Huszadik Fejezet: Thomas McMillan bulija

  Szerdán, amikor megérkeztem a suliba, egy csapat lány szólított le, akiknek egyen pólójuk volt. A pólón pedig egy fiú képe virított, méghozzá Zane Blackwood-é.

- Abbey Green! - kiáltott utánam a csapatból az egyik.

- Igen? - fordultam hátra zavartan.

- Mivel Zane-el jársz, ezért ha van kedved, beléphetsz a Zane Blackwood rajongói klubunkba. 

- Dalia, te barom! Abbey nem léphet be a klubba, mivel Zane-el jár, és mi is Zane-el akarunk járni - üvöltött rá egy lány.

- Ööö. Köszi, nem akarok belépni - mondtam és elviharzottam gyorsan. 

  Zane Blackwood fanjai egy klubot is csináltak, és ugyanolyan pólókba mászkálnak? Ez nem túlzás kicsit? - gondoltam. Ez az egyik hátránya, ha Zane Blackwood-dal jársz: őrült, ismeretlen emberek neked rontanak, néha kedvesen a halálodat kívánják, néha pedig megdobálnak naranccsal (au, a múltkor tényleg fájdalmas volt az a narancs), esetleg megkínálnak egy sütivel. A sütit majdnem elfogadtam, de egy szintén ismeretlen idegen rám kiáltott, hogy szerinte meg van mérgezve. Nem tudom, hogy igaza volt-e, de mindenesetre nem fogadtam el, akármennyire is gusztusosan és étvágygerjesztően szemezett velem a csokis süti.

   Az órák egyhangúak voltak, dogát írtunk, feleltünk, dogát osztottak, vettük tovább az anyagot, vagy épp összefoglaltunk. Rémesen izgalmas, ugye? Tesin pedig röplabdáztunk, és a fél óra játékidő alatt (negyed óra a bemelegítés, 45 perces az óra), összesen háromszor értem bele a labdába, és abból semelyik sem ment át a hálón. Upsz. Nem vagyok jó a labdajátékokban, az már biztos. Bár már az is durva, hogy háromszor beleértem, legtöbbször csak arrébb állok, ha jön a labda. Amúgy sem tudtam annyira koncentrálni a röpire, mert a Zane rajongók sikeresen elterelték a figyelmemet, pedig ők még csak ott sem voltak a tornaterembe. Azon idegeskedtem, hogy nehogy megkedvelje Zane az egyik rajongót. Rájöttem, mit is éreztem: féltékenység. Igen, eszméletlen féltékeny voltam, pedig Zane még csak hozzájuk sem szólt, tudtommal.
   Tesi volt az utolsó óránk, így sietősen átöltöztem, és gyorsan elhúztam a csíkot. Az épület előtt, a gimi kapujánál várt rám Zane. Eszméletlen jól nézett ki, és majdnem elolvadtam, ahogy rám mosolygott a csábos mosolyával, és a gyönyörű kék szemeivel.
- Szia - köszöntem hangosan, és elég életvidáman ahhoz, hogy egy nagy ölelést is társítsak hozzá.
  Ölelésnek indult, de Zane csókként fejezte be.♥
- Szia szépség. Futottál? - mosolygott rám, a pirosas arcomat figyelve.
- Tesink volt. Na, mit tervezel mára? - ugrándoztam lelkesen.
- Tudod, Thomas McMillan fergeteges bulit rendez ma este - emlékeztetett.
- A francba, már el is felejtettem. Hánykor kezdődik?
- Hát, én szerintem tíz körül megyek. Gondolom együtt megyünk, elviszlek motorral.
- Tíz? - csodálkoztam.
- Kicsit korai? - vigyorgott pimaszul Zane.
- Ja, persze, korai - fintorogtam, majd témát váltottam - Találkoztál már a Zane Blackwood fanklubbal?
  Zane elkezdett röhögni, és én meg csak ott néztem őt, mint valami hülye, és kérdezősködtem, hogy mi olyan vicces. Nagy nehezen leállt a röhögőgörcse, és normális hangon - többé-kevésbé - érthetően kibökte.
- Letámadtak engem, hogy ők kérik a megrágott rágómat, mikor ebéd előtt ki akartam köpni.
- Jéézusom, ez azért már elég beteges - szörnyülködtem, mire ő csak megvonta a vállát.
  Felpattantunk a motorjára, és elrobogtunk - nem kis felhajtást csinálva, sok érdeklődő szempár figyelte a mi kis indulásunkat. Valamiért nagyon élveztem, hogy ennyi irigykedő tekintet bámul engem, mert a "Zane csaja, akit még nem dobott egy hét után" szerep sokkal jobban tetszett, mint a régebb rám ragasztott szerepek. Na jó, amikor azt hitték bűnöző vagyok, egy igazi rossz lány, az valamilyen szinten még tetszett is, mert akkor voltak, akik féltek tőlem. De amikor mindenki az ittas viselkedésemen röhögött, azért én azt nem találtam annyira viccesnek, mert semmire sem emlékeztem belőle.
  Megérkeztünk a házunkhoz, és én leszálltam a motorról.
- Zane, nem baj, ha elhívom Chloe-t, is?
- Nem, dehogy, nyugodtan jöjjön ő is. Csak akkor elkérem apám kocsiját, hogy elférjünk.
- Úúú, már van jogsid?
- Hát. Majdnem - vigyorgott, és beindította a motort, ami zúgó hangot adott ki.
- Szia! - köszöntem el, és bementem a házba.
  Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Chloe-t. Chloe örömmel beleegyezett abba, hogy eljöjjön a buliba, és percek alatt az esti ruha lett a téma, ami nem egy "pár perc alatt megbeszéljük" történet volt, így úgy döntöttünk, hogy inkább Skype-on, webkamerával folytatjuk a kommunikálást.
  A kamerába mutogattuk egymásnak a ruhákat, zenét hallgatva, nevetve. Nagyon boldog és izgatott voltam, Chloe viccelődése valahogy elterelte a figyelmemet arról, hogy a múltkor, hogy végződött a buli. Vele vártam az estét, és együtt nevetgéltünk Chloe régi, béna cuccain, amiben kiparodizálva a miniszoknyás ribancokat járkált fel-alá, a nővére magassarkújában.
 Végül estefelé, a hosszas Skype után elkészültem az öltözékkel, ami egy pánt nélküli combközépig érő ruhából állt, ami fekete színű volt, és Chloe szerint elég jól állt rajtam. Mivel a múltkori magassarkút Rarától kaptam kölcsön, és nekem nem volt saját, ezért kénytelen voltam tornacipőt felvenni, ami mondhatni, csodásan (irónia!) illett a ruhához. Csakhogy, az időjárás sem játszott a kedvemre: mikor mondtam anyának, hogy így megyek a buliba, anya nem azt nézte, mennyire rövid a szoknya, hanem azt, hogy meg dogok fázni, és gyorsan a kezembe gyömöszölt egy kardigánt. Ilyen összeállítással mentem a buliba, ahol jól tudtam, hogy magassarkús, jól kiöltözött lányok lesznek, agyonsminkelve. Én maradtam a natúr sminknél, és az egyszerű, kiengedett hajviseletnél.

    Fél tízkor halottam a kocsi dudálását, és akkor rögtön kimentem a házból, gyorsan egy "Sziasztok"-kal elköszönve a szüleimtől, akik még mindig meglepő módon jól fogadták, hogy buliba megyek. A kocsiban várt Chloe, Zane, és egy számomra idegen fiú. Zane bemutatott neki, úgy hívták Cole. Cole vezetett, ugyanis Zane úgy oldotta meg a sofőr dolgot, hogy elhívta az évfolyamtársát, azaz Cole-t. A fiúnak volt jogsija, és amúgy nem nyert volna belépést a buliba, ha Zane el nem hívja. Csak annyi a feladata, hogy maradjon józan, mert részegen nem vezethet.
  Üvöltetve a zenét indultunk el, hatalmasakat nevetve. Zane Cole-t cikizte, akinek az út végére már égővörös volt a feje, a Zane által mesélt sok-sok kínos sztoritól, aminek a főszerepében Cole volt. Szegény fiú, kicsit sajnáltam is, de azért láttam rajta, hogy valamilyen szinten örült annak, hogy velünk lehet. Alig húsz perc kocsikázás után már ott is voltunk Thomas McMillanék háza előtt. - A végzősöknek mind extra modern, extra nagy házuk van? - gondolkodtam, Thomasék házát látván. Hatalmas volt.
   Ahogy megérkeztünk, a házból ugyanúgy üvöltött a zene, mint Zane apjának kocsijából. A házból ez a szám szólt: (olvasás közbe beindíthatjátok)

Kid Cudi - Pursuit Of Happiness(Steve Aoki Remix)

 Jókedvűen léptem ki a kocsiból, miután Zane ajtót nyitott nekem ( hát nem udvarias?). Bementünk a házba, ahol már javában zajlott a buli. Chloe odasúgta nekem, hogy meglátott valakit, és hogy mindjárt jön. Zane Blackwood-dal sétáltam végig a hatalmas nappalin, ami tömve volt fiatalokkal, akik buliztak. Mindenki megnézett, nem csak az öltözékem miatt, hiszen Zane Blackwood csaja voltam, és ezért tetőtől talpig végig kellett mérni. Ismeretlen emberek köszöntek nekem, némelyik hercegnőnek szólított, én pedig zavartamban csak még jobban átkaroltam Zane-t, akit már majdnem halálra szorongattam a karommal.

  Végül ittam pár korty likőrt, ami egyébként meglepően finom volt, és kicsit feloldotta a zárkózottságom. Táncoltam Zane-el, az üvöltő zenére, ugráltunk össze-vissza, piával a kezünkben. Zane-t végül leszólította az egyik haverja, így én is leléptem, Chloe-t keresve. Végül rátaláltam, egy nálunk idősebbnek tűnő lánnyal beszélt nagyban, röhögcsélve valamin . Bemutatott neki, és elmesélte, hogy ő a nővére egyik barátnője, aki sokszor visszajár a gimis bulikba (hisz a nővére már egyetemista, és koleszban lakik, csak pár cucca van otthon). Már nem is emlékszem miről beszélgettünk mi ott hárman pontosan, de rengeteget nevettünk, Trish-el, azaz Chloe nővérének a barátnőjével. Ittam egy kicsit, szóval néhány rész kimaradt, de nem volt hullarészeg, mint a múltkor.

   Visszasétáltam karöltve a táncparkettre Chloe-val, ahol megpróbáltunk táncolni, bár úgyse figyelte senki, hogy hogyan táncolunk, így nyugodtan elengedhettük magunkat, és olyan hülyén táncoltunk, mint még soha. Félhomály, fények, enyhe pia szag, üvöltő zene. Így nézett ki Thomas McMillan bulija összességében, pár szóval leírva. Már éppen le akartam volna dőlni Chloe-val a kanapéra, mikor Chloe kijelentette, hogy ő most lelép ismerkedni, és selfie-kel készíteni a telefonjára, hogy később henceghessen a végzősökkel készült közös fotóival. Én is úgy határoztam, ismerkedek, de aztán megpillantottam a magányosan ácsorgó Cole-t, így leálltam vele dumálni. Annyira szégyenlős volt szegény, de azért elmesélte, hogy tetszik neki egy lány, és rá is mutatott. A lány éppen egy pezsgősüveggel a kezében énekelt a barátaival, nem túl józan állapotban. Én rámosolyogtam Cole-ra, és egy mozdulattal nekilöktem az énekelő lánynak. Cole sűrű bocsánatkérések közepette végre beszélt a lánnyal, így elégedett arckifejezéssel bámultam őket egy darabig, majd a szememmel keresgéltem valaki ismerős arcot a tömegben. 

  Brad-et pillantottam meg, aki egy fiú társaságában álldogált a pultnál, műanyag pohárral a kezében. Odasiettem hozzájuk.

- Hali - köszöntem.

- Ó, szia Abbey, rég láttalak. Még nem is tudtam gratulálni: sokáig legyetek boldogok Zane-el, amíg meg nem haltok - mondta Brad alig artikulálva, piától bűzölögve. Ő már hullarészeg volt, az tuti.

- Mi még nem ismerjük egymást. Illetve én, már sokat hallottam rólad. Thomas McMillan vagyok - nyújtott kezet a szőke a hajú fiú, aki Brad mellett ácsorgott a pultnál. Kedves mosolya volt, és a jóképűsége miatt már korábbról is ismertem a nevét, meg aztán a fergeteges bulijairól mindenki hallott már.

- Abbey vagyok - ráztam vele kezet. Kicsit furcsa volt ez a felnőttes kézrázás, és őszintén szólva nem így képzeltem el Thomas-t. A fiú zakóban volt, meglazított nyakkendőben, és farmerben, ami mégiscsak felnőttesebb volt, mint a többiek öltözéke.

- Tudom, hogy úgy hívnak. Jól nézel ki, egyedi összeállítás. De jól figyelj, új trendet indítottál el. Van rá esély, hogy sok divatmajom az elkövetkezendő bulikban a te trendedet utánozza le - nevette el magát Thomas.

- De mégis miért? - csodálkoztam.

- Mert te vagy Zane Blackwood csaja - vigyorgott Brad.

- Apropó Zane, nem láttátok? - jutott eszembe.

- De, én láttam. Jenna J-vel mentek fel az emeletre - szólt egy ismerős hang, Rara.

- Szia Rara, rég láttalak - nem haragudtam rá, hogy a múltkor otthagyott. Rara már csak ilyen, én voltam naiv, hogy azt hittem másképp fog viselkedni.

- Cherrykém, te ma is hozod a formádat. Ez a ruha, isteni! - mondta a lány, egy nagy öleléssel ajándékozva engem - Egyébként gratu. Zane-el igazán cuki kis pár vagytok!

  Aztán még valaki társult a beszélgetésbe: Craig White.

- Szia cica, látom bepasiztál. 

- Anyád a cica, pöcsfej - mondtam neki.

- Nyugi, drága. Majd csörögj, ha Zane dobott. Én ott leszek! A "szakítottam a pasimmal" szex midig nagyon jó - vigyorgott kajánul Craig, aki a múltkori bulin leitatott.

- Te perverz faszfej, keress magadnak egy ingyenkurvát - morogtam.

- Charlotte itt van? - kérdezte, mire akaratlanul is elnevettem magam. Charlotte, szegény lány, most ő a következő áldozat.

- Na, emberek, én lépek, megkeresem Zane-t - jelentettem be, és felmentem az emeletre.

  Mit is mondtak.... Jenna J-vel ment fel Zane.... - jutott eszembe - Basszus!

  Szinte már berontottam a legelső szobába, ahol Jenna J Ross, és Zane Blackwood éppen vitatkoztak. Megdöbbentő látvány volt, Jenna J Ross egy kigombolt blúzban volt, és egy miniszoknyában, Zane pedig a szoba túlsó oldaláról üvöltözött. Itt meg mi a pokol történt?

- Te utolsó ribanc, fogd már fel, hogy nem fogok lefeküdni veled! - üvöltötte Zane. Majd megpillantott engem - Gyere Abbey, menjünk innen - ragadta meg Zane a karom, és kiráncigált a szobából.

- Ez meg mi volt? - vontam fel a szemöldököm.

- A lány azt hitte, hogyha kigombolja a blúzát, akkor megcsallak téged - mondta idegesen Zane.

  Megértően bólintottam, de azért magamban nagyban ünnepeltem. Bibibí, Jenna J, én jobban kellek Zane-nek, pedig én még ki sem gomboltam a blúzom!

   Vidáman szökdécseltem le a lépcsőn, majd a táncparkettre húztam Zane-t. Hozzásimultam, és hosszasan csókolóztunk. Szinte már idilli pillanat volt, amikor Chloe megzavart minket. 

- Csajbunyó van az udvaron, srácok ezt nektek is látnotok kell! - vigyorgott a lány, mire elnevettük magunkat, és kimentünk vele a teraszra, ahol már többen is nézelődtek. 

  Végül valaki elüvöltötte magát, hogy "Csajbunyóóóó!" és a fél lakás az udvarra rohant. Charlotte, az ombre hajú rózsaszín ruhás lány verekedett egy úgynevezett Patty-val, akinek platinaszőkére volt festve a haja. A két lány egymás haját cibálta, sikítozva. A nézők üvöltve kezdtek szurkolgatni, mikor Thomas McMillan megjelent a helyszínen, és lecsitította a népet.

- Hé, emberek. Jó a buli? - kérdezte, mire üdvrivalgás tört ki - Hé, nyugi, halkabban. Csak annyit mondanék, hogyha továbbra is bulizni akarunk, akkor csöndben kell maradnunk, mielőtt csendháborgatásért feljelentenek. Oké? Szóval akkor maradjunk bent, a falak szigetelnek kicsit. Ti pedig, Charlie és Patt, ti meg béküljetek ki szépen.

- De csókolózott a pasimmal! - tört ki Patty.

- De ő az én pasim! - sikított Charlotte.

  A két lány összenézett, majd egy magas fiúra néztek.

- Peeeteeer! - kiáltották kórusban, és egyszerre kezdtek el mindenfélét a fiú fejéhez vágni, főleg olyasmi jelzőket, hogy "csaló, szemét stb."

  Én nevetve néztem végig a jelenetet Chloe-val, akivel majdhogynem sírtunk a röhögéstől. Persze, annyira nem is volt vicces, de az alkohol hatására minden viccesnek tűnt. 

  Visszamentem a házba, a nagy tömeggel együtt, felkaptam egy üveget, és meghúztam. A nagy hévben megittam az egészet, és utána esett le, hogy amit iszok, az whiskey, méghozzá elég erős. Furcsamód viszont most pontosan, tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, amit mélységesen megbántam. Először lementem az alagsorba, ahol a beépített, fedett medencéjük volt McMillan-éknek. Több lány és fiú fürdött a medencében, én meg felszabadultan ugrottam be a vízbe ruhástul (cipő, és kardigán nélkül).. Nagyban viháncoltam pár lánnyal egy darabig, majd vizesen kikászálódtam a medencéből. Páran segítettek megszárítkozni, és egy fél óra múlva újra tűrhető lett a külsőm. Visszamentem az emeletre, ahol a kimentem a táncparkettre, és egyedül kezdtem el táncolni, amikor odajött hozzám Craig. Egy darabig viccelődtem vele, szinte már flörtöltünk. Aztán megtörtént az, amit a mai napig bánok. Megcsókolt, én meg hagytam, én hülye. És akkor megjelent Zane, aki meglátott minket csókolózni. 

- Zane félreérted - motyogtam, de alig tudtam beszélni.

- Nem - mondta a fiú, és elviharzott. Nem tudtam követni, össze-vissza dülöngéltem, és végül ledőltem a legközelebbi kanapéra, ahol nyomban elnyomott az álom.