Huszonharmadik Fejezet: Megbocsájtás hiányában

 Este felé a laptomomon lógtam, sorozatokat nézegettem, zenéket töltögettem. Majd a Facebook közösségi oldalra is ellátogattam. az első dolgom volt, hogy Zane Blackwood adatlapjára felnézzek. Már készültem is, hogy hozzak valami csokit és pár zsepit, hogy játszhassam a szomorú kamaszlányt, miközben az ő fotóit bámulom. Meglepő módon új képeket töltött fel, ami azért különös, mert nem nagyon szokott képeket feltöltögetni. Charlotte Large-al pózolt a suli mosdójában, a tükörben. Charlotte fotózta képet, hisz az ők kezében volt a rózsaszín, nyuszifüles tokú iPhone. Zane pedig feltöltötte a képet. Ezzel üzenni akar? Féltékennyé akar tenni? Őszintén szólva, ha ezek voltak a szándékai, akkor sikerült is neki. Elöntött a méreg, dühösen csaptam le a laptopom képernyőjét. A telefonomhoz nyúltam, és arra gondoltam, ha ő így játssza a játékot, akkor én is így fogom. Magyarán én is szerzek valaki fiút, akivel majd együtt pózolok. 

  A névjegyzékeimben kezdtem el nézelődni. Egyetlen igazi fiú barátomnak, Aaron-nek barátnője van. Vanessa. Az ő adatlapjára is felnéztem, hogy megnézzem mi a helyzet kettejük között. Csodás. Újabb kép, amivel bizonygatni akarják a nagyvilágnak, hogy ők imádják egymást, és hogy képesek nyalni-falni egymást, hogy kimutassák a szeretetüket. A francba már.

  Tovább keresgéltem a számok között, hogy melyik fiúval tudnám féltékennyé tenni Zane-t. Craig névjegyére jutottam. Na nem, akkora féreg azért nem leszek, hogy pont azzal a fiúval pózoljak, akivel ittas állapotban megcsaltam. Ahogy tovább kutatgattam a kontaktok között, rádöbbentem, hogy nevetséges vagyok. Zane valószínűleg nem akar féltékennyé tenni, egyenesen leszar engem. Élvezi az életet Charlotte-al és a rajongótáborával, ahogy az én közbelépésem előtt is tette.

   Tehetnék úgy, mintha engem kicsit sem érdekelni mit csinál, és kivel pózol a suli vécéjében. De kifejezetten érdekel, és nem akarom letagadni. Szükségem van rá... Egyre jobban. Hiszen én őszintén szeretem őt.

   Épp készültem lezárni a telefonom, mikor megcsörrent a telefonom. Aaron hívott. - Vajon mit akarhat tőlem? - gondolkodtam, majd felvettem a telefont kíváncsian.

- Szia! - köszöntem bele a készülékbe.

- Szia Abbey, ugye nem hívlak későn? - kérdezte Aaron. A háttérben hallottam, hogy nincs egyedül, vagy a TV is be van kapcsolva.

- Nem, dehogy, nem szokásom fél nyolckor lefeküdni - mondtam vidáman.

- Ó, persze. Szóval Fridának szombaton lesz a születésnapja, és elmennék páran iszogatni a térre. Frida téged is szívesen látna. Csak arra kér, ne hozd magaddal a többieket...

- Miért ne hozhatnám?

- Nem nagyon bírja őket, nem t'om.

- És kik lennének még ott?

- Tudod, csak a szokásos. Stan, Vanessa, Spencer, Jean, Tyler, Reed, Rara, Zoe. 

- Hát, oké, még meggondolom. De azért jó lenne, ha jöhetne Chloe is...

- Aha, majd megkérdezem Fridát. Meg elvileg lehet, hogy beszervez pár végzőst is. De nyugi, szerintem Zane Blackwood nem fog lesüllyedni a kicsi kis tizedikesek szintjére.

- Hát, remélem is.

- Amúgy hé, szerintem szard le a csávót. Tudom mi történt, és hallod, én tuti megbocsájtanék. Piáltál. Egyébként is ő rángatott el arra a helyre. Meg amúgy is a srác csókolt meg, és nem te őt, meg utána el is toltad magadtól, szóval ha Zane Blackwood fennhordja az orrát és nem bocsájt meg, akkor hagyjad a picsába. Nem érdemel meg téged - mondta Aaron.

  Belepirultam a szavaiba, eléggé jól esett. Még jó, hogy telefonon keresztül nem láthatta az arcom.

- Köszi - mondtam zavartan.

- Nincs mit, komolyan. Na most leteszem, mert itt van Vanessa - mondta.

- Szia - köszöntem el halkan, majd kinyomtam. 

 Persze, ott van Vanessa, le kell tennie... Mert neki ott van Vanessa - ízlelgettem magamban a szavakat - Vanessa így, Vanessa úgy - mérgelődtem - Teszek Vanessára.

***

 Másnap a suliban az első dolgom volt, hogy odamenjek Fridáékhoz, akik a szokásos helyükön foglaltak helyet az osztályteremben, a sarokban, az ablak melletti oldalán a teremnek. Mosolyogva köszöntem nekik, és meglepő módon a köszönésükön egyértelműen látszott, hogy szívesen látnak közöttük. Mindig azt hittem, hogy az egész társaság utál, Aaron-ön kívül, hiszen vele elég régóta jóban vagyok. Bár, előttük nem volt mindig kedves velem, ami miatt régebben is volt köztünk jó pár vita, konfliktus. Szóval Frida is mosolyogva köszönt, Stan is, mindenki. Illetve, nem mindenki, mert Vanessa hiányzott aznap.

- Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy Chloe is jöhetne-e  szombaton a térre velünk.

- Ó, tehát akkor jó neked a szombat? - vigyorgott Stan.

- Igen, jó, csak hadd jöjjön Chloe is.

- Persze, ő is jöhet, de mást ne nagyon hozz magaddal, nem akarom, hogy sokan legyenek - magyarázta Frida. El sem hittem, hogy Fridával beszélgetek anélkül, hogy sértegessük egymást. Intett, hogy lépjek közelebb, mire közelebb jöttem. Halkabban folytatta a mondanivalóját, hogy a többiek ne hallják - Nyugi Ab, segítek túllépni azon a köcsög Zane-en, jól bepiálunk, és jót szórakozunk - suttogta sötét, egyenes hajú lány, majd rám kacsintott zöld szemeivel, amiket eddig ördöginek hittem. Most viszont határozottan barátságosnak tűntek.

  Bólintottam, majd visszamentem a helyemre. Chloe hiányzott, még reggel küldött is egy SMS-t, hogy nem jön ma suliba. Sóhajtottam, majd leültem a székre. Nem nagyon dobott fel, hogy egyedül kell végigszenvednem az elkövetkező órákat. Már épp a táskámban kutattam a tolltartóm után, mikor Frida a padom felé vette az irányt. Hiányzik Vanessa, hát persze.

- Ülünk együtt? - kérdezte Frida.

- Persze, mindjárt átcuccolok a padodhoz - mondtam mosolyogva. 

- Ez most komoly? - ráncolta össze a homlokát a mögöttem ülő Norah.

- Igen - mondtam, és elmentem. 

  Oda ülök, ahova akarok, Norah csak ne méregessen engem lenézően. Most komolyan, neki nem mindegy, hogy hova ülök? Frida egyébként is megváltozott. Bocsánatot kért a farsangon. Hát igen, azaz este örökre felejthetetlen marad számomra, nem csak Frida és az én köztem történt kibékülés miatt. Zane Blackwood-dal hiszen akkor jöttünk össze, a fenti kis kerten, amit még a biosz szakkörösök csináltak. 

  Jó volt Frida mellett ülni. Az előttünk ülő Stan és Jean hátrafordultak, és jókat hülyültünk. Stan elképesztően jófej és vicces, a tanár felé szegezett beszólásain hatalmasakat lehetett röhögni. "Kiváglak innen az óráról, Stan!" - kiabálta a tanár. Stan még idétlenebbül nevetett, és azt felelte "Adjak hozzá ollót, tanárnő?". Már nyújtotta is az ollót, amit a táskájából húzott ki, amikor a tanár idegesen kiráncigálta Stan-t az osztályteremből a folyosóra, és rácsapta az ajtót, szóval kizárta. Persze, Stan lazán megoldja, hogy a tanár beírja a hiányzást: szerez egy igazolást (van pár ügyes hamisító a tizenegyedik c-ben, azt hiszem nem csak igazolást, hanem személyit is készítenek pár háziért), és onnantól a tanár nem sok mindent tud kezdeni.

   

   ***

 Az órák után a suli előtt ácsorogtam a buszra várva, mikor megpillantottam a suliból kijövő Zane-t, oldalán Jenna J Browning-gal. Először Chatlotte, most pedig Jenna J?! Tényleg ki akar cseszni velem?

  Ahogy Jenna J meglátott, rögtön felém vette az irányt, nem törődve azzal, hogy Zane már más felé kezdett menni a társasága többi tagjával (azaz kigyúrt, menő végzős fiúkkal, akikért teljesen odavan Thora, és a nevüket is fejből tudja, habár nekik nem sok fogalmuk van arról, hogy ki is Thora).

- Szia ribi, csak nem szomorú vagy? - mosolygott Jenna J, azzal a mézes-mázos, ördögi mosolyával.

- Fogd már be - mondtam fáradtan.
- Te csak ne parancsolgass, picinyem. Nyugi. Egyébként Zane hivatalosan is utál téged, engem viszont imád.
- De te is megcsaltad őt!
- Rég volt az. De nyugi ribikém, ha tényleg összejönnék vele, újra megcsalnám, összetörve a kis szívecskéjét. Nagyon maga alatt lenne.
- Az mégis miért lenne jó neked? - kérdeztem indulatosan.
- Ó, hogy miért? Bosszúból tenném.
- Mit ártott neked? - csodálkoztam el. Hiszen ő csalta meg Zane-t, és nem Zane őt.
- Nem képes megbocsájtani. De ehhez semmi közöd, ribikém, semmi - mondta Jenna J Browning, és eltipegett a hatalmas fekete magassarkújában, és a feszülős fekete bőrszoknyájában.