Huszonnegyedik Fejezet: Fluffy, és a hölgyválasz

    Jenna J Browning tényleg egy szemét ribanc az már biztos - állapítottam meg a buszon üldögélve, hazafelé utazva. Vajon én is ilyenné válok majd néhány év múlva? Beleőrülök abba, hogy nem bocsájtanak meg nekem? Na nem, nem, nem, és nem! Nem akarok őrült szociopata ribanc lenni, akin átment a fél suli, a másik fele meg csak akarja, de közben az egész retteg tőle. Komolyan, én is félek tőle, a vér is megfagy bennem, mikor kedvesen rám mosolyog, mert tudom, hogy egyáltalán nem kedves, és ijesztő a viselkedése.

   Másnap a suliban, azaz szerdán, mikor leszálltam a buszról érdekes látvány fogadott. Egy csapat Zane Blackwood pólós lány rohant le, akik valószínűleg a Zane fanklub lelkes tagjai voltak. Nem sok kedvem volt a rajongókkal cseverészni, most hogy szakítottunk Zane-el, bár ezelőtt sem akartam. Idegesítőek, és túl buzgóak, és nem fogják fel, hogy mindannyiuk nem járhat egyszerre egyetlen egy sráccal. Mellesleg vannak köztük olyanok is, akik már jártak Zane-el, csak a fiú dobta őket, és ők pedig becsatlakoztak a rajongótáborba, ahol kisírhatták magukat, és elmesélhették a Zane-el való élményeiket, amiket életük legjobb pillanatainak állítottak be. Mondhatnám, hogy szánalmasak, de azért nem tagadom, nekem is nagyon hiányoznak azok napok, amikor még Zane Blackwood-dal jártam, így inkább emiatt nem szólom le őket. Természetesen, minden más miatt viszont igen.
- Abbey Green, te hülye ribanc! - lépett elő a csapat tömegéből egy lány, akinek a pólóján én és Zane Blackwood voltam (honnan van meg nekik az a fotó?!). Én rajtam egy hatalmas, vörös színű X volt, Zane fejét pedig egy rózsaszín szívecske vette körül. Hát ez csodás, a Zane rajongói klub már nem csak rajongani fog a szerelmemért, hanem még engem is utál és gyűlöl majd. Mi lesz a következő, külön alapítanak egy Abbey utáló klubot is, ahol a megaláztatásomat fogják tervezgetni?
  A hirtelen ribancozástól hirtelen szóhoz sem jutottam, csak csöndben néztem az Abbey-ellenes pólót viselő lány mérges arcát. Csak tudnám, hogy én mit ártottam neki, amivel ő csak így lazán le"hülye ribancozhat". Most komolyan, én mondtam rá bármi rosszat, esetleg bántottam őt akármivel? Én nem nagyon emlékszem rá.
- Te szűz kurva, te csaló, te ribi, te fruska, te lotyó, te szajha... - kezdte el sorolni buzgón a lány, de egy ismerős hang megszakította, amiért egy részem nagyon hálás volt, egy részem viszont arra gondolt, nekem kellett volna ezt megtegyem.
- Fogd be, Fluffy- csitította le nem túl kedvesen az engem ócsároló lányt Stan, aki hirtelen jelent meg mögöttem, egy gördeszkával a kezében, látszólag ő is nemrég érkezett.
- Ismeritek egymást? - húztam fel a szemöldököm csodálkozva.
- Ő a húgom. De nem vagyok rá büszke - magyarázta Stan.
- Stan, te csak maradj kussba, és ne szólíts Fluffy-nak. Épp beszélgettem valakivel, ha nem vetted volna észre - grimaszolt Stan húga, akinek még nem nagyon tudtam, hogy mi a neve. Kizártnak tartottam, hogy Fluffy lenne az igazi neve.
- Nyugi, hugi. Ne kurvázd le a haveromat, és akkor nem verlek meg - mondta Stan megragadva a karomat, majd elindult, magával rántva engem is.
  Miután beértünk az osztályterembe, én már tátottam is a számat, hogy közöljem vele, hogy egyedül is leállítottam volna a nekem rontó húgát, aki csak úgy szórakozásból hozzám vágta a ribanc összes szinonimáját, ami épp eszébe jutott. De Stan megelőzött, annyit mondott, hogy szívesen, és ezzel sarkon fordult az ablak melletti padoknál üldögélő vidám társasága felé, azaz Fridáék felé. Sóhajtottam egyet, egy ideig még a nagyban nevetgélő társaságot figyeltem, majd valaki megbökdösött, mire én hátrafordultam. Freddie volt az, és zavarában levette a szemüvegét, amit megtörölgetett a pólójában, majd az orrára visszahelyezte. Értetlenül néztem rá, majd észbe kaptam, mert leesett, hogy tulajdonképpen az ajtó közepén álltam meg, így a félénk kis Freddie aligha tudott volna bejutni az osztályterembe. Mondjuk azt nem értettem, miért nem szólalt meg, és miért kezdett el inkább bökdösni, de azt már ráhagytam. Elengedtem egy halvány mosolyt, és arrébb álltam, utat engedve neki. Ahogy bement előttem, alaposan végigmértem. Már két éve az osztálytársam, és maximum két mondatot beszéltem vele. Az elmúlt két év alatt semmit sem változott, még a béna hátizsákja is ugyanaz maradt, ami egy általános iskoláséra emlékeztetett.
  A padomhoz mentem, ahol már Chloe és a többiek nagyban beszélgettek. Norah-ra néztem, és eszembe jutott, hogy tegnap milyen megvetően méregetett, mikor átültem Fridához. Ő ezt nem érthette, mert nem volt ott a farsangon, amikor kibékültem Fridával.
- Jó reggelt - köszöntem nekik halkan, és helyet foglaltam Chloe mellett.
- Szia Abs. Na, mesélj, mi a terved?
- Milyen terv? - ráncoltam össze a homlokom.
- Zane Blackwood visszaszerzős terv.
- Ööö. Passz.
- Ne már! Ne add fel! - buzdított Chloe, ami persze kedves gesztus volt, de jelen pillanatban idegesítő volt és felesleges.
- Zane Blackwood rajongói lerohantak, és kiderült, hogy utálnak, és én egy hülye ribanc-fruska-szajha-kurva vagyok - jelentettem ki, hirtelen témát váltva, hogy eltereljem kicsit a szót. Bár nem volt túl nagy téma váltás, hiszen még mindig benne volt Zane neve. Ő mindenhol ott van, még ha nem is hús-vér ember formájában, de a neve az egy mindennap használatos dolog.
- Francokat vagy az! - csatlakozott Thora is a beszélgetésbe.
- Igyekszem nem az lenni - sóhajtottam fáradtan.
- Na, figyu kislány - kezdte el Norah - Mi négyen szépen kiötlünk valamit, hogy hogyan szerezd vissza Zane-t, és akkor majd mindenki szépen megnyugszik, és nem lesz itt több melodráma.
- Oké - vontam meg a  vállam amolyan "nekem tök mindegy" stílusban, bár őszintén szólva nagyon jól esett, amit mondott.
- Első lépés. Jön az éves diákbál. Itt a tavasz, ha eddig nem esett volna le. Na és mi lesz az idei diákbálon?
- Na mi? - kérdezte Chloe.
- Hölgyválasz - vágta rá Thora és Norah egyszerre, mire összenéztek, és elnevették magukat.
- Azaz a csajok hívják el a pasikat - gondolkodott hangosan Chloe.
- Pontosan - mondta Norah - Abbey, minden a kezedre játszik. Szóval, a bál másfél hét múlva lesz, mostanában már elkezdik el-el hívogatni az emberek a párjukat. Zane elég kapós példány, szerintem sietned kéne a meghívással, de mégsem kéne elkapkodnod, hisz muszáj, hogy igent mondjon - fecsegte Norah lelkesen, mélységesen nagy hangsúlyt fektetve a "muszáj" szóra.
- Meg kell találnod a tökéletes alkalmat - bólogatott Thora.
- De... Hogyan és mikor? - kérdeztem.
  Erre a kérdésre persze nem kaptam választ. Thora, Chloe, Norah, mind kínos csöndben ültek, persze erősen gondolkodva, hogy mit is felelhetnének. Tudták, hogyha rossz tanácsot adnak, akkor azzal sok mindent elszúrhatnak, így a nagy felelősség miatt inkább csöndben maradtak.
- Oké. Nincs tökéletes alkalom. Egy biztos: ne a neten, és ne is mobilon hívd el. Élőben kell legyen - mondta Norah.
- Menj fel hozzá a következő szünetben, és kérdezd meg - mondta Chloe.

***

 Így is lett. Egy rémhosszú, és dögunalmas fizikaóra után felcsörtettem a 12/a osztálytermébe. Mély levegő. "Próba szerencse" - gondoltam. Kinyitottam a terem ajtaját, és érdekes látvány fogadott. Zane Blackwood előtt egy olyan tíz-tizenöt fős sor állt, csupa lányokból. Mindegyikük tartott valami sütit, vagy hasonlót a kezükben. Na ne. Komolyan? Mindegyikük az ő elhívására várakozik?

  "Nem baj Abbey, ne add fel, azért állj be a sorba" - biztattam magamat, és elbújtam leghátul egy magasabb lány mögött, hogy Zane ne vegyen rögtön észre. Kicsit kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy én üres kézzel jöttem. Az előttem lévő lány hátrafordult, és alaposan végigmért. Úgy tűnt, tisztában van azzal, hogy ki vagyok, főként azzal, hogy én vagyok Zane legutóbbi exe. Egy ex, a sok közül, de mégis a legfrissebb. Miután a szúrós tekintetével befejezte a vizsgálódásomat, visszafordult, és csöndben várta a sorát. 

  A szünetnek már majdnem vége is lett, mire én sorra kerültem. Zane kiköpte a csokis muffin-t, amit evett, annyira megdöbbent. Illetve, néhány másodperccel ezután kiderült, hogy nem azért köpte vissza gusztustalanul a szalvétájába az édességet, mert meglátott engem, hanem mert egy lány sütötte neki, és elrejtett benne egy papírt, amire az volt ráírva, hogy "Eljössz-e velem a bálba?". 

- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Zane köszönés nélkül. Azért egy "Szia"-t megérdemeltem volna.

- Szia Zane. Én csak... - kezdtem el zavartan. Össze vissza dadogtam, majd végül kiböktem - Eljössz velem a diákbálba?

  Zane szomorúan nézett rám, már akkor tudtam, hogy a válasza nem fogja feldobni a napomat.

- Nem - felelte komoran.

 Valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani, de amint kimondta, mégis olyan fájdalmasan ért, mintha egy tőrt döftek volna belém. Éreztem, hogy a szemeim könnybe lábadnak. A kezembe temettem az arcom, és futásnak eredtem a legközelebbi lányvécé felé. Hallottam, ahogy Zane utánam kiállt, többször is, és elkezd ő is futni. Bementem a lánymosdóba, azon belül az egyik vécéfülkébe, és bezártam az ajtót. Nem akartam senkivel sem beszélni, és semmi kedvem nem volt órára sem menni. Megszólalt a jelző csöngő. Lépteket hallottam.
- Abbey? - szólt Zane Blackwood hangja.