Harmincadik Fejezet: Túl van rajtam... Vagy mégsem?

- Én csak... Vécére mentem - böktem ki zavaromban.

- Ez a fiú vécé - mondta komoran Zane.

  Elvörösödtem.

- Tudom - mondtam, majd a Zane mellett álló lány felé fordultam - Szia, mi még nem ismerjük egymást. Abbey vagyok - mutatkoztam be.

- Felicia vagyok - mondta a lány.

  Végigmértem őt. Igazi lázadónak tűnt. Fekete bőrbakancs, neccharisnya, fekete, szakadt rövidnadrág, és egy olyan ujjatlan póló, ami tele volt gépkapocsokkal, és szakadásokkal. Mellesleg, látszott belőle a melltartója oldalt. Szóval Zane és egy lázadó? Furcsa.

  Végül feltettem egy kérdést, amit úgy éreztem, muszáj feltennem.

- Te vagy Zane új barátnője? - kérdeztem

- Zane? - nézett fel Felicia kérdően Zane-re.

- Olyasmi - mondta Zane, és megcsókolta Felicia-t.

  A gyomrom megrándult, és a torkomban hatalmas gombócot éreztem. Végül megzavarva a nyálping-pongjukat, Zane-hez szóltam.

- Csak azt akarom mondani, hogy Jenna J Browning-gal kicsit összekapott Thora. Segítség kéne, Zane - mondtam neki. 

  A szerelmespár abbahagyta a csókolózást, és a fiú rám nézett kérdő tekintettel.

- Mi? Összekaptak? Akkor jó szarban van most a barátnőd... - mondta.

- Tudom. Meg tudnánk valamikor beszélni ezt...? Te is benne vagy a dologban, csak azért.

- Hogy én benne vagyok? Azt hogy? Nekem semmi közöm nincsen se Jenna J-hez, se Thorához!

- Ami azt illeti, J-t megbízta Thora Ramon megaláztatásával, Jenna J pedig azt kérte cserébe, hogy megszervezze Thora, hogy te vele menj el a tavaszi bálba... Szóval... Te is benne vagy.

- Baszki. Ez a csaj nem tud leszállni rólam! - mérgelődött Zane. Eltolta magától a csaját, és felém nézett - Abbey, mit szólnál, ha délután, majd nálatok, mikor átkopogok, ezt megbeszélnénk? 

- Okés - mondtam - Sziasztok - köszöntem el. A szemem sarkából Felicia-ra sandítottam. Hülye ribanc. Na jó, nem az, nem csinált semmit. De - gondolom - tudja, hogy én vagyok az ex, mégis itt smárolnak. Szinte már fel akar vágni vele. Igen, tényleg hülye ribanc.
  Már épp mentem el, már a lépcső tetejénél jártam mikor Zane utánam kiáltott.
- Várj! - mondta.
  Megálltam, és ahogy ő azt "parancsolta", vártam. Odafutott hozzám, otthagyva a barátnőjét, aki eközben rosszallóan méregetett engem. Na mi van, nem tetszik neki valami? Hát képzelje, nekem sem tetszik elég sok minden!
- Abbey, ugye nem baj, ha már túl vagyok rajtad... Mert túl vagyok rajtad - mondta Zane.
  A fejemben a szavai vészes csengése zengett Túl vagyok rajtad... Túl vagyok rajtad... TÚL VAGYOK RAJTAD! - Ismétlődött a hang. Szédülni kezdtem.  A torkomban a gombóc csak még jobban nyomott, szinte már fojtogatott. Nagyot nyeltem, és próbáltam visszatartani a sírást. Erős vagy Abbey, erős vagy...! - biztattam magamat.
- Nem gond... Persze... De tudd meg... - kezdtem el dadogva - Hogy én nem vagyok túl rajtad. Tulajdonképpen, pont rajtad vagyok... És mindig... Örökre... Rajtad leszek - mondtam lassan.
  A "rajtad leszek" kifejezés enyhén nevetséges volt, de abban a pillanatban halál komolynak tűnt. Zane szemei szomorúan fúródtak a tekintetembe. Vajon igazat mond, és túl van rajtam? Ennyi volt? Kész? Vége...?
- Egyszer túl kell lépned... - suttogta Zane.
- Soha nem fogok túl lépni - ejtettem ki ezeket a nagy szavakat a számon. A soha nagy szó, mint azt mindnyájan jól tudjuk.
   Egymás szemébe néztünk, szótlanul. Álltam a tekintetét, ő viszont nem az enyémet, így alig pár másodpercnyi farkasszem után elkapta a tekintetét. Köszönés nélkül otthagyott, és visszament az újdonsült kis lázadó barátnőjéhez, Felicia-hoz. Annyira nem illettek pedig össze! Zane a márkás cuccaiban feszített, Felicia pedig a szakadt, csöves, szinte már kukázottnak tűnő ruhadarabjaiban. Tetszett Felicia stílusa, viszont csöppet sem tetszett, hogy az én exemmel kezdett ki. Ex... Akkor kéne így hívnom, mikor már nem éreznék semmit iránta.
   De nem fogom feladni! - gondoltam. Összeszedtem magam, és büszkén lépkedtem le a gimnázium lépcsőin. Engem nem fog tönkretenni egy fiú. Eszembe jutottak Chloe anyjának azok az önbizalompótló CD-i, amiket még akkor hallgatott, mikor elváltak a férjével. Már jó rég volt, de még mindig emlékszem arra a monoton női hangra, ami azt mondogatta "Ne add fel. Te egy erős, független nő vagy! Értetted!? Egy erős, független nő!!!". Szóval, én is egy erős, független nő vagyok, és nem fogom feladni. Túl van rajtam Zane Blackwood? Nem baj! Majd elintézem, hogy visszajöjjön rám...! És akkor majd rajtam lesz... Oké, ez már kezd tényleg nevetséges lenni. Mindegy.
   Lementem az osztályterembe. Még jó, hogy ebédszünet volt, különben késtem volna, nem is keveset. Mondjuk evésre nem maradt időm, és éhes maradtam, de az már egy másik kérdés. Úgy is felszedtem pár plusz kilót, amikor depis voltam, és telezabáltam magam a tömény cukorral nagykanállal, azaz Nutellával. Már pár kanál is kitenné a napi energiaszükségletet, én pedig egész dobozokkal ettem belőle. Mondjuk, jobb ötlet lenne, ha inkább elkezdenék valamit sportolni.
   Bementem az osztályterembe, és levágódtam a többiek mellé. Thora már úgy tűnt, elmesélte a Jenna J sztorit.
- Erős, független nő vagyok, és Zane pedig pont rajtam lesz hamarosan - jelentettem ki.
  Chloe és Norah összenéztek.
- Ennek meg mi a baja? - kérdezte Norah.
  Chloe meg vonta a vállát, és Thora is tanácstalanul méregetett.
- Zane-nek új barátnője van - magyaráztam, hogy érthetőbb legyek.
- Baszki - mondta Chloe, és mivel mellettem ült, szorosan átölelt. És az az ölelés abban a pillanatban rengeteget jelentett nekem, még ha nem is volt annyira hangulatos, vagy filmbe illő, hiszen azelőtt Chloe mondata az volt, hogy "Baszki". De nem baj, attól még elég vigasztaló volt.

***

    Délután pedig hazamentem, és tanultam. Annyi lemaradás halmozódott fel az elmúlt hetekben, és ideje volt, hogy visszaszerezzem a példamutató, szorgalmas diák címet az osztályban. Régebben ugyanis az voltam, de az elmúlt egy hónapban nagyon lecsúsztam a tanulási ranglétrán. Összeszedtem magamat, és sok-sok órán keresztül a tankönyvek, és a füzeteimben lévő jegyzetek felett gubbasztottam. Magoltam, feladatokat oldottam, és a végére pedig szinte úgy néztem ki, akár egy zombi. Este felé pedig már ki is ment a fejemből, de vendégem jött.

  Zane az erkélyemen állt, és kopogott. A kinézetem akár egy hulláé volt, és nem tudtam sec-perc alatt rendbe hozni. Akkor most mi legyen? Pár pillanatig töprengtem, hogy akkor most beszéljek-e vele ilyen külsővel. Ő viszont egyre erőteljesebben kopogott, én meg nem akartam, hogy betörjön tőle az üveg, így kinyitottam neki az ablakszerűséget.

- Szia cica - köszönt.

  Akaratlanul is elpirultam. Cica... De rég is volt, mikor így hívott! Bár még mindig elképesztő, hogy le mer minősíteni egy állatra. De azért, cuki, hogy becézget... És az is milyen rég volt, mikor az ablakomon át jutott be a szobámba, ezzel a laza stílusával... Régi szép idők, mintha valami vén nyanya lennék, ezt úgy mondom.
- Szia... Jaj, ne nézz ide, egész nap tanultam, tisztára elkent az egész fejem... Inkább lekapcsolom a villanyt - jelentettem ki.
  A szobára félhomály borult, ami meg kell, hogy mondjam, azért kicsit romantikus volt.
- Hülye vagy, még így is szép vagy! - mondta Zane. A kedvessége meglepett.
- Hát köszi, de azért nem értek veled egyet - mondtam. Gondoltam a tárgyra térek, hogy azon minél hamarabb túlessünk, és tudjunk kicsit... khm, mást is csinálni - Szóval, szerinted mi legyen Jenna J-vel?
- Elmegyek vele a bálba, és kész - vonta meg a vállát.
   Annyira természetesen és könnyedén mondta, hogy az már kicsit sértő volt felém nézve. "Hahó! Emlékszel, mikor sírtam, mert nemet mondtál?" - gondoltam magamba.
- De... - mondtam, de nem folytattam. Mindössze csak egy "de"-t tudtam kibökni.
- Ha persze nem gond.. Neked.
- Hát...
  A tettek fontosabbak, mint a szavak - gondoltam. Zane leült az ágyamra, én pedig óvatosan mellé ültem. A kezemet a térdére tettem, és közel hajoltam hozzá. Testünk már egészen összesimult. A félhomályban nem sok mindent láttam, de ez pont jó volt úgy. Közeledtem felé, de csak szépen, lassan, szelíden. Nem tolt el, amit jó jelnek vettem, és felbátorodtam. Az ajkaim az ő puha ajkaira tapadtak. Egy érzéki, lágy csókot leheltem a szájára,  majd heves csókolózásba kezdtünk, miután visszacsókolt ő is. Beletúrtam a hajába, összekócoltam, ő pedig eközben combomat simogatta finoman, gyengéden. A fenekem alá nyúlt, felhúzott az ölébe. Minden érintése jó érzéssel töltött el. A nyakamat puszilgatta kéjesen, majd egy érzékeny ponthoz ért, ami a fülem, és a nyakam közötti rész jelentette. A finom, mámorító érzéstől felsóhajtottam.
    Pár perc élvezetes, gyönyörrel teli csók után eltoltam magamtól, és lemásztam róla. Nem láttam az arcát, de azért tudtam, hogy kicsit csalódott volt. De ugyan már, nem fogom így elveszíteni a szüzességem. Pláne, hogy pont aznap smárolt egy másik lánnyal, és vágta a fejemhez, hogy túl van rajtam.
- Zane... - suttogtam a sötétségbe - Szóval, túl vagy rajtam?
   Elsőre nem válaszolt. Majd megismételtem a kérdést, és megerőltette magát.
- Nem - felelte röviden - De most mennem kell... Igen, ideje lenne mennem - mondta, és felállt. Megigazította a felsőjét. Sötét volt ugyan, de ahogy az ablakhoz ért, a holdfény halványan rá világított az arcára. Láttam, amint rám mosolyog - Jó éjt, Abbey - köszönt el, és ezennel ki is ment az ablakomon.