed. De... Meg kell keressem Chloe-t - mondtam, és elhúztam a csíkot.

 Ilyen béna kifogást! Meg kell keressem Chloe-t... Ennyi erővel azt is mondhattam volna, kínosan érzem magam, azt csá. Vaagy, elmondhattam volna neki őszintén: Reed, én nem érzek irántad semmit. De nem tettem. Mert én, hülye, elrohantam mondván, hogy Chloe-t keresem.

  A nagy rohanásban pedig belerohantam valakibe, fellöktem vagy öt embert, és nekimentem hat embernek. Aztán megálltam, és rájöttem, hogy tök fölöslegesen rohanok. Szerencsétlen vagyok, tudom.

  Viszont rátaláltam Chloe-ra, aki az osztálytársainkkal lógott. Egy csoportban voltak, és leültek a végzősök által hozott puffokra. Ott volt Chloe, Thora,Tyler, Stan, Frida és Alex. Furcsa volt őket együtt látni, mármint, nem szoktak sokat beszélni egymással, hisz mindegyikük más társaságban szokott lenni. 

- Hali - köszöntem, és én is leültem közéjük.

 Valamennyien visszaköszöntek.

- Úúú, Abbey, láttad már Aaron-t, és Vanessát? - mondta Frida.

- Igen, láttam - mondtam, és nagyot nyeltem.

- Hát nem édesek? - mosolygott rám Frida.

  Feltűnően kedves volt, mintha valamit titkolna előlem. Vagy csak lapított, hogy majd hirtelen rám ugorjon és megtámadjon, mint ahogy azt a szomszéd macskája szokta reggelenként.

- De, csodásak együtt - mondtam, és a hangomból hallatszott a halvány irónia, amit nem mindenki ismert fel.

- Amúgy nem láttátok Theodore-t? A büfénél váltunk szét, de azóta nem láttam - mondta Frida.

- Theodore? A tizenegyedikes Theodore? - kerekedett el a szemem.

- Bizony - húzta ki magát Frida büszkén, majd felállt, és elindult a fiú megkeresésére.

  Theodore a tizenegyedikes rosszfiú volt, akinek elvileg az apja börtönben van, az anyja pedig diliházban, és a keresztanyja neveli, aki állítólag drogdíler, és egyben tetkó készítő. Bár, szerintem a fele nem is igaz, csak pletyka.

- Istenem, ez a Frida olyan sötét, mint az ideálisan fekete test, egy éjszakai alagútban - mondta Tyler.

- Magyarul? - meredt rá Chloe.

- Úgy értem, Fridát ez a Theo hülyegyerek átfogja baszni. 

- Szerintem tud magára vigyázni, és ha bántaná Fridát a drága Theodore, akkor még ma ki tudnám csinálni - jelentette ki Stan.

  Úgy nyolcig  beszélgethettünk, ott a puffoknál. Jobban megismertem Stan-t, Tyler-t és Alex-et. Időközben társult Aaron is. Beszámolt nekünk arról, hogy Vanessával összejött, mert meg volt az első csók, meg minden. Felfordult a gyomrom, de próbáltam leplezni a gyűlöletet, amit Vanessa iránt éreztem. Annyira utáltam őt, abba a bőrruhás jelmezébe. Ugyanis egy fekete bőrruhában volt, ami iszonyú rövid volt, és amikor próbálta lefelé húzkodni, akkor meg a melle volt kint, ha meg felfelé, akkor meg a hátsója. Nem tudom melyik jobb, vagy rosszabb, de az biztos, hogy a fiúk mindkettőnek örültek. 

  Aztán, Zane Blackwood rám talált, és félrehívott, de előtte még leállt társalogni Stan-nel, akivel elvileg egész jóban vannak. Hát, Stan is egy elég népszerű gyerek, még suli szinten is.

  Zane megfogta a kezem, és kivitt a tornateremből. 

- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

- Akárhova, miénk az egész suli. Nálam van a takarítónő kulcscsomója, minden teremhez van kulcsa.

- Ezt szabad? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem, de leszarom - nevette el magát, és ahogy rám mosolygott, arra gondoltam, én is leszarom.

- Oké, akkor menjünk a tetőtéri kertbe - mondtam.

 Amióta Stan apja támogatta a sulit, kicsit modernebb lett a gimi. A tetőn kialakítottak egy mini-botanikuskertet. Csak biosz szakkörösök mehettek eddig oda, így eléggé kíváncsi voltam rá. Zane-nek pedig, volt hozzá kulcsa.

  Mikor felértünk, elém tárult a gyönyörű kilátás. A város fényei, a csillagok, meg az egész, egyszerűen gyönyörű volt. Leültünk egy padra.

- Nagyon hideg van - mondtam, mire Zane levette a kabátját.

- Nahát, igazi lovag vagy - grimaszoltam - Vedd csak vissza, neked is szükséged van rá.

- Én csak próbáltam... 

- Ne fáradj - vágtam rá mosolyogva.

- Hihetetlen, hogy még mindig kötözködsz.

- Hé, én csak azt akartam, hogy ne fázz, azért, hogy én ne fázzak.

  Rádőltem a vállára. 

  Erre, fogta, és megrázta a vállát.

  Nevettem.

  Nevetett.

  Felém fordult.

  Közeledett.

  Megcsókolt.

 És őszintén mondom, életem legjobb csókja volt. Ugyanis, kivételesen most nem toltam el őt két másodperc után, vagy mondtam azt, hogy "Bocs, én nem úgy érzek irántad", vagy nem lett senkinek sem hányingere utána. Igen, velem megesett, hogy még hetedikben, épp az első csókhoz készültünk egy fiúval, aki aztán elhányta magát, mert romlott volt a hús, amit evett aznap. Jó időzítés volt, mondhatom.
- Na, és most már együtt járunk? - kérdezte Zane a hosszú csók után.
- Azt hiszem - mosolyogtam rá.
 Ezek után, rádőltem a vállára - és most hagyta is - és együtt bámultuk a csillagokat.
 Aztán, egy idő után bementünk, mert én szétfagytam, annyira, hogy még a szám is lila lett. Kézen fogva érkeztünk a tornaterembe. Megadtuk egymásnak a telefonszámainkat - bár az én telóm le volt merülve - és szétváltunk. Már indultam a puffok felé, hogy közöljem Chloe-éknak a nagy hírt, amikor Frida fellökött, úgy rohant el mellettem. Utána loholt még Vanessa és Jean.
  Nem értettem mi történik, így utolértem Vanessát, és megkérdeztem tőle.
- Hova rohantok? - rántottam meg a karját, hogy álljon meg.
- Frida... Theodore - lihegte Vanessa, és tovább rohant.
  Frida, Theodore? - gondolkodtam - Az semmiképp sem jelent jót.
 Utánuk futottam, és utolértem őket a lányvécében. Frida halkan pityergett bezárkózva az egyik vécéfülkében.
- Frida, mi a baj? - kérdeztem a vécéajtóra dőlve.
- Abbey, te most inkább húzz innen! - mondta a lány sírás közben.
- Frida, csak segíteni próbálok. Itt van Vanessa és Jean is...
- Jean, te nem jöhetsz be ide, ez a lánymosdó - válaszolt a zokogó lány.
- Csak mondd el mi történt, és mi segítünk - mondtam.
 Egy pillanatig csönd volt, valószínűleg Frida gondolkozott.
- Theodore azt mondta, hogy csak akkor jár velem, ha lefekszem vele. Erre megpofoztam, és visszaütött.
- Megütött téged? Erősen? Hol? - szorult Jean keze ökölbe.
- Arcon, és erősen.
- Nyisd ki az ajtót, hogy megnézhessük - mondta Vanessa.
 Az ajtó kinyílt. Frida arcán ott virított egy kéznyom. A szemei kisírtak voltak, és az egész arca piros volt a sírástól. Sosem láttam még őt ennyire maga alatt. Talán diadalmasan kinevethettem volna, azok után, amiket velem tett, de nem tettem. Én csak segítettem neki rendbe szedni magát a többiekkel, hogy normális külsővel mehessen ki a vécéből. Lealapoztuk az arcát, a lefolyt sminkjét lemostuk, újrafestettük. A kéznyomot nem alapoztuk le, hogy majd lássa Theodore, mit tett. Oké, persze, nem verte őt agyon, de akkor se kellett volna megpofoznia egy nála kisebb lányt. Utána Frida meglepő dolgot tett. Megölelt.
- Bocsánat Abbey - szorított magához.
 Nagyon furcsa volt, de mivel őszintén mondta, ezért örültem neki. Végre letehettük a fegyvereket, és nem kellett egymást piszkálnunk.
- Semmi gond. Most az a lényeg, hogy megkeressük ezt a szemetet - jelentettem ki.
 Jean felhívta Stan-et, aki fél percen belül a lánymosdó ajtaja előtt teremt. Persze, ő nem mert belépni az ajtón. De amikor meghallotta, mi történt, elhatározta, hogy megveri Theo-t.
- Ne! Ne verd meg! Abból csak a balhé lesz, nem megoldás! - mondta Frida.
- De megoldás lesz. Megtanulja, hogy az én barátaimat nem bánthatja, mert kihúzza nálam a gyufát. És akkor, én a gyufával szíves örömest felégetem az aranyos kis pofiját.
 Jean és Stan lelépett, mi lányok meg utánuk mentünk. A két srác hátulról már felismerte Theot. Stan kopogtatott a fiú vállán, mire az hátrafordult, és Stan az öklével arcon ütötte.
- Á bazdmeg az orrom! Te kis szaros geci! - mondta, az orrát fogva.
  Kitört a verekedés. A három fiú nagy bunyóba kezdett, és Theo haverjai is csatlakoztak. Frida azt üvöltözte "Hagyjátok már abba!", Vanessa sikítozott, én pedig telhetetlenül figyeltem őket. A többiek, pedig azt ordibálták "Ez az, bunyóóóóóó!".
   Az egyik tanár vetett véget a verekedésnek. Mázli, hogy senki nem kapott semmi intőt, ugyanis mikor Stan és Theo egyszerre egymásra mutatott és azt mondta "Ő kezdte!", akkor a tanár azt mondta, hogy oldják meg maguk, és ha verekedni akarnak, akkor azt ne az iskolában. Stan térdre kényszerítette Theot, (seggbe rúgta), és azt mondta, hogy ideje bocsánatot kérnie Fridától. A nézők, akik eddig a bunyót nézték, most Fridára pillantottak, aki elvörösödött.
- Bocsánat, Frida - fintorgott Theo, és megalázkodva elcsörtetett.
- Menj vissza anyádba, és kapartasd ki magad - kiáltott Frida a srác után, a szokásos Fridás, "lenézek mindenkit" stílusban. Visszatért a régi Frida, ez tagadhatatlan.
 A beszólását taps és ujjongás díjazta.

***

  A bulinak tízkor vége lett, és mindenki hazafele ment. Elbúcsúztam Zane-től (búcsúcsók♥), és Chloe, Beth és Thora nálunk aludt (Norah lebetegedett, mint kiderült, ezért nem is jött a farsangra). Volt mindannyiunknak mesélni valója. Én elmeséltem a bunyót, és Zane-t, mire ők csak tátott szájjal figyeltek engem.  Chloe összejött Tyler-rel (már korábban is tetszett neki a srác), aminek nagyon örültem. Beth táncolt azzal, aki tetszett neki, és Thora pedig megismerkedett egy tizedikes Ramon nevű rocker fiúval, akit Beth mutatott be neki. Dúl a láv, mindenhol. ☺

Képek, amik a farsang után készültek (Chloe WC-n volt :D)

Tizenötödik Fejezet: Farsang előtt

  Eljött a péntek. Egy nap, amin három dogát is írtunk, amiből kettő témazáró volt. Juhú. Teljesen kivoltam délutánra, alig tudtam magamba tömni a sok kávét, hogy ne aludjak el ott helyben, akár  a folyosón jövet. Valószínűleg a kávéautomata tartalmát már mind megittam, és az összes 100 Ft-os aprómat felhasználtam. 

   A tanítási órák után, várhattam még fél órát, hogy majd segítsek a végzősöknek, a tornaterem díszítésében. Semmi kedvem nem volt segíteni, úgyhogy még jobban fokozódott a düh, amit Frida iránt éreztem. Neki kellett volna ott rohadni órákig a suliban. Ez nem volt fair. A könyvtárba mentem, arra a fél órára - de nem olvasni, csak ott van két számítógép is. Kicsit gépeztem, kicsit leckét írtam, felváltva.

  Majd fél háromkor a lementem a tornaterembe.

- Jöttem segíteni! - mondtam hangosan, és felém fordult a hatalmas végzős tömeg, akik a terem közepén csoportosultak, talán épp megbeszélték, hogy hogyan helyezik el a dekorációt, ami már egy kupacban a sarokban volt.

  Kicsit furán éreztem magam, amikor a csoport megfordult, és engem bámult. A tömegből előlépett Zane Blackwood. Igaz, ami igaz: eszméletlen jól nézett ki, és elképesztően jól állt rajta az a póló. De ettől függetlenül próbáltam megvetően, mérgesen nézni rá.

- Szia cica. Miért akarsz segíteni?

- Kötelező - fintorogtam.

- Miért? - mosolyodott el.

- Büntetés - vonogattam a vállam.

 Összehúzta a szemeit, mintha hunyorítana.

- Van egy ötletem.

- Hallgatlak - vontam fel a szemöldököm, de Zane elfordult a többiek felé.

- Srácok, otthon felejtettem pár lufit, cicával hozunk párat, majd jövünk - mondta.

- Nem vagyok cica! - rúgtam sípcsonton, enyhén vörös fejjel.

- Aú! Nyugi. Na, gyere, lépjünk le.
- Lógni akarsz? - kérdeztem, mire Zane elnevette magát.
- Azt hittem, ez egyértelmű - mondta, és megragadta a karomat, és kiráncigált a tornateremből.
  Kimentünk a suliból, és buszra szálltunk.
- Tényleg van nálatok lufi?
- Nincs. Mondom, hogy csak lógni akarok.
 Szóval, akkor most épp ellógok a büntetésemről, Zane Blackwood-dal, akinek barátnője van. Nem tudom hova megyünk, de Zane nem Charlotte-ot hurcolta el, hanem engem. Pedig őt is hozhatta volna, hisz ő is végzős. Bár, nem hiszem, hogy örült volna a társaságomnak. Meg, nekem sem hiányzik, hogy bámulhassam azt, ahogy épp smárolnak Zane-el. Nem is értem, miért jöttem el vele... - gondolkoztam.
- Mellesleg, hova szándékozol menni? - kérdeztem.
- Khm. Hova szándékozunk menni. Együtt megyünk, és oda, ahova akarsz.
- És mi van a barátnőddel?
- Milyen barátnő? Nekem most nincs csajom. - mondta, és kihúzta magát - Szingli vagyok.
- Akkor mi van közted és Charlotte között? - csodálkoztam.
- Ööö, jaaa, hogy ő? Ööö, csak kavargatunk, de semmi komoly - legyintett lazán.
- Hát, szerintem Charlotte nem így gondolja - csóváltam a fejem.
 Hisz egyértelmű volt. A lány oda és vissza van Zane-ért, és mindent megtesz, hogy az övé legyen. Szegény, most lehet, hogy tökre örül, mert azt hiszi Zane-el jár. Pedig, ahogy Zane mondta, csak kavargatnak. A fiú kihasználja, egy kicsit járkál vele, mint egy trófeával, majd kidobja a kukába.
- Leszarom, hogy mint gondol. Az a lány addig jó csaj, amíg ki nem nyitja a száját. Külseje tízből tíz, de a belső...
- Mire akarsz kilyukadni? Gonosz?
- Neeem! - nevette el magát - Csak nem túl intelligens.
 Oké, talán túl sok horror, és thriller filmet láttam mostanában. Gonosz... De hülye vagyok - gondoltam.
 Végül, Zane házukhoz mentünk. Kicsit tépelődtem, hogy akkor most tényleg jóban akarok-e lenni vele, és átmenni hozzá. De végül, jól sült el a dolog. Jókat nevettünk Wii közben, mindenféle játékuk volt, az amúgy is ultramodern házukban. Jól szórakoztunk, és jól éreztem magam, belátom. Szóba hoztam másodjára is Charlotte-ot, mert nem hagyott nyugodni a téma. Zane elmesélte, hogy két évvel ezelőtt jártak, és az egy hónapos kapcsolat volt, ami nála már komolynak számít. Csak aztán, ahogy Zane szokta, leváltotta a lányt, mire ő teljesen kiakadt, és hatalmas hisztit csapott az egész iskola előtt, az ebédlőben. Kirobbant a gimnázium történelmében az egyik leghíresebb kajacsata, ami úgy kezdődött el, hogy Charlotte meg akarta dobni Zane-t a már fonnyadt naranccsal (fúj, éljen a menza!). Csakhogy, a lány nem túl nagy tesis, így a gyümölcs mást talált el, és bumm, kirobbant a háború. Szinte már sajnáltam, hogy lemaradtam a sok nyávogós kis plázacicáról, amint az ebédlőből futkosnak kifelé, a hajukat védve, sikítozva.
  Négy körül hazamentem, és felhívtam Chloe-t, hogy jöjjön át hozzánk, és öltözzünk fel a farsangi bulira együtt. Áthozta a ruháját, és vagy másfél órán keresztül készülődtünk. Megcsináltuk egymás haját, behullámosítottuk, vagy kiegyenesítettük (bár az enyém sajnos már alapból szögegyenes). Kisminkeltük egymást, és próbáltuk a jelmezhez igazítani a sminket. Chloe hozta a szomszéd lányt is, akit Beth-nek hívnak, elég kedves lány, bár elsőre kicsit meglepődtem, hogy ő is jött. Beth egy évvel kisebb nálunk, szóval ő még csak elsős a suliban - azaz kilencedikes.

Végeredmény:

Beth, az indián, Chloe, a tehénfejős lány, én, a titkos ügynök. 

Tizennegyedik Fejezet: A kamu lopás

   Csütörtök reggel, az első dolgom az volt, hogy a buszon beszéljek Thorával.
- Szia, leülhetek? - kérdeztem tőle, a mellette lévő üres székre sandítva.
- Helló. Oda ülsz, ahova akarsz - vonta meg a vállát.
  Úgy gondoltam, ez a válasz azt jelenti, hogy leülhetek, még ha nem is olyan "ó, persze ülj le, örülnék ha mellém ülnél" stílusban volt.
- Még haragszotok rám a lányokkal? - kérdeztem, és mélyen a szemébe néztem, az igazságra várva.
- Én nem. De Norah még egy picit. Ha hajlandó lennél odajönni hozzánk szünetekbe, biztos rózsásabb lenne a helyzet. De te csak Aaron-nal meg a többiekkel vagy elfoglalva.
- De csak azért, mert haragszotok rám. Amúgy veletek lógnék. Ezt te is tudod!
- Nem, nem tudom. Mert teljesen mást árul el a viselkedésed. Tökéletesen jól érzed magad nélkülünk is.
- Ez nem igaz! - mondtam, most már felemelve a hangom. Észbe kaptam, hogy a buszon már pár ember minket néz, így halkabban folytattam - Thora, ha tényleg nem haragszol rám, akkor segíts kibékíteni engem Norahékkal. Chloeval elvégre már vagy tíz éve ismerjük egymást. Egy ilyen hülyeség miatt nem kéne összeomoljon a barátságunk, sokkal nagyobb dolgokon is vesztünk már össze.
  Thora megértően elmosolyodott.
- Kibékültök, ne félj.

  Aztán, ahogy Thorától megszoktam, villámgyorsan témát váltott. Sosem volt olyan típus, aki szeretne lelkizni, inkább komolytalanság jellemezte őt.

- Hallottad, hogy Vanessa és Aaron randiznak szombaton? - kérdezte.

- Jaj, ne is mond. Már az összes normális fiút elhívta, és most Aaron maradt hátra. Hihetetlen, hogy elfogadta a mozimeghívást - forgattam a szemem.

- Ennyire zavar? - vonta fel Thora a szemöldökét.

- Igen, mert barátok vagyunk, és tudom, hogy Vanessa is csak egy gonosz kis liba, ráadásul kegyetlen buta is.

  Thora elnevette magát.

- Aranyos, hogy ennyire féltékeny vagy.

- Nem vagyok féltékeny, ki kérem magamnak! Csak... szívén viselem a barátaim gondjait - húztam ki magam, mire Thora csak mosolyogva megcsóválta a fejét. Úgy nézett rám, mintha ő többet tudna az érzéseimről, mint én. 

***

  Az osztályterembe érve, Frida lerohant engem.

- Tanárnő, nézze, megmondtam! - mutatott rám.

- Mi történt? - kérdezte Thora, de Frida lepisszegte.

  Az osztályfőnök csodálkozva nézett engem, illetve a nyakamat. Mi lehet a nyakamon? - érintettem meg, és rájöttem: a nyakláncom. - De mi lehet a nyakláncommal?

- Frida, ez nem bizonyítja, hogy ellopta - mondta az osztályfőnök, mire hatalmasat dobbant a szívem. Elloptam? Mii??

- De a nagymamámé volt, teljesen egyedi darab! Lehetetlen, hogy kettő is lenne belőle! - kiáltotta a dühroham szélén álló Frida.

- Nem loptam el a nyakláncot - mondtam halkan.

- Akkor meg honnan a fenéből szerezted?

- Kaptam...

- Mégis kitől?

- Nem tudom... - vallottam be. A francba.

  Az osztályfőnök komor tekintettel végigmért.

- Csalódtam benned, Miss Green. Most pedig, add vissza Fridának a nyakláncot. Kérj tőle bocsánatot.

- De hát a nyaklánc az enyém... - mondtam.

 Az ofő ellentmondást nem tűrő hangon rám mordult. - Oké, vettem, nyugi - gondoltam, és levettem a nyakláncot, és átadtam Fridának. Az ofő köhögött, jelezve, hogy még nem fejeztem be. Fintorogtam egyet, majd kénytelen voltam megtenni, amit egyáltalán nem akartam: bocsánatot kértem.

- Bocsánatkérés elfogadva - erőltetett Frida egy műmosolyt az arcára, de egyértelmű volt, hogy csak a tanár jelenléte miatt csinálja, hogy kedvesnek és ártalmatlannak tűnjön.

  Pedig egyértelmű volt a helyzet: Frida keze van a dologban. 

  Már épp mentem volna, mikor az ofő megállított.

- Miss Green, ne higgye azt, hogy ezt büntetlenül megússza. A hatodik óra után, jöjjön a tanáriba, és addigra eldöntöm, hogy mit adok magának. De csakhogy tudja, a lopásért minimum bevágok egy osztályfőnökit, de lehetséges, hogy igazgató urat is belevonom a dologba - fenyegetett.

  Alig tudtam visszatartani, hogy ne ordítsam el magam. Iszonyú mérges voltam, de egyben telhetetlen is. Mit tudtam volna csinálni? Megmutatni a levelet? Azt mondaná én írtam. Nincs bizonyítékom.

   De volt valami, ami még jobban foglalkoztatott jelen pillanatban: Frida volt-e a Titkos Hódoló? Az egész csak mese volt? És ha nem ő az, akkor honnan tudott volna a nyakláncról? Ezekre a válaszokat csak egy személytől tudhatom meg, és az nem más, mint maga Frida.

   Amint kiment a tanár a teremből, rögtön a lányhoz siettem.

- Te vagy a Titkos Hódoló? - kérdeztem kissé hisztis hangnemben.

   Frida gúnyosan felnevetett.

- Olyan szánalmas vagy. Persze, hogy én vagyok.

- Te ribanc, ezt még megbánod - sziszegtem.

- Ó, persze, azt majd megnézem, miután kirúgtak téged. De ha nem is rúgnak ki, akkor is, egy senki vagy. Zane Blackwood legújabb értesüléseim szerint Charlotte Larg-al jár, szóval leszar téged. Aaron meg Vanessával fog. A Titkos Hódolód drága, nem létezik. Ó, és Reed Levy-vel mész a farsangi bulira. Ezennel hivatalosan is felkerültél a szánalmas lúzerek listájára. Na pá, sok sikert a jövőben... Vagy nem - mosolygott rám lenézően, és sarkon fordult.

   Leblokkolva álltam. Erre azért, nem számítottam volna. 

   A padomhoz mentem, és szólt a jelző csöngő, ami szerint két perc, és kezdődik az óra. A padban volt Chloe, és a mellettünk lévő padban ott ültek a többiek is, azaz Thora és Norah

- Lányok, én sajnálom, hogy szemét voltam, hanyagoltalak titeket. Komolyan. De azért... Visszafogattok? - mosolyogtam rájuk, és Thorára sandítottam, aki visszamosolygott.

- Hiányoztál, Ab - ölelt át Chloe, és Norah is jól megszorongatott utána.

- Szóval, elloptad Frida nyakláncát? - vonta fel a szemöldökét Norah.

- Háát - mondtam - Lesz mit mesélnem - huppantam le a székemre.

  Már éppen kezdtem is a történetet, a Titkos Hódolótól, de becsöngettek, és a történelem tanár bejött a megszokott pontosságával. - Miért, miért nem tudott volna legalább most az egyszer késni öt percet? - gondoltam.

***

  A nap folyamán a lányokkal lógtam szünetekben, és jól kiveséztük az elmúlt napokat, és a Frida elleni bosszút tervezgettük, bár nem volt sok ötletünk. 

  A hatodik óra után, ahogy az osztályfőnöknő kérte, ellátogattam a tanáriba. Eléggé izgultam, mert őszintén szólva, eddig nem nagyon vettem részt semmiféle balhéban. Úgymond, jó kislány voltam eddig. Bár, most sem érdemelném meg a rossz lány címet, mert én nem loptam el senkitől semmit. 

  Kopogtam az ajtón, és a kezemet kezdem el morzsolgatni kínomban. Az ofő kinyitotta az ajtót, és intett, hogy menjek be. Ez a tanári volt a kisebb tanári, ahol csak hat tanár volt, de akkor épp csak az osztályfőnök volt jelen.

- Szóval. Beírtam az osztályfőnökit, úgy gondolom, nem érdemelsz meg többet, mivel elég jó diák voltál eddig. 

- Hálásan köszönöm tanárnő, komolyan - mosolyogtam, kicsattanó boldogsággal.

- De, a holnapi farsangi buli díszítésében részt kell vegyél. Szóval, fél háromtól négyig segítened kell felrakni a díszleteket a tizenkettedikesekkel, akiknek a feladatuk a farsang szervezése.

  Pont a végzős évfolyam? Miért, miért, miért? Most nézhetem másfél órán keresztül, ahogy Zane és a kis barátnője smárolnak, vagy Zane barátai engem szívatnak. Ezen a napon egyre csodásabb lesz.
 

  És hogy csodás legyen ennek a bejegyzésnek a befejezése is, itt egy csodás kép rólam

Tizenharmadik Fejezet: Zane újdonsült csaja

 Úgy döntöttem, ellátogatok a rajzszakkörre, az istenáldotta tehetségem miatt. Igazából, nem vagyok túl jó rajzos, de szeretek rajzolni, bár jóllehet, kicsit "absztraktakra" sikerülnek a munkáim. De vannak egész jól kinéző rajzaim is, amikre kifejezetten büszke vagyok. Szóval, elmentem a szerda délutáni rajzszakköre, nyakamban a szív alakú nyaklánccal. Egész nap abba járkáltam, de semmi jelt nem kaptam. 

 Két napja, hogy hál' Istennek Zane Blackwood-nak, annak a seggfejnek nyomát sem láttam. Aztán, mint mindig, akkor bukkant fel, amikor nem akartam. Bizony, Zane Blackwood ott volt a rajzszakkörön. Épp rajzoltam a drapériát, amikor Zane fél óra késéssel csak úgy beállított, és kitúrta a mellettem ülő lányt. Jó, a lány nem volt túl jó társaság, csöndes volt, enyhén. De Zane Blackwood-nál szerintem még a szomszéd öreg néni is jobb társaság, aki mindig esténként üvölteti az MTV-s reality show-kat. Elég ijesztő. 

  Az elmúlt pár napban ugyanis végiggondoltam, hogy akkor most Zane Blackwood-ot bírjam-e, vagy nem. Lássuk csak, össze-vissza hazudozott, azt mondta lefeküdt velem, köcsögösködött a barátnőimmel, elrángatott egy hülye buliba. Szóval, Zane Blackwood-ot kerülni kell. Az elmúlt napokban éppen kezdett visszaállni az életem a helyére, kibékültem végre Aaron-nal, és most meg idetolakszik Zane. Francba már!

- Szia szépség - ült le mellém.

- Mióta szeretsz rajzolni? - vontam fel a szemöldökömet.

- Amióta hallottam, hogy Abbey Green rajzszakkörös lett. Bizony, egy drága rajzszakkörtársad SMS-ezett nekem, úgyhogy jöttem, ahogy tudtam. 

- Ki volt az a..?

- Ne őt hibáztasd. Na, szóval, a legutóbbi találkozásunk nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. 

- Ó, nem jött be a kis terved nálam? Én nem dőltem be a hamis mosolyodnak, amit te elbűvölőnek hiszel? Ja, hát bocsi. Talán jövőre, talán másik lánynál. 

- Ne csináld már, cica.

- Vegyél már magadnak egy macskát, és akkor azt nevezhetnéd cicának. De én nem vagyok a cicád, barom! - emeltem fel a hangom.

 A rajz tanár felfigyelt a hangzavarra.

- Valami gond van, fiatalok? - szólított minket. Az ő korával, még anyu is fiatalnak számít egyébként.

- Tanár úr, Zane Blackwood csak zavarja az órát.

- Nem tilthatom ki a fiatalembert, akárki jöhet szakköre - mondta a tanár, és tovább olvasta a Dickens könyvét.

  Halkan káromkodtam, pedig nem szoktam... Na jó, mostanában szokásommá vált, de nem vagyok rá büszke.

- Abbey, ne csináld már. Olyan jól elbeszélgettünk, aztán meg... Hirtelen kiakadtál, és kizavartál a házatokból.. Nem értelek, komolyan.

 Sóhajtottam.

- Drága Zane, fogd már fel: allergiás vagyok rád!

  Zane kínosan felnevetett.

- Allergiás lehetsz a tejre, a parlagfűre, a porra, a mogyoróra... De rám nem!

- Ó, dehogynem! - bólogattam.

  Zane, mintha idegkirohanása lett volna, kirohant a teremből, de még visszaüvöltött nekem:

- Neked semmi sem elég jó?!

  A semmi enyhe túlzás. Attól még, hogy nekem nincs szükségem egy olyan fiúra, aki több lánnyal is kavar egyszerre, attól még biztos vagyok benne, hogy van olyan srác, aki nem csinálja ezt. Nincsenek nagy elvárásaim egy fiúval szemben, de akkor neki se legyenek. Zane Blackwood-nak mik az elvárásai egy lánnyal szemben? Szerintem csak annyi, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy tehén, és legyen sötét, aki nem veszi észre ha a barátja az orra előtt flörtöl egy másik lánnyal. Egy hét múlva úgy is levált minden lányt.

 A szakkör végére egyébként egy egészen eltűrhető rajzot hoztam össze:

  Rajz közben azon merengtem, hogy Thoráékkal is ki kéne béküljek. A jó öreg kisujjbéke, talán náluk is beválna?

***

 A buszon hazafelé egyedül üldögéltem, és egy sokak számára ismert előadótól hallgattam zenét, méghozzá Bob Marley-tól.. Szóval, nagyban hallgattam a Three Little Birds c. számát, amikor arra lettem figyelmes, hogy az előttem ülő lány is hasonló stílusú zenét hallgat, azaz ő is reggae-t hallgat. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, hogy jobban hallhassam. Jól hallottam, ő is ugyanazt a számot hallgatta, amit én. Mégis mennyi az esélye ennek? 

 Nem tudtam megállni. Megkopogtattam a vállát.

- Helló. Three Little Birds? - kérdeztem rá, mikor hátrafordult.

- Pontosan - mosolyodott el.

- Abbey vagyok - mutatkoztam be.

- Én Jana - mondta - Bocsi, most mennem kell, itt szállok - állt fel, és leszállt.

 Mikor leszállt, az ablakból gyorsan szemügyre vettem őt. Janának festett vörös, göndör, hosszú haja volt. Kicsit rendetlen volt a hajkoronája, mintha kócos lett volna. Szakadt farmert viselt, amin színes festékpacák voltak. Elég furcsán nézett ki, kicsit hippis benyomása volt az embernek elsőre.

   Feldobta a kedvem, hogy új emberrel ismerkedhettem meg. Én komolyan, imádok ismerkedni.

***

  Másnap a folyosón futottam össze Zane-el, aki átkarolva Charlotte Large-t sétált el mellettem, a lányt, aki kedvesen lekurvázott a múltkor.  Összejöttek volna? – gondolkoztam.  Hátrafordultam, hogy megkérdezzem Zanetől, de egy megdöbbentő látvány fogadott:  ő és a kis drága Charlotte-ja nagyban nyalták falták egymást, a szemem láttára.  Teljesen lefagytam, csak bámultam őket, mint valami hülye, aki még nem látott két embert smárolni. 

   Zane elfordította a fejét, és észrevette, hogy őket bámulom. Gúnyos pillantásokkal bombázva végigmért, ravasz mosollyal az arcán. Féltékeny vagyok a lányra? – jött rám a felismerés – Neeeem, nem, az nem lehet, én utálom, Zane Blackwood-ot. Allergiás vagyok rá! - emlékeztettem magam, nem túl biztatóan

    Zane mondott valamit a barátnőjének, aki erre tovább tipegett a magassarkújában. A fiú felém vette az irányt, mire én automatikusan hátráltam egy lépést, és egyre többet. Mint az őz a vadász elől, elkezdtem menekülni. Átvágtam a folyosón, és beviharoztam az osztályterembe. Zane nem követett, úgy tűnik, nem hozzám akart jönni, csak a mellettem lévő fiú WC felé. Upsz. Szánalmas lennék? Meglehet.

   Leültem a padba, próbáltam átnézni a kémiát. Reed lehuppant mellém.

- Szia.

- Helló – mormoltam, a periódusos rendszert fürkészve.

- Jössz a farsangi bulira?

- Gondolom… Mikor lesz? – néztem fel a tankönyvből.

- Pénteken, hatkor, itt a suliban.

- Aha, akkor megyek.

- Lenne kedved…ööö…Szóval elvileg párban kell menni és hát…ööö…Nekem nincsen párom. Lennél te az? Megyünk együtt?

- Párban kell menni? Micsoda faszság. De amúgy oké, megyek veled.

- Köszi – mondta és elégedett vigyorral az arcán lelépett.

   Hm. Sulifarsang, Reed-del, ez a nap egyre furább lesz. Vajon Reed akar tőlem valamit? Kedves srác, de nem az én esetem. Majd a farsangon kiderül.