Huszonnyolcadik Fejezet: Csilis víz Aaron-nél

  Este, amint hazaértem elég furcsa dolog fogadott. Arra számítottam, anya valósággal megöl, amiért kilógtam. Hát nem így történt! A halál helyett egy ölelést kaptam, és aranyosan megkérdezte, milyen volt a szülinap. Meglepett, hiszen nem tudtam, hogy ennyire tájékozódott az én kis életemről. Persze, nem csak ezért lepett meg, inkább a kedvessége volt váratlan fordulat. Mindenesetre ijesztő volt eleinte, végül pedig kellemes meglepetésként könyveltem el magamban. Plusz pont, hogy apának semmit sem szólt a dologról. Anya, azt hiszem, az én kis szövetségesem lett. Ha nem Zane Blackwood, akkor ő az őrangyalom.

   Másnap, azaz vasárnap telefonáltam Chloe-val. Várható volt, hogy azután történtek az izgalmas dolgok, miután én hazamentem. Jó pár kocsmát bejártak, hiszen a felénél nem akarták kiszolgálni őket (mivel még nem nagykorúak). Zoe-t fel akarta szedni egy egyetemista korú fiú, aki full részegen azzal a dumával jött oda hozzá, hogy "Szia piroska, én vagyok a farkas, megeszem a nagymamádat, grrrrrrr." Mondanom sem kell, Zoe elutasította a fiút, aki akkor sem hagyta annyiban a dolgot. Tyler és Chloe között dúlt a szerelem, a két bolond fiatal egymásra talált, és a vége felé leváltak a csapattól. Chloe elmesélte, hogy elsétáltak egy lakatlan házig, aminek felmásztak a tetejére, és onnan nézték a csillagos eget. Persze, én rögtön mondtam Chloe-nak, hogy feltétlenül mutassa meg azt a házat, mert érthetetlen módon, de egyszerűen imádom az elhagyatott, lakatlan helyeket. Drámai pillanatok is voltak ám a bulin, Aaron és Vanessa szakítottak. Az indokát csak ők ismerik, és miután összevesztek, Aaron elvileg azonnal lelépett. Chloe még azt is elmesélte, hogy a szülinapos Frida pedig smárolt Stan-nel, de szerinte az csak azért történt, mert annyi alkoholt ittak, hogy szerinte simán kaphattak volna alkoholmérgezést is. Chloe nevetett, miközben ezt mondta, de én azért elkomorodtam. Az alkoholmérgezés nem gyerekjáték, szerintem nem kéne ennyire lazán venni. De hát, ők tudják, ő döntésük.

  Körülbelül egy órán keresztül telefonáltunk, és a beszélgetés vége felé érve arra gondoltam, átlátogatok Aaron-hoz. Furcsa, régóta ismerjük egymást, de én hatéves kora óta nem láttam sírni (akkor is csak azért sírt, mert elesett, ha jól emlékszem). Mondjuk nem számítottam arra, hogy amint belépek hozzájuk, papírzsepi halmazok fogadnak, és a Titanicon pityergő Aaron. Csak egyszerűen rég láttam kiborultan, megviselten. Eddig mindig én szorultam tanácsra, ő pedig segített nekem. Úgy éreztem, most fordult a kocka, és most neki hatalmas szüksége van az én segítő kezemre, és persze a forrócsokimra, amit házilag készítek.

    Így dél felé le is rohantam a konyhába, összedobni egy forrócsokit.

- Forrócsokit érzek? - lépett be a konyha ajtaján anya.

- Igen. Aaron-nak készítem. Most szakított a barátnőjével, gondoltam megvigasztalom kicsit.

  Anya felvonta a szemöldökét.

- Elfelejtetted? Szobafogságban vagy! - emlékeztetett.

 A picsába! 

- Ó... - nyögtem ki.

  Anya összefonta a karjait.

- Most az egyszer - mosolyodott el.

- Mehetek? - vigyorodtam el.

- Mehetsz - legyintett, és kiment a konyhából.

***

  Forrócsokis termosszal a kezemben csöngettem be Aaron-ék ajtaján. Kisvártatva Aaron nyitott ajtót, amiből arra következtettem, az anyja dolgozik, mint mindig. Valóban nem volt kisírt a szeme, ahogy gondoltam. Végül is, ő fiúból van, vagy mi.

- Szia! Hoztam forrócsokit! - vigyorogtam lelkesen, és átnyújtottam a forrócsokit.

  Aaron halványan elmosolyodott, és elfogadta a termoszt. Alaposan végigmért szemeivel, szinte már zavarbejtő módon, majd szótlanul intett, hogy jöjjek be. Miután a szűkös előszobájukban sikeresen levettem a tornacipőm, lazán ledőltem a nappaliban lévő puha kanapéra, Aaron mellé.

- Gondolom jöttél lelkizni - mondta.

- Hát, azt terveztem helyrepofozlak, és kikérdezlek a tegnapiakról, feltéve, ha tudsz róla beszélni...

- Persze, hogy tudok róla beszélni, miért ne tudnék? - értetlenkedett.

- Azt hittem szar érzés visszagondolni rá, érted...

- Nem egy érzelmes, érzékeny, magányos nő vagyok, hahó. 

- Oké - vontam vállat - Akkor beszélj!

 Aaron felsóhajtott. Az iménti macsó, nemtörődömség most eltűnt az arcáról, és a beszédstílusából is.

- Vanessa egy picsa. Ennyi történt - jelentette ki kerek perec. Fő a lényegre törés, és az őszinteség.

 Oké, azért értem, hogy nem akar érzelgősködni, de azért nem erre a válaszra számítottam...

- Miért? - böktem ki egy hosszabb csönd után.

- Mert csak részegen őszinte. Megesik az ilyen.

 Úúú, netán kikotyogott valami mocskos kis titkot? - gondoltam. Kíváncsian csillogott a szemem, de azért próbáltam együtt érzőnek, és nem tolakodó pletykás tinilánynak tűnni.

- Mi történt?

- Elmesélte nekem, hogy mennyire állatian smárol Isaac Adams, akivel előző hétvégén futott össze valami koncerten, miközben nekem azt mondta, hogy a nagymamájával volt egész hétvégén. Szánalmas ribanc, meg kell hagyni.

- Hű, azt a picsát... - mondtam, mert erre abban a pillanatban, hirtelenjében csak ennyit tudtam kibökni. 

  Egy már abszolút biztos: nem kevés dologról maradtam le tegnap este, miután hazavittek. Ennyi kavarás, ennyi szerelem, mind egy éjszaka előtt. Istenem.
- Hű bizony - bólintott Aaron, majd megragadta a TV távirányítóját, bekapcsolta a televíziót.
 Egy természetcsatornát adott ki először a készülék, ahol a két jegesmaci sétált az Északi Sarkon. Aaron már épp el akart kapcsolni, mire én leállítottam.
- Ne kapcsolj el, olyan cukiiik! - pattogtam örvendezve a kanapén.
 Ő csak fintorgott, majd kíváncsian belekortyolt a forrócsokimba.
- Ez finom lett, asszony - jelentette ki.
- Ej, betyáruram, tudtam én, hogy ínyedre lesz a dolog - nevettem el magam.
  Aaron is nevetett, majd mindketten a TV képernyőjére meredtünk. Pár percig a jegesmedvék táplálkozását néztük, majd Aaron megszólalt.
- Látod, Abbey, ők bezzeg tiszta boldogok. A jegesmedvék hűségesek.
  Lesütöttem a szemem, a hűséges szó hallatán. Bort iszom, vizet prédikálok. Elvégre, semmivel sem vagyok jobb, mint Vanessa, és most itt szidom őt. Annyira elszégyelltem magam, hogy hosszas percekig meg sem szólaltam.
  Aaron észrevette a fancsali képemet, és rögtön vette az adást.
- Baszki. Bocsi - motyogta.
- Semmi baj, én vagyok a seggfej, mocsok, hűtlen ribanc - mondtam halkan.
- Francokat vagy az! Te tudom, hogy elmondtad volna Zane-nek
- Az semmin sem változtat.
- Ó, dehogynem! Az őszinteség nagyon fontos.
- Ha te mondod - mondtam vállat.
- Várj, pillanat és jövök - mondta Aaron, és kiment a konyhájukhoz. Pár perc múlva vissza is tért, egy fokkal derültebben.
Tovább bambultam a medvéket, majd elmosolyodtam.
- Legyünk jegesmedvék, ők olyan gondtalanok.
- Gondtalanok? Kihalóban van a fajuk, és a természetes élőhelyük pedig pusztul. A szerelmi tinibajaid szerintem semmik, az övekéhez képest - állapította meg.
  Na ez most nem talált, úgy tűnik.
- Ennyit erről, senki sem boldog.
- Hát, szerintem mindenki boldog lesz, aki iszik a forrócsokidról. Komolyan, Abbey, ez isteni lett! Nem kérsz belőle? - nyújtotta felém a termoszt.
- De - mondtam, és vidáman belekortyoltam az italba, amit hamarosan kiköptem, egyenesen a kanapé előtti kis asztalra. A szám égetett, és közben a nevetéstől fulladoztam - Te beteg állat, mit csináltál a forrócsokimmal? - köhécseltem csapkodva.
- Kiöntöttem - röhögött fulladozásszerűen Aaron - egy bögrébe - bökte ki, miután nagy levegőket vett.
- Te barom! Leég a nyelvem! Akkor mi volt a termoszban?!
- Fahéjas-borsos-csilis-paprikaporos víz, rengeteg csilivel! - szakadt a nevetéstől.
  Annyira égett a szám, hogy mint valami kutya, kinyújtottam a nyelvem, és elkezdtem rohangálni.
- Ááááá te hülye seggfej, éégeeek! - kiabáltam össze-vissza csapkodva - Vizet!
- Az nem segít, te is tudod - nevetgélt Aaron.
 Még egy darabig rohangáltam kinyújtott nyelvvel, miközben Aaron röhögve figyelt engem. Utána lenyugodva ledőltem a kanapéra, és kifújtam magam.
- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod? - vontam fel a szemöldököm.
- Már most félek - vigyorgott a fiú.

  Körülbelül még két óráig voltam náluk, majd úgy döntöttem, hazamegyek, mert anya gondolom nem egy életre engedett el. Aaron megköszönte a látogatásom, én persze viccelődve csak megfenyegettem, hogy hasonló szép élményei lesznek nálunk, ha átjön. Erre azt felelte, akkor direkt át jön majd hozzánk. Na, remek, ki kell találjak valami trükköt... De a csilinél sokkal hatásosabb kell!




OFF: Ezeket a zenéket hallgatom írás közben: (Ez egy Youtube lejátszási lista linkje, amit én állítottam össze, nagy rész cuki-muki aranyos kis számok :D).
http://www.youtube.com/playlist?list=PL9Bkdr_jXwo0OHCRVb-4tJctPV-h6iZ1s