Huszonhatodik Fejezet: Anya kiakad

  Csütörtök reggel csodás hangulattal keltem fel az ágyamból, egyszerűen sugároztam a boldogságtól. Nagyon jó volt tegnap Zane-el lógni, bár volt némi lelkiismeret furdalásom a hiányzás miatt. Félni viszont egyáltalán nem féltem attól, hogy bárki is rájön, hogy lógtunk, bíztam Zane-ben, azaz a haverjába, és a hamis igazolványában. Csakhogy nem minden olyan egyszerű, ahogy én azt láttam.

  Ahogy felöltöztem, elkészültem a natúr sminkemmel, és összeszedtem a cuccaimat, lementem reggelizni. Anya nem túl szívélyes arccal fogadott, összefont karokkal. Valahogy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

- Abbey Green, miért telefonált tegnap este nekem Aaron, hogy megadja a tegnapi házi feladatot?

- Ööö... Hát tudod... -kezdtem el agyalni valami hazugságon.

- Ne is folytasd! Egy hét szobafogság, és elveszem a laptopodat is. Lógtál, mi? Azt hitted megúszhatod?! Mégis mit képzeltél?! - kiabált velem anya.

- Félreérted, Zane...

- Nem érdekel Zane Blackwood! Többször ne mondd ki a nevét, elegem van abból a fiúból! Nem veszed észre, hogy csak játszik veled?

- Nem is járunk...!

- Nem érdekel! És ne feledd, ha a szobafogság sem használ, akkor komoly dolgok jönnek!
- De anya...
- Nincs semmi de! Vagy pszichológusra szorulsz?!
- Nem... - mondtam lesütött szemmel. Még csak azt kéne, hogy agykurkászókhoz járjak.
- Akkor szedd össze magad! Készíts magadnak reggelit, mert én ma nem készítettem - jelentette ki, és ezzel otthagyott egyedül a konyhában. 

  A nagy reggeli készítésemből az lett, hogy a hűtőből kivettem a tejet, elővettem a konyhaszekrényből egy mélytányért, és elővettem a müzlis dobozt. Nem vagyok nagy szakács, a tudásom csak a tej és a müzli összeöntéséig terjed ki.

  A buszon az gondolkodtam, hogy ha egy hétig van kiszabva a szobafogságom, az még éppen hogy jó, hiszen pénteken lesz a tavaszi bál. - Juhú, Zane Blackwood-dal megyek a tavaszi bálba! - örvendeztem magamban - Persze, most örülök, de majd amikor csak barátian beszélgetünk, és csak barátian táncolunk, akkor már kevésbé leszek feldobva - töprengtem. Majd felszállt Thora is a buszra.

- Szia Abs, na mesélj, mi volt tegnap? Én és Chloe egész nap hívogattunk, de nem vetted fel. Mit csináltál? - kérdezgetett tőlem Thora izgatottan.

- Először is, Zane majdnem nemet mondott a bálra. Aztán azt mondta igen, de csak barátilag.

- A kis köcsög - bólintott Thora.

- Aztán azt mondta lógjuk le a napot, és én belementem. Van egy saját telke az erdőben, és ott voltunk. A nagy részét átaludtam, utána pedig hazavitt.

- Hűha. És... Akkor most újra együtt?

- Nem, dehogy. Nem történt köztünk semmi - sóhajtottam.

  A buszról leszálltunk, bementünk a suliba, majd az osztályterembe. Aaron rögtön odajött hozzám, ahogy meglátott a terembe érkezni.

- Akkor, biztos jössz szombaton a térre? - kérdezte.

  Basszus. Fridának szombaton lesz a szülinapja, teljesen kiment a fejemből. Pont most kerülök szobafogságba? Ez így nem fair. 

- Nem tudok, szobafogságba kerültem, mert tegnap lógtam Zane-el.

- Szóval ezért hiányoztál... Bocsi... Nem tudtam... Akkor nem hívtam volna fel anyukádat...

- Nem gáz, nem tehetsz róla. - vontam vállat, majd hirtelen ötletem támadt - De... Kilógok otthonról, elvégre Frida szülinapjáról van szó!

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - mért végig kételkedve Aaron.

- Hát persze - vigyorogtam.
  Egész nap unalmasan telt. Nem nagyon szeretek suliba járni, de hát mégis ki szeret? Mármint, aki szeret tanulni, az se szeret járni, hiszen azokat lestréberezik. Persze, tíz év múlva már főnöknek fogják hívni őket, és nem nyomiknak, de egyenlőre ki vannak rekesztve. Nem különösebben lelkesedem a tanulásért - bár ez tantárgytól függ - meg amúgy sem szeretem a sulis légkört. Az osztályt szeretem, hiszen most már Fridáékkal is kijövök, akikkel eddig nem nagyon. Csakhogy a gimi másik része ribancnak tart, és egyszerűen utálom, hogy mikor megyek mondjuk a büfé felé, hatvanan összesúgnak mögöttem, vagy megvetően méregetnek. Ez van, emberek, ebben a gimiben semmi sem marad titok, és kevés embernek adatik meg az, hogy van magánélete, amit mások nem ismernek. Persze, vannak, akik csak a főbb pletykákat tudják, amik főleg a végzősökkel kapcsolatosak, vagy csak a nagyobb balhékat ismerik. De vannak, akik mindent számon tartanak, és erre tökéletes példa Jenna J Browning.
  Chloe igy rajzon együtt pletykálgattunk kicsit. A legeslegfrissebb botrány az, hogy egy végzős srác állítólag drogdílerkedik, és marihuánát árul a suli harmadik emeleti fiú mosdójában. Másik pletyka, hogy Jenna J Browning és Thomas McMillan kavarnak, de ez abszolút pletyka. Thomas-szal ugyan csak egyszer találkoztam, de egyáltalán nem tűnt olyan típusú fiúnak, aki leállna egy ilyen kis ribanccal, mint Jenna J. Bár, ez a lány szerintem akárkit meg tud szerezni egy kis erőfeszítéssel, úgyhogy kitudja, nála semmi sem lehetetlen.
  Délután otthon ücsörögtem, laptop nélkül, így az olvasáshoz folyamodtam. Kövezzetek meg, de én szeretek olvasni, még ha ezt a tevékenységet nem is olyan sűrűn teszem, de azért szeretem. Persze, nem a kötelező olvasmány szerű történelmi könyveket olvasok, de nem is épp ponyvaregényeket, inkább a kettő közti átmenetet szeretem.
 

 

***

   Péntek. Zane Blackwood-dal szerda délután óta nem találkoztam. Tudom, röhejesen hangzik, de ezalatt az alig két nap alatt elképesztően nagy hiányérzet alakult ki bennem. Ez a hiányérzet késztetett arra, hogy felmenjek Zane-ék osztálytermébe aznap. Zane nem volt ott, viszont összefutottam Thomas McMillan-el.

- Szia, Thomas! - köszöntem neki.

- Szia Abbey. Ha Zane-t keresed, akkor csak mondom, hogy lebetegedett. 

- Ó. Kár. Azért, köszi.

- Nincs mit - mondta Thomas, és már épp elindult volna, mikor utána szóltam.

- Egyébként... Ööö. Te tényleg kavarsz Jenna J-vel?

- Ja, nem. Vagyis. Kielégítjük egymás igényeit, ennyi az egész - vonott vállat Thomas.

  Elgondolkodtam. Szóval barátság extrákkal, ha egyáltalán barátok. Csak szex kapcsolat már a gimiben is van? Ez azért meglepett. Bár, ők már végzősek, szóval lényegében, vagyis az iratuk szerint, már felnőttek. Ő döntésük. Mindenesetre, meglepett a dolog.

   Ha már a harmadik emeleten voltam, belátogattam a b-sek termébe is, hogy kicsit elcsevegjek velük. Nem vagyok túl jóba velük, de azért Rarával valamilyen szintem barátnők vagyunk, így vele leálltam dumálni. Sok-sok Cherrykém-ezés után Rara elmesélte, hogy sikerült megfűznie egy tizenegyedikes népszerű fiút, Jeremy Abott-ot, hogy együtt menjenek a tavaszi bálra. Megmutatta a telefonján a ruhát, amit fel fog venni. A tavaszi diákbálra mindig mindenki nagyon kiöltözik, hosszú báli ruhába bújnak a lányok, a fiúk pedig öltönybe és szmokingba. Rara nem a hosszú ruhák pártfogója, így talált magának egy olyan ruhát, ami hátul hosszú, elöl pedig rövid, így mutogatni tudja a combjait, ahogy ő azt szeretné. Megdicsértem a ruháját, majd lementem a mi termünkre, közben azon töprengve, hogy én mégis honnan szerzek péntekig egy ruhát. A szobafogság miatt nem mehetek vásárolni, és pénzem sincs nagyon. Csak remélni tudtam, hogy anya elenged engem vásárolni, nemhogy még pénzt is adjon nekem. 

   Délután, suli után átjött Chloe. Anyánál sikerült kiharcolnom, hogyha én nem mehetek sehová, legalább hozzám tudjanak jönni. Aztán meg, Chloe szinte családtag, az a minimum, hogy átjöhet hozzánk akkor, amikor csak kedve tartja. Rengeteget beszélgettünk a délután folyamán Chloe-val, főleg a fiúkról. Megvitattuk a régebb történt Tyler esetet, ami tulajdonképpen nem is olyan régen volt. Tyler, és Chloe. Nem voltak rossz páros, de annyira laza volt a kapcsolatuk, hogy egyszerűen egy idő után el is múlt a dolog. Szó szerint nem mondták ki, hogy szakítottak, ezért elméletileg még mindig járnak, de gyakorlatilag nem nagyon. Úgy tűnik, farsang estélyén kicsit kavartak, aztán már ellaposodott a dolog. Fejtegettük a dolgokat, és végül az én fiúproblémámra tértünk, Zane Blackwood-ra. Chloe szerint csak idő kell, és teljesen az ujjaim köré fogom csavarni. Aranyos, meg minden, de jól tudom, hogy ez egyáltalán nincs így. Zane meg akar bocsájtani, de nem tud, és ez nagyon is látszik rajta. 

   Miután túlléptünk a fiúkon, rátértünk a holnapi Frida szülinapra. Megbeszéltük, mit veszünk fel, és megbeszéltük azt is, hogy Chloe a kis összejövetelen megkérdezi Tyler-t, hogy akkor most mi van, mert ha már nincs semmi, akkor szakítani akar. Mondjuk, ez nem egy olyan szívszorító szakítás, ez csak egy egyszerű "barátilag szétmegyünk" szakítás, ami lássuk be, ezer-milliószor jobb, mint az én és a Zane-el való szétmenés. 

  Vagy éjfélig fent voltunk, filmeket néztünk (Első 50 randi), hülyültünk (képek is születtek), sütöttünk brownie-t, amivel teletömtük a hasunkat rosszullevésig.  

Huszonötödik Fejezet: Lógás

- Zane, ez a női mosdó, én megértem ha lánynak érzed magad de... - mondtam remegő hangon, és a gúnyosnak hitt megjegyzésem kicsit sem sikerült túl meggyőzőre, mert majdnem elsírtam magam közben, és ez a hangomból tökéletesen érződött.

- Azt most leszarom. Abbey, én... Sajnálom - dőlt a vécéfülke ajtajára. 

 Az ajtó másik oldaláról megszólaltam.

- Tőlem sajnálhatod, az nem fog sok mindenen változtatni - mondtam és szerintem igazam volt.

- Úgy értem... Elmegyek veled - mondta ki végül.

 Villámgyorsan felpattantam a lehajtott tetejű vécéről, amin eddig ültem. Megforgattam a zárat, mire Zane félreállt az ajtóból, mert hallotta, hogy jövök. Kinyitottam az ajtót, és Zane nyakába ugrottam. Átöleltem szorosan, majd meg akartam csókolni, de elhajolt.

- De menjünk úgy, mint barátok - tette hozzá.

  "Picsába." - gondoltam, de hangosan nem mondtam ki. Az arcomon azért láthatta Zane, hogy a kis megjegyzése különösen nem dobott fel. De nem baj, legalább el megy velem, még ha nem is úgy, ahogy én azt elképzeltem.

- Rendben, értettem, barátokként megyünk egy amúgy romantikus és virágokkal teli bálba - mormoltam, és hallottam, hogy harsányan megszólal a becsengő.

 Még mindig a nyakában csimpaszkodtam, és úgy éreztem, soha nem akarom elengedni őt. 

- Abbey, elfogok késni órától, és te is.

- Nem érdekel - mondtam halkan.

  Zane finoman eltolt magától. A két kezét a vállamra tette és rám mosolygott.

- Engem se. Mi lenne, ha lelógnánk ezt a napot? James, az egyik haverom tud hamis igazolást gyártani, szóval no problemo. 

- De hogyan lógunk ki a kapun? A portás nem enged ki.

- Az udvar felé nyíló kapun kimegyünk, átmászunk a kerítésen, és kész. Na, benne vagy?

  Kicsit hezitáltam. Nem akartam bajba keveredni, de arra gondoltam, hogy akkor egész nap Zane-el lehetnék. Egy teljes nap vele... Na igen, az már elég hívogatóan hangzott. Nem tudtam ellenállni neki.

- Abszolúte benne vagyok - mondtam, és megfogtam a kezét, hogy magammal húzhassam.
 Kézen fogva, lábujjhegyen elsiettünk a szekrényekig, ahol a táskánk volt, majd a kapuig, és kisettenkedtünk az udvarra. Átvágtunk az udvaron, és a téglából kirakott kerítéshez értünk. Zane bakot tartott nekem, én óvatosan feltettem a lábam az összekulcsolt kezeire, és feljutottam a fal tetejére. Mivel ez egy vastag kerítés volt, kényelmesen leülhettem rá. A kezemmel segítettem felhúzni Zane-t, amikor zajongást hallottunk. Már mindketten a kerítés tetején voltunk, és figyeltük, hogy honnan jöhet a beszélgetés. Majd megpillantottam egy csapat diákot, akik futócipőbe, tornaruhába kocogtak az udvar kavicsos, salakos útján.
- Gyorsan, ugorjunk! - mondtam, és leugrottam a kerítés túloldalára. Zane is követte a példám.
- Szerinted megláttak? - kérdezte Zane, miután épen mindketten átjutottunk a kerítésen.
- Nem hiszem. De ne aggódj, ha megláttak is volna, akkor is voltak olyan messze, hogy ne tudjanak minket felismerni.
- Remélem is, hogy így van.
- És most merre?
- Ööö. Motorozzunk egyet - vont vállat Zane, és elindultunk a nem messze álló motorja felé.
  Miután Zane felszállt rá, felpattantam mögé. Adott egy sisakot, egy rózsaszínt.
- Mióta tartasz magadnál plusz sisakot?
- Amióta egy rendőr megállított minket.
  Felvettem a rózsaszín sisakot. Elmosolyodtam, visszagondoltam arra napra, amikor Zane vitt be motorral az iskolába félúton (hiszen az út másik felén egy idegen rendőr szállított be). Akkor még nem akartam Zane-el motorozni, sőt, csak azért szálltam fel mögé a járgányra, mert eleredt az eső. Attól a naptól fogva a fél gimi bűnözőnek nézett, aminek egyébként van pár előnye, a mai napig is. Például, hogy pár félénkebb kockafiú amint meglát engem az ebédlőben, amikor épp a sorba készülök állni, automatikusan előreenged. Vagyis, ha ezt nem tenné meg magától, csak meg kell köszörülnöm a torkom, és máris engedelmeskednek. Persze, nem mindenki. Ha egy népszerűbb izomagy csávónak köhécselnék, akkor vagy elkezdene keménykedni, vagy azt hinné, hogy ki akarok kezdeni vele, és megpróbálna flörtölgetni velem.
  Zane beindította a motort, én szorosan átkaroltam őt, hogy kapaszkodjak benne. Élveztem a motorozgatást, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hová megyünk. Élveztem a napsütést, ahogy égetik a hátam, élveztem azt, ahogyan a szél belefúj a hajamba, és persze élveztem, hogy Zane-t szorosan magamhoz szoríthatom.
   Kiértünk a kertvárosból, és egy számomra ismeretlen környékre értünk. Egy erdős részre értünk, ahol volt egy-egy ház, viszont azok nem voltak olyan újak és modernek, mint a mi környékünkön. Sokkal jobban hasonlítottak a falusi házakra. Zane lekanyarodott a főútról, és egy földes, mellékútra tért le. Az erdő mélye felé kezdett el vinni minket. Kíváncsian bámultam a fákat, és az utat.
  Végül megérkeztünk a mellékút végére, ami egy réten ért véget. A réten volt egy elkerített telek, amin egy régi, ósdi kis lakókocsi állt. Leszálltunk a motorról, amit Zane kitámasztott az út szélére. Előkotort egy kulcsot a zsebéből, és a telek bejárata felé indult. Ezek szerint van egy saját telke?
- Ez a tiéd? - kérdeztem.
- Hát. Olyasmi. A szüleim ezzel a lakókocsival jártak világot évekig, majd megszülettem, és öt éve, hogy elváltak. Apám nem akarja, hogy anyámé legyen a telek, ezért rám hagyta.
- Furcsa dolog a szerelem. Egyik pillanatban együtt járjátok a világot, majd annyira irigyek lesztek, hogy egy tizenéves kamaszra hagytok egy telket - gondolkodtam.
- Tényleg furcsa. Az egyik pillanatban bármit megtennél, hogy a tiéd legyen az a valaki, majd rájössz, hogy másokkal smárol részegen.
  A jókedvem ebben a pillanatban elszállt. Lesütöttem a szemem, és hirtelen módfelett érdekesnek találtam a cipőfűzőmet. Miért hívott el ide, ha csak itt akar cseszegetni?
  A kapuhoz érve kinyitotta az ajtót, és bementünk a telekre. Körülnéztem. Gazok, gazok, és gazok, szóval semmi érdekfeszítő - hacsak nem találja valaki izgalmasnak a gazok tanulmányozását. Zane a kulcscsomójából egy másik kulcsot húzott elő, amivel kinyitotta a lakókocsi ajtaját.
  Pókhálókra, és több centiméter vastag porra számítottam, de a lakókocsi belülről tiszta volt, és egész otthonos. Kicsit szűkös volt a hely, és a kicsiny kis ablakokon kevés fény jutott be. A bútorok színesek voltak, akár egy hippibuszon. A falon egy-két régi plakát és kép. Egy fénykép előtt megálltam, hogy megtanulmányozhassam. Egy családi fotó volt, amin ott volt Zane kisbabaként, az apuka, és az anyuka is rajta volt, aki a babát tartotta a kezében. A tengerparton álltak, mezítláb a homokban, és vidáman mosolyogtak.
- Néha ide szoktam jönni, ha egyedül akarok lenni - magyarázta.
- Már mást is hoztál ide előttem? - kérdeztem kíváncsian.
- Lányt nem. Csak Brad-et.
  Brad nagyon úgy tűnt, hogy Zane legjobb haverja. Nem akartam tovább kérdezősködni, mert még mindig mérges voltam a pár perccel ezelőtti kijelentése miatt. Leültem az ágyra, ami a lakókocsi belsejének az egyharmadát elfoglalta. Zane is helyet foglalt mellettem, és egyszerre dőltünk hátra, elfeküdve az ágyon.
- Abbey - szólalt meg Zane, megtörve a több perces csöndet.
- Igen?
- Én... Próbálok megbocsájtani neked. Idővel talán meg is fogok. Addig is, nem kell úgy tegyünk, mintha nem ismernénk egymást.
- Már elnézést, de te kerültél engem - mondtam, de nem vártam választ. Behunytam a szemem - Fáradt vagyok - jelentettem ki.
- Hát akkor aludj.
- De... Akkor te mit csinálsz?
- Elleszek én itt, nyugi. Pihenj csak - mondta.
  Rámosolyogtam. Levettem a cipőmet, és teljesen felfeküdtem az ágyra. Félálomban voltam, amikor még annyit tudtam észlelni, hogy Zane betakargat egy takaróval. Pár perccel utána már elnyomott az álom.

Huszonnegyedik Fejezet: Fluffy, és a hölgyválasz

    Jenna J Browning tényleg egy szemét ribanc az már biztos - állapítottam meg a buszon üldögélve, hazafelé utazva. Vajon én is ilyenné válok majd néhány év múlva? Beleőrülök abba, hogy nem bocsájtanak meg nekem? Na nem, nem, nem, és nem! Nem akarok őrült szociopata ribanc lenni, akin átment a fél suli, a másik fele meg csak akarja, de közben az egész retteg tőle. Komolyan, én is félek tőle, a vér is megfagy bennem, mikor kedvesen rám mosolyog, mert tudom, hogy egyáltalán nem kedves, és ijesztő a viselkedése.

   Másnap a suliban, azaz szerdán, mikor leszálltam a buszról érdekes látvány fogadott. Egy csapat Zane Blackwood pólós lány rohant le, akik valószínűleg a Zane fanklub lelkes tagjai voltak. Nem sok kedvem volt a rajongókkal cseverészni, most hogy szakítottunk Zane-el, bár ezelőtt sem akartam. Idegesítőek, és túl buzgóak, és nem fogják fel, hogy mindannyiuk nem járhat egyszerre egyetlen egy sráccal. Mellesleg vannak köztük olyanok is, akik már jártak Zane-el, csak a fiú dobta őket, és ők pedig becsatlakoztak a rajongótáborba, ahol kisírhatták magukat, és elmesélhették a Zane-el való élményeiket, amiket életük legjobb pillanatainak állítottak be. Mondhatnám, hogy szánalmasak, de azért nem tagadom, nekem is nagyon hiányoznak azok napok, amikor még Zane Blackwood-dal jártam, így inkább emiatt nem szólom le őket. Természetesen, minden más miatt viszont igen.
- Abbey Green, te hülye ribanc! - lépett elő a csapat tömegéből egy lány, akinek a pólóján én és Zane Blackwood voltam (honnan van meg nekik az a fotó?!). Én rajtam egy hatalmas, vörös színű X volt, Zane fejét pedig egy rózsaszín szívecske vette körül. Hát ez csodás, a Zane rajongói klub már nem csak rajongani fog a szerelmemért, hanem még engem is utál és gyűlöl majd. Mi lesz a következő, külön alapítanak egy Abbey utáló klubot is, ahol a megaláztatásomat fogják tervezgetni?
  A hirtelen ribancozástól hirtelen szóhoz sem jutottam, csak csöndben néztem az Abbey-ellenes pólót viselő lány mérges arcát. Csak tudnám, hogy én mit ártottam neki, amivel ő csak így lazán le"hülye ribancozhat". Most komolyan, én mondtam rá bármi rosszat, esetleg bántottam őt akármivel? Én nem nagyon emlékszem rá.
- Te szűz kurva, te csaló, te ribi, te fruska, te lotyó, te szajha... - kezdte el sorolni buzgón a lány, de egy ismerős hang megszakította, amiért egy részem nagyon hálás volt, egy részem viszont arra gondolt, nekem kellett volna ezt megtegyem.
- Fogd be, Fluffy- csitította le nem túl kedvesen az engem ócsároló lányt Stan, aki hirtelen jelent meg mögöttem, egy gördeszkával a kezében, látszólag ő is nemrég érkezett.
- Ismeritek egymást? - húztam fel a szemöldököm csodálkozva.
- Ő a húgom. De nem vagyok rá büszke - magyarázta Stan.
- Stan, te csak maradj kussba, és ne szólíts Fluffy-nak. Épp beszélgettem valakivel, ha nem vetted volna észre - grimaszolt Stan húga, akinek még nem nagyon tudtam, hogy mi a neve. Kizártnak tartottam, hogy Fluffy lenne az igazi neve.
- Nyugi, hugi. Ne kurvázd le a haveromat, és akkor nem verlek meg - mondta Stan megragadva a karomat, majd elindult, magával rántva engem is.
  Miután beértünk az osztályterembe, én már tátottam is a számat, hogy közöljem vele, hogy egyedül is leállítottam volna a nekem rontó húgát, aki csak úgy szórakozásból hozzám vágta a ribanc összes szinonimáját, ami épp eszébe jutott. De Stan megelőzött, annyit mondott, hogy szívesen, és ezzel sarkon fordult az ablak melletti padoknál üldögélő vidám társasága felé, azaz Fridáék felé. Sóhajtottam egyet, egy ideig még a nagyban nevetgélő társaságot figyeltem, majd valaki megbökdösött, mire én hátrafordultam. Freddie volt az, és zavarában levette a szemüvegét, amit megtörölgetett a pólójában, majd az orrára visszahelyezte. Értetlenül néztem rá, majd észbe kaptam, mert leesett, hogy tulajdonképpen az ajtó közepén álltam meg, így a félénk kis Freddie aligha tudott volna bejutni az osztályterembe. Mondjuk azt nem értettem, miért nem szólalt meg, és miért kezdett el inkább bökdösni, de azt már ráhagytam. Elengedtem egy halvány mosolyt, és arrébb álltam, utat engedve neki. Ahogy bement előttem, alaposan végigmértem. Már két éve az osztálytársam, és maximum két mondatot beszéltem vele. Az elmúlt két év alatt semmit sem változott, még a béna hátizsákja is ugyanaz maradt, ami egy általános iskoláséra emlékeztetett.
  A padomhoz mentem, ahol már Chloe és a többiek nagyban beszélgettek. Norah-ra néztem, és eszembe jutott, hogy tegnap milyen megvetően méregetett, mikor átültem Fridához. Ő ezt nem érthette, mert nem volt ott a farsangon, amikor kibékültem Fridával.
- Jó reggelt - köszöntem nekik halkan, és helyet foglaltam Chloe mellett.
- Szia Abs. Na, mesélj, mi a terved?
- Milyen terv? - ráncoltam össze a homlokom.
- Zane Blackwood visszaszerzős terv.
- Ööö. Passz.
- Ne már! Ne add fel! - buzdított Chloe, ami persze kedves gesztus volt, de jelen pillanatban idegesítő volt és felesleges.
- Zane Blackwood rajongói lerohantak, és kiderült, hogy utálnak, és én egy hülye ribanc-fruska-szajha-kurva vagyok - jelentettem ki, hirtelen témát váltva, hogy eltereljem kicsit a szót. Bár nem volt túl nagy téma váltás, hiszen még mindig benne volt Zane neve. Ő mindenhol ott van, még ha nem is hús-vér ember formájában, de a neve az egy mindennap használatos dolog.
- Francokat vagy az! - csatlakozott Thora is a beszélgetésbe.
- Igyekszem nem az lenni - sóhajtottam fáradtan.
- Na, figyu kislány - kezdte el Norah - Mi négyen szépen kiötlünk valamit, hogy hogyan szerezd vissza Zane-t, és akkor majd mindenki szépen megnyugszik, és nem lesz itt több melodráma.
- Oké - vontam meg a  vállam amolyan "nekem tök mindegy" stílusban, bár őszintén szólva nagyon jól esett, amit mondott.
- Első lépés. Jön az éves diákbál. Itt a tavasz, ha eddig nem esett volna le. Na és mi lesz az idei diákbálon?
- Na mi? - kérdezte Chloe.
- Hölgyválasz - vágta rá Thora és Norah egyszerre, mire összenéztek, és elnevették magukat.
- Azaz a csajok hívják el a pasikat - gondolkodott hangosan Chloe.
- Pontosan - mondta Norah - Abbey, minden a kezedre játszik. Szóval, a bál másfél hét múlva lesz, mostanában már elkezdik el-el hívogatni az emberek a párjukat. Zane elég kapós példány, szerintem sietned kéne a meghívással, de mégsem kéne elkapkodnod, hisz muszáj, hogy igent mondjon - fecsegte Norah lelkesen, mélységesen nagy hangsúlyt fektetve a "muszáj" szóra.
- Meg kell találnod a tökéletes alkalmat - bólogatott Thora.
- De... Hogyan és mikor? - kérdeztem.
  Erre a kérdésre persze nem kaptam választ. Thora, Chloe, Norah, mind kínos csöndben ültek, persze erősen gondolkodva, hogy mit is felelhetnének. Tudták, hogyha rossz tanácsot adnak, akkor azzal sok mindent elszúrhatnak, így a nagy felelősség miatt inkább csöndben maradtak.
- Oké. Nincs tökéletes alkalom. Egy biztos: ne a neten, és ne is mobilon hívd el. Élőben kell legyen - mondta Norah.
- Menj fel hozzá a következő szünetben, és kérdezd meg - mondta Chloe.

***

 Így is lett. Egy rémhosszú, és dögunalmas fizikaóra után felcsörtettem a 12/a osztálytermébe. Mély levegő. "Próba szerencse" - gondoltam. Kinyitottam a terem ajtaját, és érdekes látvány fogadott. Zane Blackwood előtt egy olyan tíz-tizenöt fős sor állt, csupa lányokból. Mindegyikük tartott valami sütit, vagy hasonlót a kezükben. Na ne. Komolyan? Mindegyikük az ő elhívására várakozik?

  "Nem baj Abbey, ne add fel, azért állj be a sorba" - biztattam magamat, és elbújtam leghátul egy magasabb lány mögött, hogy Zane ne vegyen rögtön észre. Kicsit kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy én üres kézzel jöttem. Az előttem lévő lány hátrafordult, és alaposan végigmért. Úgy tűnt, tisztában van azzal, hogy ki vagyok, főként azzal, hogy én vagyok Zane legutóbbi exe. Egy ex, a sok közül, de mégis a legfrissebb. Miután a szúrós tekintetével befejezte a vizsgálódásomat, visszafordult, és csöndben várta a sorát. 

  A szünetnek már majdnem vége is lett, mire én sorra kerültem. Zane kiköpte a csokis muffin-t, amit evett, annyira megdöbbent. Illetve, néhány másodperccel ezután kiderült, hogy nem azért köpte vissza gusztustalanul a szalvétájába az édességet, mert meglátott engem, hanem mert egy lány sütötte neki, és elrejtett benne egy papírt, amire az volt ráírva, hogy "Eljössz-e velem a bálba?". 

- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Zane köszönés nélkül. Azért egy "Szia"-t megérdemeltem volna.

- Szia Zane. Én csak... - kezdtem el zavartan. Össze vissza dadogtam, majd végül kiböktem - Eljössz velem a diákbálba?

  Zane szomorúan nézett rám, már akkor tudtam, hogy a válasza nem fogja feldobni a napomat.

- Nem - felelte komoran.

 Valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani, de amint kimondta, mégis olyan fájdalmasan ért, mintha egy tőrt döftek volna belém. Éreztem, hogy a szemeim könnybe lábadnak. A kezembe temettem az arcom, és futásnak eredtem a legközelebbi lányvécé felé. Hallottam, ahogy Zane utánam kiállt, többször is, és elkezd ő is futni. Bementem a lánymosdóba, azon belül az egyik vécéfülkébe, és bezártam az ajtót. Nem akartam senkivel sem beszélni, és semmi kedvem nem volt órára sem menni. Megszólalt a jelző csöngő. Lépteket hallottam.
- Abbey? - szólt Zane Blackwood hangja.

Huszonharmadik Fejezet: Megbocsájtás hiányában

 Este felé a laptomomon lógtam, sorozatokat nézegettem, zenéket töltögettem. Majd a Facebook közösségi oldalra is ellátogattam. az első dolgom volt, hogy Zane Blackwood adatlapjára felnézzek. Már készültem is, hogy hozzak valami csokit és pár zsepit, hogy játszhassam a szomorú kamaszlányt, miközben az ő fotóit bámulom. Meglepő módon új képeket töltött fel, ami azért különös, mert nem nagyon szokott képeket feltöltögetni. Charlotte Large-al pózolt a suli mosdójában, a tükörben. Charlotte fotózta képet, hisz az ők kezében volt a rózsaszín, nyuszifüles tokú iPhone. Zane pedig feltöltötte a képet. Ezzel üzenni akar? Féltékennyé akar tenni? Őszintén szólva, ha ezek voltak a szándékai, akkor sikerült is neki. Elöntött a méreg, dühösen csaptam le a laptopom képernyőjét. A telefonomhoz nyúltam, és arra gondoltam, ha ő így játssza a játékot, akkor én is így fogom. Magyarán én is szerzek valaki fiút, akivel majd együtt pózolok. 

  A névjegyzékeimben kezdtem el nézelődni. Egyetlen igazi fiú barátomnak, Aaron-nek barátnője van. Vanessa. Az ő adatlapjára is felnéztem, hogy megnézzem mi a helyzet kettejük között. Csodás. Újabb kép, amivel bizonygatni akarják a nagyvilágnak, hogy ők imádják egymást, és hogy képesek nyalni-falni egymást, hogy kimutassák a szeretetüket. A francba már.

  Tovább keresgéltem a számok között, hogy melyik fiúval tudnám féltékennyé tenni Zane-t. Craig névjegyére jutottam. Na nem, akkora féreg azért nem leszek, hogy pont azzal a fiúval pózoljak, akivel ittas állapotban megcsaltam. Ahogy tovább kutatgattam a kontaktok között, rádöbbentem, hogy nevetséges vagyok. Zane valószínűleg nem akar féltékennyé tenni, egyenesen leszar engem. Élvezi az életet Charlotte-al és a rajongótáborával, ahogy az én közbelépésem előtt is tette.

   Tehetnék úgy, mintha engem kicsit sem érdekelni mit csinál, és kivel pózol a suli vécéjében. De kifejezetten érdekel, és nem akarom letagadni. Szükségem van rá... Egyre jobban. Hiszen én őszintén szeretem őt.

   Épp készültem lezárni a telefonom, mikor megcsörrent a telefonom. Aaron hívott. - Vajon mit akarhat tőlem? - gondolkodtam, majd felvettem a telefont kíváncsian.

- Szia! - köszöntem bele a készülékbe.

- Szia Abbey, ugye nem hívlak későn? - kérdezte Aaron. A háttérben hallottam, hogy nincs egyedül, vagy a TV is be van kapcsolva.

- Nem, dehogy, nem szokásom fél nyolckor lefeküdni - mondtam vidáman.

- Ó, persze. Szóval Fridának szombaton lesz a születésnapja, és elmennék páran iszogatni a térre. Frida téged is szívesen látna. Csak arra kér, ne hozd magaddal a többieket...

- Miért ne hozhatnám?

- Nem nagyon bírja őket, nem t'om.

- És kik lennének még ott?

- Tudod, csak a szokásos. Stan, Vanessa, Spencer, Jean, Tyler, Reed, Rara, Zoe. 

- Hát, oké, még meggondolom. De azért jó lenne, ha jöhetne Chloe is...

- Aha, majd megkérdezem Fridát. Meg elvileg lehet, hogy beszervez pár végzőst is. De nyugi, szerintem Zane Blackwood nem fog lesüllyedni a kicsi kis tizedikesek szintjére.

- Hát, remélem is.

- Amúgy hé, szerintem szard le a csávót. Tudom mi történt, és hallod, én tuti megbocsájtanék. Piáltál. Egyébként is ő rángatott el arra a helyre. Meg amúgy is a srác csókolt meg, és nem te őt, meg utána el is toltad magadtól, szóval ha Zane Blackwood fennhordja az orrát és nem bocsájt meg, akkor hagyjad a picsába. Nem érdemel meg téged - mondta Aaron.

  Belepirultam a szavaiba, eléggé jól esett. Még jó, hogy telefonon keresztül nem láthatta az arcom.

- Köszi - mondtam zavartan.

- Nincs mit, komolyan. Na most leteszem, mert itt van Vanessa - mondta.

- Szia - köszöntem el halkan, majd kinyomtam. 

 Persze, ott van Vanessa, le kell tennie... Mert neki ott van Vanessa - ízlelgettem magamban a szavakat - Vanessa így, Vanessa úgy - mérgelődtem - Teszek Vanessára.

***

 Másnap a suliban az első dolgom volt, hogy odamenjek Fridáékhoz, akik a szokásos helyükön foglaltak helyet az osztályteremben, a sarokban, az ablak melletti oldalán a teremnek. Mosolyogva köszöntem nekik, és meglepő módon a köszönésükön egyértelműen látszott, hogy szívesen látnak közöttük. Mindig azt hittem, hogy az egész társaság utál, Aaron-ön kívül, hiszen vele elég régóta jóban vagyok. Bár, előttük nem volt mindig kedves velem, ami miatt régebben is volt köztünk jó pár vita, konfliktus. Szóval Frida is mosolyogva köszönt, Stan is, mindenki. Illetve, nem mindenki, mert Vanessa hiányzott aznap.

- Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy Chloe is jöhetne-e  szombaton a térre velünk.

- Ó, tehát akkor jó neked a szombat? - vigyorgott Stan.

- Igen, jó, csak hadd jöjjön Chloe is.

- Persze, ő is jöhet, de mást ne nagyon hozz magaddal, nem akarom, hogy sokan legyenek - magyarázta Frida. El sem hittem, hogy Fridával beszélgetek anélkül, hogy sértegessük egymást. Intett, hogy lépjek közelebb, mire közelebb jöttem. Halkabban folytatta a mondanivalóját, hogy a többiek ne hallják - Nyugi Ab, segítek túllépni azon a köcsög Zane-en, jól bepiálunk, és jót szórakozunk - suttogta sötét, egyenes hajú lány, majd rám kacsintott zöld szemeivel, amiket eddig ördöginek hittem. Most viszont határozottan barátságosnak tűntek.

  Bólintottam, majd visszamentem a helyemre. Chloe hiányzott, még reggel küldött is egy SMS-t, hogy nem jön ma suliba. Sóhajtottam, majd leültem a székre. Nem nagyon dobott fel, hogy egyedül kell végigszenvednem az elkövetkező órákat. Már épp a táskámban kutattam a tolltartóm után, mikor Frida a padom felé vette az irányt. Hiányzik Vanessa, hát persze.

- Ülünk együtt? - kérdezte Frida.

- Persze, mindjárt átcuccolok a padodhoz - mondtam mosolyogva. 

- Ez most komoly? - ráncolta össze a homlokát a mögöttem ülő Norah.

- Igen - mondtam, és elmentem. 

  Oda ülök, ahova akarok, Norah csak ne méregessen engem lenézően. Most komolyan, neki nem mindegy, hogy hova ülök? Frida egyébként is megváltozott. Bocsánatot kért a farsangon. Hát igen, azaz este örökre felejthetetlen marad számomra, nem csak Frida és az én köztem történt kibékülés miatt. Zane Blackwood-dal hiszen akkor jöttünk össze, a fenti kis kerten, amit még a biosz szakkörösök csináltak. 

  Jó volt Frida mellett ülni. Az előttünk ülő Stan és Jean hátrafordultak, és jókat hülyültünk. Stan elképesztően jófej és vicces, a tanár felé szegezett beszólásain hatalmasakat lehetett röhögni. "Kiváglak innen az óráról, Stan!" - kiabálta a tanár. Stan még idétlenebbül nevetett, és azt felelte "Adjak hozzá ollót, tanárnő?". Már nyújtotta is az ollót, amit a táskájából húzott ki, amikor a tanár idegesen kiráncigálta Stan-t az osztályteremből a folyosóra, és rácsapta az ajtót, szóval kizárta. Persze, Stan lazán megoldja, hogy a tanár beírja a hiányzást: szerez egy igazolást (van pár ügyes hamisító a tizenegyedik c-ben, azt hiszem nem csak igazolást, hanem személyit is készítenek pár háziért), és onnantól a tanár nem sok mindent tud kezdeni.

   

   ***

 Az órák után a suli előtt ácsorogtam a buszra várva, mikor megpillantottam a suliból kijövő Zane-t, oldalán Jenna J Browning-gal. Először Chatlotte, most pedig Jenna J?! Tényleg ki akar cseszni velem?

  Ahogy Jenna J meglátott, rögtön felém vette az irányt, nem törődve azzal, hogy Zane már más felé kezdett menni a társasága többi tagjával (azaz kigyúrt, menő végzős fiúkkal, akikért teljesen odavan Thora, és a nevüket is fejből tudja, habár nekik nem sok fogalmuk van arról, hogy ki is Thora).

- Szia ribi, csak nem szomorú vagy? - mosolygott Jenna J, azzal a mézes-mázos, ördögi mosolyával.

- Fogd már be - mondtam fáradtan.
- Te csak ne parancsolgass, picinyem. Nyugi. Egyébként Zane hivatalosan is utál téged, engem viszont imád.
- De te is megcsaltad őt!
- Rég volt az. De nyugi ribikém, ha tényleg összejönnék vele, újra megcsalnám, összetörve a kis szívecskéjét. Nagyon maga alatt lenne.
- Az mégis miért lenne jó neked? - kérdeztem indulatosan.
- Ó, hogy miért? Bosszúból tenném.
- Mit ártott neked? - csodálkoztam el. Hiszen ő csalta meg Zane-t, és nem Zane őt.
- Nem képes megbocsájtani. De ehhez semmi közöd, ribikém, semmi - mondta Jenna J Browning, és eltipegett a hatalmas fekete magassarkújában, és a feszülős fekete bőrszoknyájában.