Tizenhatodik Fejezet: A farsang

  Hétkor érkeztünk meg a suliba Chloe-ékkal, ahova apu hozott el minket. Szoknyába voltunk mindannyian, úgyhogy csakhogy nem jégkockára fagytunk. A tornateremben már zajlott a buli, mikor megérkeztünk. Hangos zene, fények, tánc, díszek, jelmezek. Chloe-val egymásra mosolyogtunk, és elráncigált a táncparkettre. Beth a barátnőit kereste, így levált tőlünk. Őszintén szólva, nincs nagy tehetségem a tánchoz. Sosem táncoltam, leszámítva kiskoromban azt az egy év jazz balettet. Chloe és hasonló jó táncos, így hát a mi nagy táncolásunk csak abból állt, hogy őrülten ugrándoztunk össze-vissza. Kicsit kitűntünk, mert a mellettünk lévő lánycsapat próbált "szexisen" táncolni, vagyis úgy táncoltak, mint a rúdtáncosok, csak rúd nélkül. 

  Az ugrálás fárasztó dolog, mint azt megtapasztaltuk, ugyanis három szám után teljesen elfáradtunk, és elindultunk a büfé felé. Hatalmas sor fogadott minket, de a szomjanhalás szélén voltunk, így szépen kivártuk a sorunkat. Papírpohárral, benne szénsavas üdítővel indultunk el, hogy megkeressük Thorát és Norah-t, vagy akárkit, akit ismerünk. Aaron-t láttam meg először, ahogy Vanessával táncol. A látványtól hirtelen megálltam, mire nekem jött valaki, és a cola az illető ruhájára borult ki.

- Á, baszki! - sikított fel a lány, és nagy mérgesen átvágott a tömegen.

- Ú, bocsi - kiáltottam utána, de a lány csak mérgesen hátranézett. Upsz.

 Chloe eközben eltűnt. A nagy tömegben próbáltam keresni, de sehol sem láttam a rózsaszínbe öltözött tehenészlányt. Már épp feladtam volna a keresést, mikor kopogtattak a vállamon.

- Szia Abbey - köszönt Reed, amikor megfordultam.

- Ó, szia - köszöntem.

- Már vagy hatvanszor hívtalak. Miért nem vetted fel?

- Lemerült a telefonom, bocsi. Miért hívtál? - csodálkoztam.

- Ööö hát... Csak elvileg együtt jöttünk volna és... érted - motyogta.

 Elmosolyodtam.

- Aranyos vagy, de már úgyis mindegy. Így is beengedtek - vontam meg a vállam, ugyanis amikor elhívott, hogy menjünk együtt a farsangi bulira, azt mondta, csak azért mert muszáj párban lenni. 

  Reed arcán láttam, hogy összezavarodik. Mit nem lehetett érteni azon, amit mondtam?

- Van kedved táncolni? - kérdezte hirtelen.

- Aha - mondtam, mert végül is, miért is ne?

  Már épp kezdtem volna ugrándozni, amikor a számnak vége lett. Lassú szám következett, és Reed átkarolta a derekam. Nagyon fura volt, mert nem nagyon tudok lassú számra táncolni, mivel arra nem lehet ugrálni. A másik, hogy Reed zavarba ejtően közel volt hozzám. És csak közeledett, közeledett, és a szám végre meg már majdnem megcsókolt, de én visszautasítóan eltoltam magamtól.

- Bocsi Reed. De... Meg kell keressem Chloe-t - mondtam, és elhúztam a csíkot.

 Ilyen béna kifogást! Meg kell keressem Chloe-t... Ennyi erővel azt is mondhattam volna, kínosan érzem magam, azt csá. Vaagy, elmondhattam volna neki őszintén: Reed, én nem érzek irántad semmit. De nem tettem. Mert én, hülye, elrohantam mondván, hogy Chloe-t keresem.

  A nagy rohanásban pedig belerohantam valakibe, fellöktem vagy öt embert, és nekimentem hat embernek. Aztán megálltam, és rájöttem, hogy tök fölöslegesen rohanok. Szerencsétlen vagyok, tudom.

  Viszont rátaláltam Chloe-ra, aki az osztálytársainkkal lógott. Egy csoportban voltak, és leültek a végzősök által hozott puffokra. Ott volt Chloe, Thora,Tyler, Stan, Frida és Alex. Furcsa volt őket együtt látni, mármint, nem szoktak sokat beszélni egymással, hisz mindegyikük más társaságban szokott lenni. 

- Hali - köszöntem, és én is leültem közéjük.

 Valamennyien visszaköszöntek.

- Úúú, Abbey, láttad már Aaron-t, és Vanessát? - mondta Frida.

- Igen, láttam - mondtam, és nagyot nyeltem.

- Hát nem édesek? - mosolygott rám Frida.

  Feltűnően kedves volt, mintha valamit titkolna előlem. Vagy csak lapított, hogy majd hirtelen rám ugorjon és megtámadjon, mint ahogy azt a szomszéd macskája szokta reggelenként.

- De, csodásak együtt - mondtam, és a hangomból hallatszott a halvány irónia, amit nem mindenki ismert fel.

- Amúgy nem láttátok Theodore-t? A büfénél váltunk szét, de azóta nem láttam - mondta Frida.

- Theodore? A tizenegyedikes Theodore? - kerekedett el a szemem.

- Bizony - húzta ki magát Frida büszkén, majd felállt, és elindult a fiú megkeresésére.

  Theodore a tizenegyedikes rosszfiú volt, akinek elvileg az apja börtönben van, az anyja pedig diliházban, és a keresztanyja neveli, aki állítólag drogdíler, és egyben tetkó készítő. Bár, szerintem a fele nem is igaz, csak pletyka.

- Istenem, ez a Frida olyan sötét, mint az ideálisan fekete test, egy éjszakai alagútban - mondta Tyler.

- Magyarul? - meredt rá Chloe.

- Úgy értem, Fridát ez a Theo hülyegyerek átfogja baszni. 

- Szerintem tud magára vigyázni, és ha bántaná Fridát a drága Theodore, akkor még ma ki tudnám csinálni - jelentette ki Stan.

  Úgy nyolcig  beszélgethettünk, ott a puffoknál. Jobban megismertem Stan-t, Tyler-t és Alex-et. Időközben társult Aaron is. Beszámolt nekünk arról, hogy Vanessával összejött, mert meg volt az első csók, meg minden. Felfordult a gyomrom, de próbáltam leplezni a gyűlöletet, amit Vanessa iránt éreztem. Annyira utáltam őt, abba a bőrruhás jelmezébe. Ugyanis egy fekete bőrruhában volt, ami iszonyú rövid volt, és amikor próbálta lefelé húzkodni, akkor meg a melle volt kint, ha meg felfelé, akkor meg a hátsója. Nem tudom melyik jobb, vagy rosszabb, de az biztos, hogy a fiúk mindkettőnek örültek. 

  Aztán, Zane Blackwood rám talált, és félrehívott, de előtte még leállt társalogni Stan-nel, akivel elvileg egész jóban vannak. Hát, Stan is egy elég népszerű gyerek, még suli szinten is.

  Zane megfogta a kezem, és kivitt a tornateremből. 

- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

- Akárhova, miénk az egész suli. Nálam van a takarítónő kulcscsomója, minden teremhez van kulcsa.

- Ezt szabad? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem, de leszarom - nevette el magát, és ahogy rám mosolygott, arra gondoltam, én is leszarom.

- Oké, akkor menjünk a tetőtéri kertbe - mondtam.

 Amióta Stan apja támogatta a sulit, kicsit modernebb lett a gimi. A tetőn kialakítottak egy mini-botanikuskertet. Csak biosz szakkörösök mehettek eddig oda, így eléggé kíváncsi voltam rá. Zane-nek pedig, volt hozzá kulcsa.

  Mikor felértünk, elém tárult a gyönyörű kilátás. A város fényei, a csillagok, meg az egész, egyszerűen gyönyörű volt. Leültünk egy padra.

- Nagyon hideg van - mondtam, mire Zane levette a kabátját.

- Nahát, igazi lovag vagy - grimaszoltam - Vedd csak vissza, neked is szükséged van rá.

- Én csak próbáltam... 

- Ne fáradj - vágtam rá mosolyogva.

- Hihetetlen, hogy még mindig kötözködsz.

- Hé, én csak azt akartam, hogy ne fázz, azért, hogy én ne fázzak.

  Rádőltem a vállára. 

  Erre, fogta, és megrázta a vállát.

  Nevettem.

  Nevetett.

  Felém fordult.

  Közeledett.

  Megcsókolt.

 És őszintén mondom, életem legjobb csókja volt. Ugyanis, kivételesen most nem toltam el őt két másodperc után, vagy mondtam azt, hogy "Bocs, én nem úgy érzek irántad", vagy nem lett senkinek sem hányingere utána. Igen, velem megesett, hogy még hetedikben, épp az első csókhoz készültünk egy fiúval, aki aztán elhányta magát, mert romlott volt a hús, amit evett aznap. Jó időzítés volt, mondhatom.
- Na, és most már együtt járunk? - kérdezte Zane a hosszú csók után.
- Azt hiszem - mosolyogtam rá.
 Ezek után, rádőltem a vállára - és most hagyta is - és együtt bámultuk a csillagokat.
 Aztán, egy idő után bementünk, mert én szétfagytam, annyira, hogy még a szám is lila lett. Kézen fogva érkeztünk a tornaterembe. Megadtuk egymásnak a telefonszámainkat - bár az én telóm le volt merülve - és szétváltunk. Már indultam a puffok felé, hogy közöljem Chloe-éknak a nagy hírt, amikor Frida fellökött, úgy rohant el mellettem. Utána loholt még Vanessa és Jean.
  Nem értettem mi történik, így utolértem Vanessát, és megkérdeztem tőle.
- Hova rohantok? - rántottam meg a karját, hogy álljon meg.
- Frida... Theodore - lihegte Vanessa, és tovább rohant.
  Frida, Theodore? - gondolkodtam - Az semmiképp sem jelent jót.
 Utánuk futottam, és utolértem őket a lányvécében. Frida halkan pityergett bezárkózva az egyik vécéfülkében.
- Frida, mi a baj? - kérdeztem a vécéajtóra dőlve.
- Abbey, te most inkább húzz innen! - mondta a lány sírás közben.
- Frida, csak segíteni próbálok. Itt van Vanessa és Jean is...
- Jean, te nem jöhetsz be ide, ez a lánymosdó - válaszolt a zokogó lány.
- Csak mondd el mi történt, és mi segítünk - mondtam.
 Egy pillanatig csönd volt, valószínűleg Frida gondolkozott.
- Theodore azt mondta, hogy csak akkor jár velem, ha lefekszem vele. Erre megpofoztam, és visszaütött.
- Megütött téged? Erősen? Hol? - szorult Jean keze ökölbe.
- Arcon, és erősen.
- Nyisd ki az ajtót, hogy megnézhessük - mondta Vanessa.
 Az ajtó kinyílt. Frida arcán ott virított egy kéznyom. A szemei kisírtak voltak, és az egész arca piros volt a sírástól. Sosem láttam még őt ennyire maga alatt. Talán diadalmasan kinevethettem volna, azok után, amiket velem tett, de nem tettem. Én csak segítettem neki rendbe szedni magát a többiekkel, hogy normális külsővel mehessen ki a vécéből. Lealapoztuk az arcát, a lefolyt sminkjét lemostuk, újrafestettük. A kéznyomot nem alapoztuk le, hogy majd lássa Theodore, mit tett. Oké, persze, nem verte őt agyon, de akkor se kellett volna megpofoznia egy nála kisebb lányt. Utána Frida meglepő dolgot tett. Megölelt.
- Bocsánat Abbey - szorított magához.
 Nagyon furcsa volt, de mivel őszintén mondta, ezért örültem neki. Végre letehettük a fegyvereket, és nem kellett egymást piszkálnunk.
- Semmi gond. Most az a lényeg, hogy megkeressük ezt a szemetet - jelentettem ki.
 Jean felhívta Stan-et, aki fél percen belül a lánymosdó ajtaja előtt teremt. Persze, ő nem mert belépni az ajtón. De amikor meghallotta, mi történt, elhatározta, hogy megveri Theo-t.
- Ne! Ne verd meg! Abból csak a balhé lesz, nem megoldás! - mondta Frida.
- De megoldás lesz. Megtanulja, hogy az én barátaimat nem bánthatja, mert kihúzza nálam a gyufát. És akkor, én a gyufával szíves örömest felégetem az aranyos kis pofiját.
 Jean és Stan lelépett, mi lányok meg utánuk mentünk. A két srác hátulról már felismerte Theot. Stan kopogtatott a fiú vállán, mire az hátrafordult, és Stan az öklével arcon ütötte.
- Á bazdmeg az orrom! Te kis szaros geci! - mondta, az orrát fogva.
  Kitört a verekedés. A három fiú nagy bunyóba kezdett, és Theo haverjai is csatlakoztak. Frida azt üvöltözte "Hagyjátok már abba!", Vanessa sikítozott, én pedig telhetetlenül figyeltem őket. A többiek, pedig azt ordibálták "Ez az, bunyóóóóóó!".
   Az egyik tanár vetett véget a verekedésnek. Mázli, hogy senki nem kapott semmi intőt, ugyanis mikor Stan és Theo egyszerre egymásra mutatott és azt mondta "Ő kezdte!", akkor a tanár azt mondta, hogy oldják meg maguk, és ha verekedni akarnak, akkor azt ne az iskolában. Stan térdre kényszerítette Theot, (seggbe rúgta), és azt mondta, hogy ideje bocsánatot kérnie Fridától. A nézők, akik eddig a bunyót nézték, most Fridára pillantottak, aki elvörösödött.
- Bocsánat, Frida - fintorgott Theo, és megalázkodva elcsörtetett.
- Menj vissza anyádba, és kapartasd ki magad - kiáltott Frida a srác után, a szokásos Fridás, "lenézek mindenkit" stílusban. Visszatért a régi Frida, ez tagadhatatlan.
 A beszólását taps és ujjongás díjazta.

***

  A bulinak tízkor vége lett, és mindenki hazafele ment. Elbúcsúztam Zane-től (búcsúcsók♥), és Chloe, Beth és Thora nálunk aludt (Norah lebetegedett, mint kiderült, ezért nem is jött a farsangra). Volt mindannyiunknak mesélni valója. Én elmeséltem a bunyót, és Zane-t, mire ők csak tátott szájjal figyeltek engem.  Chloe összejött Tyler-rel (már korábban is tetszett neki a srác), aminek nagyon örültem. Beth táncolt azzal, aki tetszett neki, és Thora pedig megismerkedett egy tizedikes Ramon nevű rocker fiúval, akit Beth mutatott be neki. Dúl a láv, mindenhol. ☺

Képek, amik a farsang után készültek (Chloe WC-n volt :D)