Tizenötödik Fejezet: Farsang előtt

  Eljött a péntek. Egy nap, amin három dogát is írtunk, amiből kettő témazáró volt. Juhú. Teljesen kivoltam délutánra, alig tudtam magamba tömni a sok kávét, hogy ne aludjak el ott helyben, akár  a folyosón jövet. Valószínűleg a kávéautomata tartalmát már mind megittam, és az összes 100 Ft-os aprómat felhasználtam. 

   A tanítási órák után, várhattam még fél órát, hogy majd segítsek a végzősöknek, a tornaterem díszítésében. Semmi kedvem nem volt segíteni, úgyhogy még jobban fokozódott a düh, amit Frida iránt éreztem. Neki kellett volna ott rohadni órákig a suliban. Ez nem volt fair. A könyvtárba mentem, arra a fél órára - de nem olvasni, csak ott van két számítógép is. Kicsit gépeztem, kicsit leckét írtam, felváltva.

  Majd fél háromkor a lementem a tornaterembe.

- Jöttem segíteni! - mondtam hangosan, és felém fordult a hatalmas végzős tömeg, akik a terem közepén csoportosultak, talán épp megbeszélték, hogy hogyan helyezik el a dekorációt, ami már egy kupacban a sarokban volt.

  Kicsit furán éreztem magam, amikor a csoport megfordult, és engem bámult. A tömegből előlépett Zane Blackwood. Igaz, ami igaz: eszméletlen jól nézett ki, és elképesztően jól állt rajta az a póló. De ettől függetlenül próbáltam megvetően, mérgesen nézni rá.

- Szia cica. Miért akarsz segíteni?

- Kötelező - fintorogtam.

- Miért? - mosolyodott el.

- Büntetés - vonogattam a vállam.

 Összehúzta a szemeit, mintha hunyorítana.

- Van egy ötletem.

- Hallgatlak - vontam fel a szemöldököm, de Zane elfordult a többiek felé.

- Srácok, otthon felejtettem pár lufit, cicával hozunk párat, majd jövünk - mondta.

- Nem vagyok cica! - rúgtam sípcsonton, enyhén vörös fejjel.

- Aú! Nyugi. Na, gyere, lépjünk le.
- Lógni akarsz? - kérdeztem, mire Zane elnevette magát.
- Azt hittem, ez egyértelmű - mondta, és megragadta a karomat, és kiráncigált a tornateremből.
  Kimentünk a suliból, és buszra szálltunk.
- Tényleg van nálatok lufi?
- Nincs. Mondom, hogy csak lógni akarok.
 Szóval, akkor most épp ellógok a büntetésemről, Zane Blackwood-dal, akinek barátnője van. Nem tudom hova megyünk, de Zane nem Charlotte-ot hurcolta el, hanem engem. Pedig őt is hozhatta volna, hisz ő is végzős. Bár, nem hiszem, hogy örült volna a társaságomnak. Meg, nekem sem hiányzik, hogy bámulhassam azt, ahogy épp smárolnak Zane-el. Nem is értem, miért jöttem el vele... - gondolkoztam.
- Mellesleg, hova szándékozol menni? - kérdeztem.
- Khm. Hova szándékozunk menni. Együtt megyünk, és oda, ahova akarsz.
- És mi van a barátnőddel?
- Milyen barátnő? Nekem most nincs csajom. - mondta, és kihúzta magát - Szingli vagyok.
- Akkor mi van közted és Charlotte között? - csodálkoztam.
- Ööö, jaaa, hogy ő? Ööö, csak kavargatunk, de semmi komoly - legyintett lazán.
- Hát, szerintem Charlotte nem így gondolja - csóváltam a fejem.
 Hisz egyértelmű volt. A lány oda és vissza van Zane-ért, és mindent megtesz, hogy az övé legyen. Szegény, most lehet, hogy tökre örül, mert azt hiszi Zane-el jár. Pedig, ahogy Zane mondta, csak kavargatnak. A fiú kihasználja, egy kicsit járkál vele, mint egy trófeával, majd kidobja a kukába.
- Leszarom, hogy mint gondol. Az a lány addig jó csaj, amíg ki nem nyitja a száját. Külseje tízből tíz, de a belső...
- Mire akarsz kilyukadni? Gonosz?
- Neeem! - nevette el magát - Csak nem túl intelligens.
 Oké, talán túl sok horror, és thriller filmet láttam mostanában. Gonosz... De hülye vagyok - gondoltam.
 Végül, Zane házukhoz mentünk. Kicsit tépelődtem, hogy akkor most tényleg jóban akarok-e lenni vele, és átmenni hozzá. De végül, jól sült el a dolog. Jókat nevettünk Wii közben, mindenféle játékuk volt, az amúgy is ultramodern házukban. Jól szórakoztunk, és jól éreztem magam, belátom. Szóba hoztam másodjára is Charlotte-ot, mert nem hagyott nyugodni a téma. Zane elmesélte, hogy két évvel ezelőtt jártak, és az egy hónapos kapcsolat volt, ami nála már komolynak számít. Csak aztán, ahogy Zane szokta, leváltotta a lányt, mire ő teljesen kiakadt, és hatalmas hisztit csapott az egész iskola előtt, az ebédlőben. Kirobbant a gimnázium történelmében az egyik leghíresebb kajacsata, ami úgy kezdődött el, hogy Charlotte meg akarta dobni Zane-t a már fonnyadt naranccsal (fúj, éljen a menza!). Csakhogy, a lány nem túl nagy tesis, így a gyümölcs mást talált el, és bumm, kirobbant a háború. Szinte már sajnáltam, hogy lemaradtam a sok nyávogós kis plázacicáról, amint az ebédlőből futkosnak kifelé, a hajukat védve, sikítozva.
  Négy körül hazamentem, és felhívtam Chloe-t, hogy jöjjön át hozzánk, és öltözzünk fel a farsangi bulira együtt. Áthozta a ruháját, és vagy másfél órán keresztül készülődtünk. Megcsináltuk egymás haját, behullámosítottuk, vagy kiegyenesítettük (bár az enyém sajnos már alapból szögegyenes). Kisminkeltük egymást, és próbáltuk a jelmezhez igazítani a sminket. Chloe hozta a szomszéd lányt is, akit Beth-nek hívnak, elég kedves lány, bár elsőre kicsit meglepődtem, hogy ő is jött. Beth egy évvel kisebb nálunk, szóval ő még csak elsős a suliban - azaz kilencedikes.

Végeredmény:

Beth, az indián, Chloe, a tehénfejős lány, én, a titkos ügynök.