2014. május 13., kedd

Huszonötödik Fejezet: Lógás

- Zane, ez a női mosdó, én megértem ha lánynak érzed magad de... - mondtam remegő hangon, és a gúnyosnak hitt megjegyzésem kicsit sem sikerült túl meggyőzőre, mert majdnem elsírtam magam közben, és ez a hangomból tökéletesen érződött.
- Azt most leszarom. Abbey, én... Sajnálom - dőlt a vécéfülke ajtajára. 
 Az ajtó másik oldaláról megszólaltam.
- Tőlem sajnálhatod, az nem fog sok mindenen változtatni - mondtam és szerintem igazam volt.
- Úgy értem... Elmegyek veled - mondta ki végül.
 Villámgyorsan felpattantam a lehajtott tetejű vécéről, amin eddig ültem. Megforgattam a zárat, mire Zane félreállt az ajtóból, mert hallotta, hogy jövök. Kinyitottam az ajtót, és Zane nyakába ugrottam. Átöleltem szorosan, majd meg akartam csókolni, de elhajolt.
- De menjünk úgy, mint barátok - tette hozzá.
  "Picsába." - gondoltam, de hangosan nem mondtam ki. Az arcomon azért láthatta Zane, hogy a kis megjegyzése különösen nem dobott fel. De nem baj, legalább el megy velem, még ha nem is úgy, ahogy én azt elképzeltem.
- Rendben, értettem, barátokként megyünk egy amúgy romantikus és virágokkal teli bálba - mormoltam, és hallottam, hogy harsányan megszólal a becsengő.
 Még mindig a nyakában csimpaszkodtam, és úgy éreztem, soha nem akarom elengedni őt. 
- Abbey, elfogok késni órától, és te is.
- Nem érdekel - mondtam halkan.
  Zane finoman eltolt magától. A két kezét a vállamra tette és rám mosolygott.
- Engem se. Mi lenne, ha lelógnánk ezt a napot? James, az egyik haverom tud hamis igazolást gyártani, szóval no problemo. 
- De hogyan lógunk ki a kapun? A portás nem enged ki.
- Az udvar felé nyíló kapun kimegyünk, átmászunk a kerítésen, és kész. Na, benne vagy?
  Kicsit hezitáltam. Nem akartam bajba keveredni, de arra gondoltam, hogy akkor egész nap Zane-el lehetnék. Egy teljes nap vele... Na igen, az már elég hívogatóan hangzott. Nem tudtam ellenállni neki.
- Abszolúte benne vagyok - mondtam, és megfogtam a kezét, hogy magammal húzhassam.
 Kézen fogva, lábujjhegyen elsiettünk a szekrényekig, ahol a táskánk volt, majd a kapuig, és kisettenkedtünk az udvarra. Átvágtunk az udvaron, és a téglából kirakott kerítéshez értünk. Zane bakot tartott nekem, én óvatosan feltettem a lábam az összekulcsolt kezeire, és feljutottam a fal tetejére. Mivel ez egy vastag kerítés volt, kényelmesen leülhettem rá. A kezemmel segítettem felhúzni Zane-t, amikor zajongást hallottunk. Már mindketten a kerítés tetején voltunk, és figyeltük, hogy honnan jöhet a beszélgetés. Majd megpillantottam egy csapat diákot, akik futócipőbe, tornaruhába kocogtak az udvar kavicsos, salakos útján.
- Gyorsan, ugorjunk! - mondtam, és leugrottam a kerítés túloldalára. Zane is követte a példám.
- Szerinted megláttak? - kérdezte Zane, miután épen mindketten átjutottunk a kerítésen.
- Nem hiszem. De ne aggódj, ha megláttak is volna, akkor is voltak olyan messze, hogy ne tudjanak minket felismerni.
- Remélem is, hogy így van.
- És most merre?
- Ööö. Motorozzunk egyet - vont vállat Zane, és elindultunk a nem messze álló motorja felé.
  Miután Zane felszállt rá, felpattantam mögé. Adott egy sisakot, egy rózsaszínt.
- Mióta tartasz magadnál plusz sisakot?
- Amióta egy rendőr megállított minket.
  Felvettem a rózsaszín sisakot. Elmosolyodtam, visszagondoltam arra napra, amikor Zane vitt be motorral az iskolába félúton (hiszen az út másik felén egy idegen rendőr szállított be). Akkor még nem akartam Zane-el motorozni, sőt, csak azért szálltam fel mögé a járgányra, mert eleredt az eső. Attól a naptól fogva a fél gimi bűnözőnek nézett, aminek egyébként van pár előnye, a mai napig is. Például, hogy pár félénkebb kockafiú amint meglát engem az ebédlőben, amikor épp a sorba készülök állni, automatikusan előreenged. Vagyis, ha ezt nem tenné meg magától, csak meg kell köszörülnöm a torkom, és máris engedelmeskednek. Persze, nem mindenki. Ha egy népszerűbb izomagy csávónak köhécselnék, akkor vagy elkezdene keménykedni, vagy azt hinné, hogy ki akarok kezdeni vele, és megpróbálna flörtölgetni velem.
  Zane beindította a motort, én szorosan átkaroltam őt, hogy kapaszkodjak benne. Élveztem a motorozgatást, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hová megyünk. Élveztem a napsütést, ahogy égetik a hátam, élveztem azt, ahogyan a szél belefúj a hajamba, és persze élveztem, hogy Zane-t szorosan magamhoz szoríthatom.
   Kiértünk a kertvárosból, és egy számomra ismeretlen környékre értünk. Egy erdős részre értünk, ahol volt egy-egy ház, viszont azok nem voltak olyan újak és modernek, mint a mi környékünkön. Sokkal jobban hasonlítottak a falusi házakra. Zane lekanyarodott a főútról, és egy földes, mellékútra tért le. Az erdő mélye felé kezdett el vinni minket. Kíváncsian bámultam a fákat, és az utat.
  Végül megérkeztünk a mellékút végére, ami egy réten ért véget. A réten volt egy elkerített telek, amin egy régi, ósdi kis lakókocsi állt. Leszálltunk a motorról, amit Zane kitámasztott az út szélére. Előkotort egy kulcsot a zsebéből, és a telek bejárata felé indult. Ezek szerint van egy saját telke?
- Ez a tiéd? - kérdeztem.
- Hát. Olyasmi. A szüleim ezzel a lakókocsival jártak világot évekig, majd megszülettem, és öt éve, hogy elváltak. Apám nem akarja, hogy anyámé legyen a telek, ezért rám hagyta.
- Furcsa dolog a szerelem. Egyik pillanatban együtt járjátok a világot, majd annyira irigyek lesztek, hogy egy tizenéves kamaszra hagytok egy telket - gondolkodtam.
- Tényleg furcsa. Az egyik pillanatban bármit megtennél, hogy a tiéd legyen az a valaki, majd rájössz, hogy másokkal smárol részegen.
  A jókedvem ebben a pillanatban elszállt. Lesütöttem a szemem, és hirtelen módfelett érdekesnek találtam a cipőfűzőmet. Miért hívott el ide, ha csak itt akar cseszegetni?
  A kapuhoz érve kinyitotta az ajtót, és bementünk a telekre. Körülnéztem. Gazok, gazok, és gazok, szóval semmi érdekfeszítő - hacsak nem találja valaki izgalmasnak a gazok tanulmányozását. Zane a kulcscsomójából egy másik kulcsot húzott elő, amivel kinyitotta a lakókocsi ajtaját.
  Pókhálókra, és több centiméter vastag porra számítottam, de a lakókocsi belülről tiszta volt, és egész otthonos. Kicsit szűkös volt a hely, és a kicsiny kis ablakokon kevés fény jutott be. A bútorok színesek voltak, akár egy hippibuszon. A falon egy-két régi plakát és kép. Egy fénykép előtt megálltam, hogy megtanulmányozhassam. Egy családi fotó volt, amin ott volt Zane kisbabaként, az apuka, és az anyuka is rajta volt, aki a babát tartotta a kezében. A tengerparton álltak, mezítláb a homokban, és vidáman mosolyogtak.
- Néha ide szoktam jönni, ha egyedül akarok lenni - magyarázta.
- Már mást is hoztál ide előttem? - kérdeztem kíváncsian.
- Lányt nem. Csak Brad-et.
  Brad nagyon úgy tűnt, hogy Zane legjobb haverja. Nem akartam tovább kérdezősködni, mert még mindig mérges voltam a pár perccel ezelőtti kijelentése miatt. Leültem az ágyra, ami a lakókocsi belsejének az egyharmadát elfoglalta. Zane is helyet foglalt mellettem, és egyszerre dőltünk hátra, elfeküdve az ágyon.
- Abbey - szólalt meg Zane, megtörve a több perces csöndet.
- Igen?
- Én... Próbálok megbocsájtani neked. Idővel talán meg is fogok. Addig is, nem kell úgy tegyünk, mintha nem ismernénk egymást.
- Már elnézést, de te kerültél engem - mondtam, de nem vártam választ. Behunytam a szemem - Fáradt vagyok - jelentettem ki.
- Hát akkor aludj.
- De... Akkor te mit csinálsz?
- Elleszek én itt, nyugi. Pihenj csak - mondta.
  Rámosolyogtam. Levettem a cipőmet, és teljesen felfeküdtem az ágyra. Félálomban voltam, amikor még annyit tudtam észlelni, hogy Zane betakargat egy takaróval. Pár perccel utána már elnyomott az álom.

2014. május 11., vasárnap

Huszonnegyedik Fejezet: Fluffy, és a hölgyválasz

    Jenna J Browning tényleg egy szemét ribanc az már biztos - állapítottam meg a buszon üldögélve, hazafelé utazva. Vajon én is ilyenné válok majd néhány év múlva? Beleőrülök abba, hogy nem bocsájtanak meg nekem? Na nem, nem, nem, és nem! Nem akarok őrült szociopata ribanc lenni, akin átment a fél suli, a másik fele meg csak akarja, de közben az egész retteg tőle. Komolyan, én is félek tőle, a vér is megfagy bennem, mikor kedvesen rám mosolyog, mert tudom, hogy egyáltalán nem kedves, és ijesztő a viselkedése.


   Másnap a suliban, azaz szerdán, mikor leszálltam a buszról érdekes látvány fogadott. Egy csapat Zane Blackwood pólós lány rohant le, akik valószínűleg a Zane fanklub lelkes tagjai voltak. Nem sok kedvem volt a rajongókkal cseverészni, most hogy szakítottunk Zane-el, bár ezelőtt sem akartam. Idegesítőek, és túl buzgóak, és nem fogják fel, hogy mindannyiuk nem járhat egyszerre egyetlen egy sráccal. Mellesleg vannak köztük olyanok is, akik már jártak Zane-el, csak a fiú dobta őket, és ők pedig becsatlakoztak a rajongótáborba, ahol kisírhatták magukat, és elmesélhették a Zane-el való élményeiket, amiket életük legjobb pillanatainak állítottak be. Mondhatnám, hogy szánalmasak, de azért nem tagadom, nekem is nagyon hiányoznak azok napok, amikor még Zane Blackwood-dal jártam, így inkább emiatt nem szólom le őket. Természetesen, minden más miatt viszont igen.
- Abbey Green, te hülye ribanc! - lépett elő a csapat tömegéből egy lány, akinek a pólóján én és Zane Blackwood voltam (honnan van meg nekik az a fotó?!). Én rajtam egy hatalmas, vörös színű X volt, Zane fejét pedig egy rózsaszín szívecske vette körül. Hát ez csodás, a Zane rajongói klub már nem csak rajongani fog a szerelmemért, hanem még engem is utál és gyűlöl majd. Mi lesz a következő, külön alapítanak egy Abbey utáló klubot is, ahol a megaláztatásomat fogják tervezgetni?
  A hirtelen ribancozástól hirtelen szóhoz sem jutottam, csak csöndben néztem az Abbey-ellenes pólót viselő lány mérges arcát. Csak tudnám, hogy én mit ártottam neki, amivel ő csak így lazán le"hülye ribancozhat". Most komolyan, én mondtam rá bármi rosszat, esetleg bántottam őt akármivel? Én nem nagyon emlékszem rá.
- Te szűz kurva, te csaló, te ribi, te fruska, te lotyó, te szajha... - kezdte el sorolni buzgón a lány, de egy ismerős hang megszakította, amiért egy részem nagyon hálás volt, egy részem viszont arra gondolt, nekem kellett volna ezt megtegyem.
- Fogd be, Fluffy- csitította le nem túl kedvesen az engem ócsároló lányt Stan, aki hirtelen jelent meg mögöttem, egy gördeszkával a kezében, látszólag ő is nemrég érkezett.
- Ismeritek egymást? - húztam fel a szemöldököm csodálkozva.
- Ő a húgom. De nem vagyok rá büszke - magyarázta Stan.
- Stan, te csak maradj kussba, és ne szólíts Fluffy-nak. Épp beszélgettem valakivel, ha nem vetted volna észre - grimaszolt Stan húga, akinek még nem nagyon tudtam, hogy mi a neve. Kizártnak tartottam, hogy Fluffy lenne az igazi neve.
- Nyugi, hugi. Ne kurvázd le a haveromat, és akkor nem verlek meg - mondta Stan megragadva a karomat, majd elindult, magával rántva engem is.
  Miután beértünk az osztályterembe, én már tátottam is a számat, hogy közöljem vele, hogy egyedül is leállítottam volna a nekem rontó húgát, aki csak úgy szórakozásból hozzám vágta a ribanc összes szinonimáját, ami épp eszébe jutott. De Stan megelőzött, annyit mondott, hogy szívesen, és ezzel sarkon fordult az ablak melletti padoknál üldögélő vidám társasága felé, azaz Fridáék felé. Sóhajtottam egyet, egy ideig még a nagyban nevetgélő társaságot figyeltem, majd valaki megbökdösött, mire én hátrafordultam. Freddie volt az, és zavarában levette a szemüvegét, amit megtörölgetett a pólójában, majd az orrára visszahelyezte. Értetlenül néztem rá, majd észbe kaptam, mert leesett, hogy tulajdonképpen az ajtó közepén álltam meg, így a félénk kis Freddie aligha tudott volna bejutni az osztályterembe. Mondjuk azt nem értettem, miért nem szólalt meg, és miért kezdett el inkább bökdösni, de azt már ráhagytam. Elengedtem egy halvány mosolyt, és arrébb álltam, utat engedve neki. Ahogy bement előttem, alaposan végigmértem. Már két éve az osztálytársam, és maximum két mondatot beszéltem vele. Az elmúlt két év alatt semmit sem változott, még a béna hátizsákja is ugyanaz maradt, ami egy általános iskoláséra emlékeztetett.
  A padomhoz mentem, ahol már Chloe és a többiek nagyban beszélgettek. Norah-ra néztem, és eszembe jutott, hogy tegnap milyen megvetően méregetett, mikor átültem Fridához. Ő ezt nem érthette, mert nem volt ott a farsangon, amikor kibékültem Fridával.
- Jó reggelt - köszöntem nekik halkan, és helyet foglaltam Chloe mellett.
- Szia Abs. Na, mesélj, mi a terved?
- Milyen terv? - ráncoltam össze a homlokom.
- Zane Blackwood visszaszerzős terv.
- Ööö. Passz.
- Ne már! Ne add fel! - buzdított Chloe, ami persze kedves gesztus volt, de jelen pillanatban idegesítő volt és felesleges.
- Zane Blackwood rajongói lerohantak, és kiderült, hogy utálnak, és én egy hülye ribanc-fruska-szajha-kurva vagyok - jelentettem ki, hirtelen témát váltva, hogy eltereljem kicsit a szót. Bár nem volt túl nagy téma váltás, hiszen még mindig benne volt Zane neve. Ő mindenhol ott van, még ha nem is hús-vér ember formájában, de a neve az egy mindennap használatos dolog.
- Francokat vagy az! - csatlakozott Thora is a beszélgetésbe.
- Igyekszem nem az lenni - sóhajtottam fáradtan.
- Na, figyu kislány - kezdte el Norah - Mi négyen szépen kiötlünk valamit, hogy hogyan szerezd vissza Zane-t, és akkor majd mindenki szépen megnyugszik, és nem lesz itt több melodráma.
- Oké - vontam meg a  vállam amolyan "nekem tök mindegy" stílusban, bár őszintén szólva nagyon jól esett, amit mondott.
- Első lépés. Jön az éves diákbál. Itt a tavasz, ha eddig nem esett volna le. Na és mi lesz az idei diákbálon?
- Na mi? - kérdezte Chloe.
- Hölgyválasz - vágta rá Thora és Norah egyszerre, mire összenéztek, és elnevették magukat.
- Azaz a csajok hívják el a pasikat - gondolkodott hangosan Chloe.
- Pontosan - mondta Norah - Abbey, minden a kezedre játszik. Szóval, a bál másfél hét múlva lesz, mostanában már elkezdik el-el hívogatni az emberek a párjukat. Zane elég kapós példány, szerintem sietned kéne a meghívással, de mégsem kéne elkapkodnod, hisz muszáj, hogy igent mondjon - fecsegte Norah lelkesen, mélységesen nagy hangsúlyt fektetve a "muszáj" szóra.
- Meg kell találnod a tökéletes alkalmat - bólogatott Thora.
- De... Hogyan és mikor? - kérdeztem.
  Erre a kérdésre persze nem kaptam választ. Thora, Chloe, Norah, mind kínos csöndben ültek, persze erősen gondolkodva, hogy mit is felelhetnének. Tudták, hogyha rossz tanácsot adnak, akkor azzal sok mindent elszúrhatnak, így a nagy felelősség miatt inkább csöndben maradtak.
- Oké. Nincs tökéletes alkalom. Egy biztos: ne a neten, és ne is mobilon hívd el. Élőben kell legyen - mondta Norah.
- Menj fel hozzá a következő szünetben, és kérdezd meg - mondta Chloe.


***

 Így is lett. Egy rémhosszú, és dögunalmas fizikaóra után felcsörtettem a 12/a osztálytermébe. Mély levegő. "Próba szerencse" - gondoltam. Kinyitottam a terem ajtaját, és érdekes látvány fogadott. Zane Blackwood előtt egy olyan tíz-tizenöt fős sor állt, csupa lányokból. Mindegyikük tartott valami sütit, vagy hasonlót a kezükben. Na ne. Komolyan? Mindegyikük az ő elhívására várakozik?
  "Nem baj Abbey, ne add fel, azért állj be a sorba" - biztattam magamat, és elbújtam leghátul egy magasabb lány mögött, hogy Zane ne vegyen rögtön észre. Kicsit kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy én üres kézzel jöttem. Az előttem lévő lány hátrafordult, és alaposan végigmért. Úgy tűnt, tisztában van azzal, hogy ki vagyok, főként azzal, hogy én vagyok Zane legutóbbi exe. Egy ex, a sok közül, de mégis a legfrissebb. Miután a szúrós tekintetével befejezte a vizsgálódásomat, visszafordult, és csöndben várta a sorát. 
  A szünetnek már majdnem vége is lett, mire én sorra kerültem. Zane kiköpte a csokis muffin-t, amit evett, annyira megdöbbent. Illetve, néhány másodperccel ezután kiderült, hogy nem azért köpte vissza gusztustalanul a szalvétájába az édességet, mert meglátott engem, hanem mert egy lány sütötte neki, és elrejtett benne egy papírt, amire az volt ráírva, hogy "Eljössz-e velem a bálba?". 
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Zane köszönés nélkül. Azért egy "Szia"-t megérdemeltem volna.
- Szia Zane. Én csak... - kezdtem el zavartan. Össze vissza dadogtam, majd végül kiböktem - Eljössz velem a diákbálba?
  Zane szomorúan nézett rám, már akkor tudtam, hogy a válasza nem fogja feldobni a napomat.
- Nem - felelte komoran.
 Valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani, de amint kimondta, mégis olyan fájdalmasan ért, mintha egy tőrt döftek volna belém. Éreztem, hogy a szemeim könnybe lábadnak. A kezembe temettem az arcom, és futásnak eredtem a legközelebbi lányvécé felé. Hallottam, ahogy Zane utánam kiállt, többször is, és elkezd ő is futni. Bementem a lánymosdóba, azon belül az egyik vécéfülkébe, és bezártam az ajtót. Nem akartam senkivel sem beszélni, és semmi kedvem nem volt órára sem menni. Megszólalt a jelző csöngő. Lépteket hallottam.
- Abbey? - szólt Zane Blackwood hangja.

2014. május 6., kedd

Huszonharmadik Fejezet: Megbocsájtás hiányában

 Este felé a laptomomon lógtam, sorozatokat nézegettem, zenéket töltögettem. Majd a Facebook közösségi oldalra is ellátogattam. az első dolgom volt, hogy Zane Blackwood adatlapjára felnézzek. Már készültem is, hogy hozzak valami csokit és pár zsepit, hogy játszhassam a szomorú kamaszlányt, miközben az ő fotóit bámulom. Meglepő módon új képeket töltött fel, ami azért különös, mert nem nagyon szokott képeket feltöltögetni. Charlotte Large-al pózolt a suli mosdójában, a tükörben. Charlotte fotózta képet, hisz az ők kezében volt a rózsaszín, nyuszifüles tokú iPhone. Zane pedig feltöltötte a képet. Ezzel üzenni akar? Féltékennyé akar tenni? Őszintén szólva, ha ezek voltak a szándékai, akkor sikerült is neki. Elöntött a méreg, dühösen csaptam le a laptopom képernyőjét. A telefonomhoz nyúltam, és arra gondoltam, ha ő így játssza a játékot, akkor én is így fogom. Magyarán én is szerzek valaki fiút, akivel majd együtt pózolok. 
  A névjegyzékeimben kezdtem el nézelődni. Egyetlen igazi fiú barátomnak, Aaron-nek barátnője van. Vanessa. Az ő adatlapjára is felnéztem, hogy megnézzem mi a helyzet kettejük között. Csodás. Újabb kép, amivel bizonygatni akarják a nagyvilágnak, hogy ők imádják egymást, és hogy képesek nyalni-falni egymást, hogy kimutassák a szeretetüket. A francba már.
  Tovább keresgéltem a számok között, hogy melyik fiúval tudnám féltékennyé tenni Zane-t. Craig névjegyére jutottam. Na nem, akkora féreg azért nem leszek, hogy pont azzal a fiúval pózoljak, akivel ittas állapotban megcsaltam. Ahogy tovább kutatgattam a kontaktok között, rádöbbentem, hogy nevetséges vagyok. Zane valószínűleg nem akar féltékennyé tenni, egyenesen leszar engem. Élvezi az életet Charlotte-al és a rajongótáborával, ahogy az én közbelépésem előtt is tette.
   Tehetnék úgy, mintha engem kicsit sem érdekelni mit csinál, és kivel pózol a suli vécéjében. De kifejezetten érdekel, és nem akarom letagadni. Szükségem van rá... Egyre jobban. Hiszen én őszintén szeretem őt.
   Épp készültem lezárni a telefonom, mikor megcsörrent a telefonom. Aaron hívott. - Vajon mit akarhat tőlem? - gondolkodtam, majd felvettem a telefont kíváncsian.

- Szia! - köszöntem bele a készülékbe.
- Szia Abbey, ugye nem hívlak későn? - kérdezte Aaron. A háttérben hallottam, hogy nincs egyedül, vagy a TV is be van kapcsolva.
- Nem, dehogy, nem szokásom fél nyolckor lefeküdni - mondtam vidáman.
- Ó, persze. Szóval Fridának szombaton lesz a születésnapja, és elmennék páran iszogatni a térre. Frida téged is szívesen látna. Csak arra kér, ne hozd magaddal a többieket...
- Miért ne hozhatnám?
- Nem nagyon bírja őket, nem t'om.
- És kik lennének még ott?
- Tudod, csak a szokásos. Stan, Vanessa, Spencer, Jean, Tyler, Reed, Rara, Zoe. 
- Hát, oké, még meggondolom. De azért jó lenne, ha jöhetne Chloe is...
- Aha, majd megkérdezem Fridát. Meg elvileg lehet, hogy beszervez pár végzőst is. De nyugi, szerintem Zane Blackwood nem fog lesüllyedni a kicsi kis tizedikesek szintjére.
- Hát, remélem is.
- Amúgy hé, szerintem szard le a csávót. Tudom mi történt, és hallod, én tuti megbocsájtanék. Piáltál. Egyébként is ő rángatott el arra a helyre. Meg amúgy is a srác csókolt meg, és nem te őt, meg utána el is toltad magadtól, szóval ha Zane Blackwood fennhordja az orrát és nem bocsájt meg, akkor hagyjad a picsába. Nem érdemel meg téged - mondta Aaron.
  Belepirultam a szavaiba, eléggé jól esett. Még jó, hogy telefonon keresztül nem láthatta az arcom.
- Köszi - mondtam zavartan.
- Nincs mit, komolyan. Na most leteszem, mert itt van Vanessa - mondta.
- Szia - köszöntem el halkan, majd kinyomtam. 
 Persze, ott van Vanessa, le kell tennie... Mert neki ott van Vanessa - ízlelgettem magamban a szavakat - Vanessa így, Vanessa úgy - mérgelődtem - Teszek Vanessára.




***

 Másnap a suliban az első dolgom volt, hogy odamenjek Fridáékhoz, akik a szokásos helyükön foglaltak helyet az osztályteremben, a sarokban, az ablak melletti oldalán a teremnek. Mosolyogva köszöntem nekik, és meglepő módon a köszönésükön egyértelműen látszott, hogy szívesen látnak közöttük. Mindig azt hittem, hogy az egész társaság utál, Aaron-ön kívül, hiszen vele elég régóta jóban vagyok. Bár, előttük nem volt mindig kedves velem, ami miatt régebben is volt köztünk jó pár vita, konfliktus. Szóval Frida is mosolyogva köszönt, Stan is, mindenki. Illetve, nem mindenki, mert Vanessa hiányzott aznap.
- Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy Chloe is jöhetne-e  szombaton a térre velünk.
- Ó, tehát akkor jó neked a szombat? - vigyorgott Stan.
- Igen, jó, csak hadd jöjjön Chloe is.
- Persze, ő is jöhet, de mást ne nagyon hozz magaddal, nem akarom, hogy sokan legyenek - magyarázta Frida. El sem hittem, hogy Fridával beszélgetek anélkül, hogy sértegessük egymást. Intett, hogy lépjek közelebb, mire közelebb jöttem. Halkabban folytatta a mondanivalóját, hogy a többiek ne hallják - Nyugi Ab, segítek túllépni azon a köcsög Zane-en, jól bepiálunk, és jót szórakozunk - suttogta sötét, egyenes hajú lány, majd rám kacsintott zöld szemeivel, amiket eddig ördöginek hittem. Most viszont határozottan barátságosnak tűntek.
  Bólintottam, majd visszamentem a helyemre. Chloe hiányzott, még reggel küldött is egy SMS-t, hogy nem jön ma suliba. Sóhajtottam, majd leültem a székre. Nem nagyon dobott fel, hogy egyedül kell végigszenvednem az elkövetkező órákat. Már épp a táskámban kutattam a tolltartóm után, mikor Frida a padom felé vette az irányt. Hiányzik Vanessa, hát persze.
- Ülünk együtt? - kérdezte Frida.
- Persze, mindjárt átcuccolok a padodhoz - mondtam mosolyogva. 
- Ez most komoly? - ráncolta össze a homlokát a mögöttem ülő Norah.
- Igen - mondtam, és elmentem. 
  Oda ülök, ahova akarok, Norah csak ne méregessen engem lenézően. Most komolyan, neki nem mindegy, hogy hova ülök? Frida egyébként is megváltozott. Bocsánatot kért a farsangon. Hát igen, azaz este örökre felejthetetlen marad számomra, nem csak Frida és az én köztem történt kibékülés miatt. Zane Blackwood-dal hiszen akkor jöttünk össze, a fenti kis kerten, amit még a biosz szakkörösök csináltak. 
  Jó volt Frida mellett ülni. Az előttünk ülő Stan és Jean hátrafordultak, és jókat hülyültünk. Stan elképesztően jófej és vicces, a tanár felé szegezett beszólásain hatalmasakat lehetett röhögni. "Kiváglak innen az óráról, Stan!" - kiabálta a tanár. Stan még idétlenebbül nevetett, és azt felelte "Adjak hozzá ollót, tanárnő?". Már nyújtotta is az ollót, amit a táskájából húzott ki, amikor a tanár idegesen kiráncigálta Stan-t az osztályteremből a folyosóra, és rácsapta az ajtót, szóval kizárta. Persze, Stan lazán megoldja, hogy a tanár beírja a hiányzást: szerez egy igazolást (van pár ügyes hamisító a tizenegyedik c-ben, azt hiszem nem csak igazolást, hanem személyit is készítenek pár háziért), és onnantól a tanár nem sok mindent tud kezdeni.
   

   ***

 Az órák után a suli előtt ácsorogtam a buszra várva, mikor megpillantottam a suliból kijövő Zane-t, oldalán Jenna J Browning-gal. Először Chatlotte, most pedig Jenna J?! Tényleg ki akar cseszni velem?
  Ahogy Jenna J meglátott, rögtön felém vette az irányt, nem törődve azzal, hogy Zane már más felé kezdett menni a társasága többi tagjával (azaz kigyúrt, menő végzős fiúkkal, akikért teljesen odavan Thora, és a nevüket is fejből tudja, habár nekik nem sok fogalmuk van arról, hogy ki is Thora).
- Szia ribi, csak nem szomorú vagy? - mosolygott Jenna J, azzal a mézes-mázos, ördögi mosolyával.
- Fogd már be - mondtam fáradtan.
- Te csak ne parancsolgass, picinyem. Nyugi. Egyébként Zane hivatalosan is utál téged, engem viszont imád.
- De te is megcsaltad őt!
- Rég volt az. De nyugi ribikém, ha tényleg összejönnék vele, újra megcsalnám, összetörve a kis szívecskéjét. Nagyon maga alatt lenne.
- Az mégis miért lenne jó neked? - kérdeztem indulatosan.
- Ó, hogy miért? Bosszúból tenném.
- Mit ártott neked? - csodálkoztam el. Hiszen ő csalta meg Zane-t, és nem Zane őt.
- Nem képes megbocsájtani. De ehhez semmi közöd, ribikém, semmi - mondta Jenna J Browning, és eltipegett a hatalmas fekete magassarkújában, és a feszülős fekete bőrszoknyájában.

2014. április 30., szerda

Huszonkettedik Fejezet - Mi fán terem a ribanc?

  Egy hétfő reggel volt, amikor leszálltam a buszról Thorával, és Zane Blackwood-ot pillantottam meg kiszállni az apja hatalmas kocsijából. Azelőtt nem nagyon láttam Zane-t a suliban, körülbelül két hét volt, hogy elkerült engem. Én kerestem, de ő elég ügyesen bujkált előlem. Úgy tűnt, most hanyagolta a motort, és behozatta magát az apjával. Rögtön felé vettem az irányt, amit láttam, hogy nyílik a kocsi ajtaja. Ő pedig szemmel láthatóan próbált kikerülni az utamból. Thora elköszönt tőlem, gondolta ezt kettőnkre hagyja. Zane már szinte futott, olyan gyorsan sietett a kapu felé, hogy előbb érjen be, mint én, és ne kelljen velem beszéljen. Én odasprinteltem az ajtóhoz, és elálltam az útját.
- Abbey, menj már arrébb - mondta Zane idegesen.
 Lábujjhegyre álltam, hogy egy magasságban legyünk. Közel léptem hozzá, és halkan megszólaltam.
- Mert különben mi lesz? - mosolyogtam rá. Láttam a szemében, hogy legbelül még érez irántam valamit... Legalábbis, nagyon szerettem volna, hogy érezzen.
  Az én kis akciómat egy kigyúrt tizenegyedikes zavarta meg, aki enyhén rám förmedt.
- Ööö, mennék órára, és jó lenne, ha máshol rendeznéd le, Abbey Green, a szánalmas drámaelőadásodat.
  Remek, tudja a teljes nevem. Nem is értem, miért csodálkozom.
- Bocsi - mondtam vörös fejjel, és beengedtem a fiút.
  Zane szorosan a fiú mögött elsuhant mellettem. Kicsúszott a kezeim közül. A francba.
  Utána eredtem, de ő hip-hop el is tűnt. Hát. Zanenek is egy időbe tellett, míg becserkészett, nem? De nem adtam fel. Nem rontotta le a hangulatom - illetve nem az rontotta le.
  Amikor a folyosón az emberek végignéztek rajtam, összesúgtak, és elcsíptem, ahogy sokan "ribancnak" neveznek. Akkorra már teljesen elterjedt úgy tűnik a hír, hogy megcsaltam Zane Blackwood-ot. Rémes volt. Eddig én nézegettem a sok lányt, hogy mekkora ribi, és no lám, most én is egy lettem közölük. Mi fán terem a ribanc? Most már tudom. Most már én is az vagyok, az emberek szerint. És én is tagadhatom, hogy az vagyok, de anno még én is kiröhögtem a kis csitriket, akik tagadták.
  Ahogy elhaladtam a sulirádiósok kicsi szobája előtt, eszembe jutott valami. Bekopogtam az ajtón, és egy végzős, göndör hajú fiú ajtót is nyitott nekem.
- Szia, Abbey, ugye? - kérdezte a srác lazán.
- Helló, aha. Kérhetnék két számot? - kérdeztem mosolyogva.
- Persze. Mond a címeket, és hogy kinek küldöd, és akkor a kövi szünetben le tudjuk adni.
- Oké. Szóval Arctic Monkeys-től az 'Are You Mine', és Cher Lloyd-tól a 'Want You Back'-et küldeném. Zane Blackwood-nak, és azt üzenem, sajnálom.
- Leadom de... Abbey, szerintem lépj túl rajta. Egyfolytában azt hajtogattad, azért nem jössz vele, mert meg fog csalni, és most te csaltad meg - mondta a fiú. Enyhén ledöbbentem. Mégis mi köze van neki az én magánéletemhez? És ez számára ilyen természetes dolog, hogy kioktat egy zeneszámot kérő idegent az élet dolgairól? 
- Ööö. Ez nem rád tartozik - mondtam, majd magamra erőltettem egy mosolyt - De azért köszi, ha leadod a számokat. Szia - köszöntem el, és elcsörtettem. Magamban persze azt mondtam, hogy inkább a 'soha viszont nem látásra' kifejezést kellett volna használnom a búcsúmhoz.


***


  Egyik szünetben felmentem Zane osztályába, és kitudakoltam, hogy Zane mikor végez. Tudni akartam, hogyan reagált a számokra. az osztálytársai vonogatták a vállukat, mikor megkérdeztem, hogy Zane mit csinált, mikor meghallotta a tőlem kapott számokat. Azt mondták kérdezzem meg tőle. Így hát értesítéseim szerint egy órával később végzett, ezért egy órát vártam is, a könyvtárban, ahol örömmel néztem körül a könyvek között. Majd, mikor meghallottam a kicsöngőt, villámgyorsan kiviharoztam az iskola elé, és ördögi vigyorral vártam, hogy kilépjen Zane az ajtón. Persze, Zane még tizenöt percet a suliban volt, mert ebédelt (gondolom). Egészen addig minden egyes kiérkező diák furcsállóan, némelyik ijedten mért végig, hogy mégis miért nézek ilyen betegen. Izgatott voltam, na.
  Zane végül kilépett a kapun, meglepetésemre nem a haverjaival, hanem egyedül. Ez mindenképp a kezemre játszott, hisz ha körül van véve emberekkel, akkor elég zavarba jövök, és maximum csak egy idegesítő össze-vissza röhögcsélő lánynak tűntem volna a szemében.
- Szia Zane! - mondtam.
- Szia Abbey - köszönt ő is, és meglepő módon mosolyogva.
 Úúúú, vajon megbocsájtott?
- Hallottad a számokat? - kérdeztem.
- Hallottam. Aranyos volt - mondta mosolyogva.
 Volt valami furcsa a mosolyában. Ahogy az arcát figyeltem, rájöttem mi nem stimmelt. A szeme. Az valahogy sokkal többet mondott, mint a szavai. Nem tűnt vidámnak, még őszintének sem.
- Köszönöm... Akkor... Most nem haragszol rám? - kérdeztem lassan, az arcát fürkészve.
- Nem - rázta meg a fejét.
  Közeledett felém mintha meg akarna csókolni. Hevesen dobogott a szívem. Megbocsájt? 
  Hirtelen választ is kaptam a kérdésemre. Nem megcsókolt, hanem megölelt.
- Remélem barátokként nem lesz ennyire zavaros a kapcsolatunk - mondta Zane, és elment.
  Legyökerezett a lábam. Barátok? Hisz sosem voltunk azok. De úgy tűnt, akkor annyival kell beérjem. Barátsággal. Sosem szerettem barátként. Eleinte utáltam, majd szerettem... És még mindig szeretem, és kicsit sem barátként.
   Valahogy elszomorított a dolog. Megijesztett, hogy ilyen nyugodt volt, és kedves. De neki csak barátként kellettem. "Egy idő után arra sem fogok..." - gondoltam. Hiszen épp elég barátja van már így is.




Otthon néztem pár Így jártam anyátokkal részt, remélve, hogy az majd feldob. De nem sokat dobott a hangulatomon, de azt sem mondanám, hogy nem segített. 

Hiányzik Zane Blackwood - gondoltam magamban, a laptopom előtt üldögélve.

2014. április 14., hétfő

Huszonegyedik Fejezet: Zane Blackwood, a fiú, akiért most bármit megtennék

  Másnap Chloe szobájában ébredtem fel. Ő már fel volt öltözve, és egy teával a kezében ült saját babzsákfotelében, a tévéjét nézve. Mikor észrevette, hogy felébredtem suttogott valami "Jó reggelt" félét, leült a nekem lerakott matrac szélére, és megölelt.
- Sajnálom. Nem tudom, mennyire emlékszel a tegnapra, de... - kezdte el, mire én közbevágtam.
- Tudom. Emlékszem rá - mondtam szomorúan.
  Megcsaltam Zane-t. Megcsaltam Zane Blackwood-ot! Elveszítettem. Vége. Többé már nem tud megbocsájtani nekem. Nem bíztam benne, azt hittem ő fog megcsalni, és otthagyni, erre pont én, pont én voltam az, aki félrelépett. Hűtlen és ostoba voltam. Mit is képzeltem? Nagy jókedvemben csak úgy  meghúzok egy üveg whiskey-t, miután annyi likőrt, bort, és pezsgőt is ittam? Pedig én nem nagyon bírom az alkoholt, három korty, és már is el éri a kívánt hatást, ami másoknak csak húsz doboz sör után jön elő. És én barom, meg megcsaltam őt...
   Pár percnyi gondolkodás után megszólaltam.
- Chloe, beszélnem kell Zane-el, most azonnal! - mondtam.
- De pizsamába vagy... átöltöztettelek... le se zuhanyoztál, bűzlesz... - mondta a lány furcsállóan.
- Nem érdekel! - jelentettem ki, és felpattantam. 
  Azzal a nagy hévvel, már kint is voltam Chloe szobájából, az előszoba felé haladva. Chloe utánam futott.
- Anyáék még alszanak, reggel hét óra van! Lehet, hogy még alszik - próbált visszatartani Chloe.
- Hol van a biciklid? - kérdeztem. Eltökélt voltam, és megállíthatatlan. Bocsánatot akartam kérni Zane-től, de azonnal. 
- Kint a garázs előtt - sóhajtott Chloe.
- Akkor én most megyek is, később beszélünk - mondtam egyhangúan, és Chloe mamuszába kimentem a ház elé, azaz a garázshoz, ahol ott volt a bicikli.
  Felültem a biciklire, és céltudatosan el kezdtem tekerni a reggeli sárgás napsütésben. Sokaknak aznap iskola volt, így nem egy ember bámult meg az iskolába menet, de nem érdekelt. Csak az érdekelt, hogy beszéljek Zane-el, minél hamarabb. Elég sokat tekertem, de olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudtam. Úgy harminc fáradtságos perc után érkezdtem meg Zane Blackwood-ék háza elé, csapzottan, pizsamában, mamuszban, büdösen, koszosan, kócosan, elkenődött sminkkel. Igen, egyszerűen csodásan festhettem. 
   Megnyomtam a csengőt a kapun, mire Zane jelent meg. Nem tett megjegyzést az öltözékemre, meg sem szólalt. Még reggel hétkor is jól nézett ki, ami elég igazságtalan. Melegítőbe, és egy egyszerű pulcsiba volt, de mégis olyan benyomása volt, mintha a kifutóról jött volna. Kinyitotta a kaput, nem is köszönve, és egy betessékelő mozdulattal lerendezte a dolgot, majd intett, hogy kövessem őt. A házuk bejárata felé ment. Némán vágtunk át a kertjükön, és baktattunk be a házukba. Ajtót nyitott, majd az előszobában levettük a cipőnket, illetve én Chloe mamuszát.
- Szóval, azért jöttem, hogy megmondjam... - kezdtem el, és összeszorítottam a szemem, kis szünetet hagyva, a mondandóm közepén. Nem fogok sírni, nem fogok sírni, mondogattam magamban - Hogy megmondjam... Hogy én... Sajnálom. Sokat ittam, és ostoba voltam. Szeretlek! - böktem ki végre. A könnyeimmel küszködtem.
- Ennyi? - mondta komoran.
- Igen ennyi. Ezért bicikliztem nem tudom hány kilométert villámgyorsan, pizsamában, kora reggel, hogy megmondjam, szeretlek és sajnálom! - mondtam, szinte már üvöltve, könnyes szemmel.
- Értem - mondta érzelemmentes hangon, kifejezéstelen arccal.
- Ne csináld már! Ne mondd, hogy vége! Kérlek! - könyörögtem.
- Még gondolkodnom kell... Idő kell - mondta Zane.
- Hát jó. Megértem. Akkor, elmondtam, amit akartam... Megyek is - mondtam, és kimentem Chloe biciklijéért, és visszabicikliztem hozzájuk.
 Mellesleg másnapos voltam, ami csak egy ráadás volt ahhoz, hogy még rosszabb legyen a hangulatom.
  Chloe, amint meglátott, rögtön megértette mi történt. Megölelt, és a szobájában vagy fél órán keresztül sírdogáltam, a fejemet a vállára hajtva. Utána pedig elnyomott az álom, és Chloe kanapéján elaludtam.

***

  Otthon anya aggodalmas arccal fogadott.
- Abbey Green, arról volt szó, hogy ma reggel tízre hazaérsz. Délután négy óra van! Mégis mit képzeltél?! A telefonodat meg nem vetted fel! - mondta anya köszönés nélkül.
- Szia anya - mondtam fáradt hangon.
- Hol voltál egész eddig? - kérdezte, még mindig ingerülten.
- Chloe-éknál. Anya. Sajnálom. Lemerült a telefonom, Chloe-éknál elaludtam, és egész idáig aludtam náluk. Egyébként is nagyon rossz a kedvem - mondtam halkan.
- Mi történt? - kérdezte anya, az arcomat fürkészve.
- Zane szakított velem... - mondtam. 
  Anya nem szólt semmit, csak közelebb lépett hozzám, és magához szorított. Nem sírtam, Chloe vállán már épp elég könnyem potyogott aznap. "Túllépek Zane-en, és kész. Megnézek pár béna amerikai tinifilmet, hogy jobb legyen a kedvem. A Disney-filmek előnyben vannak." - gondoltam. 
  Felmentem a szobámba egy popcornnal teli tállal a kezemben, és a laptomon már is a gagyi kamaszfilmek után nézelődtem. Bajos csajok, Ottalvós buli, A macskám, a családom és a fiúk. Ezt a három filmet néztem meg egyhuzamban, amíg el nem aludtam. Nem érdekelt, hogy másnap iskola, a tanulásra most nagy ívből és magasról tettem.

 ***

  A suliban egész nap zenét hallgattam. Chloe elmesélte a többieknek (Thora, Norah), hogy mi történt a bulin, és miért bámulok egész nap úgy, mintha szellemet láttam volna. Előre meredtem, és elmerengtem az élet dolgain. Gondolkodtam. Nem voltam mérges Zane-re, hisz teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy az egész az én hibám volt. Én sem bocsájtottam volna meg magamnak az ő helyében. Sőt, én rendesen kiakadtam volna, ő viszont nem rendezett le cirkuszt, csak némán tűrte. Zane Blackwood sokkal, de sokkal rendesebb fiú, mint gondoltam volna. Jobb ember, mint én. 
   Attól is féltem, hogy ha kiderül az egész suli előtt, hogy megcsaltam Zane-t, akkor mindenki ribancnak fog nevezni. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de rettegtem a megvető pillantásoktól. Nem akartam olyan lenni, mint az a sok ribi, a felsőbb évfolyamokról.
   Az sem derített jobb kedvre, hogy Aaron és Vanessa mennyire... Kimutatták az egymás iránti szerelmüket. Nem lehetett nem észre venni, hogy egész szünet alatt a hátsó padban ülve smárolnak. Aaron meg oda se jött hozzám, hogy mi a baj. Talán észre sem vette, hogy egyáltalán aggaszt-e engem valami. Ez azért elég rosszul esett, hiszen kibékültünk már, és azt hittem, hogy ezentúl minden a régiben lesz. Mindent megbeszélünk, ahogy azt a közelebbi barátokhoz illik is. De nem így történt, Aaron rám se nézett.
  Thora és és Norah eleinte próbálkoztak vigasztalgatni, így magamra is erőltettem egy halvány mosolyt, kifejezve a hálámat. Persze, nem dobtak fel, de legalább megpróbálták, és én díjazom a szándékot is.

    Egyik szünetben egy hívatlan vendég jelent meg az osztálytermünkben. Jenna J Browning volt az. Ő volt az a személy, akit aznap utolsóként láttam volna. Rányomult Zane-re. Bár nem sikerült neki meghódítania őt, de azért mégis csak megpróbálta. Vajon a történtek után, azaz a szakításunk után Zane be fogja adni a derekát? Jenna J odamegy majd Zane-hez, hogy ő szívesen "megvigasztalja" őt? Az nem lenne túl jó. - gondoltam.
  Jenna  J felém vette az irányt. Fekete, feszülős szerelésben volt. Mindig feketébe járt, és mindig olyanba, amiben én már kényelmetlenül éreztem volna magam a feszessége miatt.
- Hali, ribi. Szombaton nem jött össze Zane-el. De hallom megcsaltad. Tudtam én, hogy igazi ribi vagy - vigyorgott rám öntelten.
- Nem vagyok ribanc! - vágtam rá.
- Ó, dehogyisnem. Tudod, hasonlítunk. Én is megcsaltam Zane-t, te is. Csakhogy, Zane most az enyém lesz. Mivel szabad a pálya, ezért úgyse fog ellenkezni, ha az ágyába akarok feküdni - mesélte Jenna J a terveit.
  Élvezte nézni, ahogy szépen lassan kiakadok, amitől még jobban kiakadtam.
- Menj a picsába! - mondtam mérgesen, és felálltam a padomtól. 
  Nem tudtam tovább hallgatni a mézes-mázos, telt, duruzsoló hangját. Jenna J végül elhagyta az osztálytermet.
   Ekkor elhatároztam, hogy ahogy Zane meghódított engem, én ugyanúgy el tudom hódítani őt. Ugyanolyan tapadós leszek, akárcsak ő. - Nem veszíthetem el - gondoltam. Bár Zane szerelme is hajtott, de őszintén szólva Jenna J Browning megjegyzését kihívásként fogtam fel, egy versenyként, aminek én akartam a győztese lenni. A nyeremény pedig nem más, mint Zane.
   

2014. március 31., hétfő

Huszadik Fejezet: Thomas McMillan bulija

  Szerdán, amikor megérkeztem a suliba, egy csapat lány szólított le, akiknek egyen pólójuk volt. A pólón pedig egy fiú képe virított, méghozzá Zane Blackwood-é.
- Abbey Green! - kiáltott utánam a csapatból az egyik.
- Igen? - fordultam hátra zavartan.
- Mivel Zane-el jársz, ezért ha van kedved, beléphetsz a Zane Blackwood rajongói klubunkba. 
- Dalia, te barom! Abbey nem léphet be a klubba, mivel Zane-el jár, és mi is Zane-el akarunk járni - üvöltött rá egy lány.
- Ööö. Köszi, nem akarok belépni - mondtam és elviharzottam gyorsan. 
  Zane Blackwood fanjai egy klubot is csináltak, és ugyanolyan pólókba mászkálnak? Ez nem túlzás kicsit? - gondoltam. Ez az egyik hátránya, ha Zane Blackwood-dal jársz: őrült, ismeretlen emberek neked rontanak, néha kedvesen a halálodat kívánják, néha pedig megdobálnak naranccsal (au, a múltkor tényleg fájdalmas volt az a narancs), esetleg megkínálnak egy sütivel. A sütit majdnem elfogadtam, de egy szintén ismeretlen idegen rám kiáltott, hogy szerinte meg van mérgezve. Nem tudom, hogy igaza volt-e, de mindenesetre nem fogadtam el, akármennyire is gusztusosan és étvágygerjesztően szemezett velem a csokis süti.
   Az órák egyhangúak voltak, dogát írtunk, feleltünk, dogát osztottak, vettük tovább az anyagot, vagy épp összefoglaltunk. Rémesen izgalmas, ugye? Tesin pedig röplabdáztunk, és a fél óra játékidő alatt (negyed óra a bemelegítés, 45 perces az óra), összesen háromszor értem bele a labdába, és abból semelyik sem ment át a hálón. Upsz. Nem vagyok jó a labdajátékokban, az már biztos. Bár már az is durva, hogy háromszor beleértem, legtöbbször csak arrébb állok, ha jön a labda. Amúgy sem tudtam annyira koncentrálni a röpire, mert a Zane rajongók sikeresen elterelték a figyelmemet, pedig ők még csak ott sem voltak a tornaterembe. Azon idegeskedtem, hogy nehogy megkedvelje Zane az egyik rajongót. Rájöttem, mit is éreztem: féltékenység. Igen, eszméletlen féltékeny voltam, pedig Zane még csak hozzájuk sem szólt, tudtommal.
   Tesi volt az utolsó óránk, így sietősen átöltöztem, és gyorsan elhúztam a csíkot. Az épület előtt, a gimi kapujánál várt rám Zane. Eszméletlen jól nézett ki, és majdnem elolvadtam, ahogy rám mosolygott a csábos mosolyával, és a gyönyörű kék szemeivel.
- Szia - köszöntem hangosan, és elég életvidáman ahhoz, hogy egy nagy ölelést is társítsak hozzá.
  Ölelésnek indult, de Zane csókként fejezte be.♥
- Szia szépség. Futottál? - mosolygott rám, a pirosas arcomat figyelve.
- Tesink volt. Na, mit tervezel mára? - ugrándoztam lelkesen.
- Tudod, Thomas McMillan fergeteges bulit rendez ma este - emlékeztetett.
- A francba, már el is felejtettem. Hánykor kezdődik?
- Hát, én szerintem tíz körül megyek. Gondolom együtt megyünk, elviszlek motorral.
- Tíz? - csodálkoztam.
- Kicsit korai? - vigyorgott pimaszul Zane.
- Ja, persze, korai - fintorogtam, majd témát váltottam - Találkoztál már a Zane Blackwood fanklubbal?
  Zane elkezdett röhögni, és én meg csak ott néztem őt, mint valami hülye, és kérdezősködtem, hogy mi olyan vicces. Nagy nehezen leállt a röhögőgörcse, és normális hangon - többé-kevésbé - érthetően kibökte.
- Letámadtak engem, hogy ők kérik a megrágott rágómat, mikor ebéd előtt ki akartam köpni.
- Jéézusom, ez azért már elég beteges - szörnyülködtem, mire ő csak megvonta a vállát.
  Felpattantunk a motorjára, és elrobogtunk - nem kis felhajtást csinálva, sok érdeklődő szempár figyelte a mi kis indulásunkat. Valamiért nagyon élveztem, hogy ennyi irigykedő tekintet bámul engem, mert a "Zane csaja, akit még nem dobott egy hét után" szerep sokkal jobban tetszett, mint a régebb rám ragasztott szerepek. Na jó, amikor azt hitték bűnöző vagyok, egy igazi rossz lány, az valamilyen szinten még tetszett is, mert akkor voltak, akik féltek tőlem. De amikor mindenki az ittas viselkedésemen röhögött, azért én azt nem találtam annyira viccesnek, mert semmire sem emlékeztem belőle.
  Megérkeztünk a házunkhoz, és én leszálltam a motorról.
- Zane, nem baj, ha elhívom Chloe-t, is?
- Nem, dehogy, nyugodtan jöjjön ő is. Csak akkor elkérem apám kocsiját, hogy elférjünk.
- Úúú, már van jogsid?
- Hát. Majdnem - vigyorgott, és beindította a motort, ami zúgó hangot adott ki.
- Szia! - köszöntem el, és bementem a házba.
  Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Chloe-t. Chloe örömmel beleegyezett abba, hogy eljöjjön a buliba, és percek alatt az esti ruha lett a téma, ami nem egy "pár perc alatt megbeszéljük" történet volt, így úgy döntöttünk, hogy inkább Skype-on, webkamerával folytatjuk a kommunikálást.
  A kamerába mutogattuk egymásnak a ruhákat, zenét hallgatva, nevetve. Nagyon boldog és izgatott voltam, Chloe viccelődése valahogy elterelte a figyelmemet arról, hogy a múltkor, hogy végződött a buli. Vele vártam az estét, és együtt nevetgéltünk Chloe régi, béna cuccain, amiben kiparodizálva a miniszoknyás ribancokat járkált fel-alá, a nővére magassarkújában.
lets go to the party Végül estefelé, a hosszas Skype után elkészültem az öltözékkel, ami egy pánt nélküli combközépig érő ruhából állt, ami fekete színű volt, és Chloe szerint elég jól állt rajtam. Mivel a múltkori magassarkút Rarától kaptam kölcsön, és nekem nem volt saját, ezért kénytelen voltam tornacipőt felvenni, ami mondhatni, csodásan (irónia!) illett a ruhához. Csakhogy, az időjárás sem játszott a kedvemre: mikor mondtam anyának, hogy így megyek a buliba, anya nem azt nézte, mennyire rövid a szoknya, hanem azt, hogy meg dogok fázni, és gyorsan a kezembe gyömöszölt egy kardigánt. Ilyen összeállítással mentem a buliba, ahol jól tudtam, hogy magassarkús, jól kiöltözött lányok lesznek, agyonsminkelve. Én maradtam a natúr sminknél, és az egyszerű, kiengedett hajviseletnél.

    Fél tízkor halottam a kocsi dudálását, és akkor rögtön kimentem a házból, gyorsan egy "Sziasztok"-kal elköszönve a szüleimtől, akik még mindig meglepő módon jól fogadták, hogy buliba megyek. A kocsiban várt Chloe, Zane, és egy számomra idegen fiú. Zane bemutatott neki, úgy hívták Cole. Cole vezetett, ugyanis Zane úgy oldotta meg a sofőr dolgot, hogy elhívta az évfolyamtársát, azaz Cole-t. A fiúnak volt jogsija, és amúgy nem nyert volna belépést a buliba, ha Zane el nem hívja. Csak annyi a feladata, hogy maradjon józan, mert részegen nem vezethet.
  Üvöltetve a zenét indultunk el, hatalmasakat nevetve. Zane Cole-t cikizte, akinek az út végére már égővörös volt a feje, a Zane által mesélt sok-sok kínos sztoritól, aminek a főszerepében Cole volt. Szegény fiú, kicsit sajnáltam is, de azért láttam rajta, hogy valamilyen szinten örült annak, hogy velünk lehet. Alig húsz perc kocsikázás után már ott is voltunk Thomas McMillanék háza előtt. - A végzősöknek mind extra modern, extra nagy házuk van? - gondolkodtam, Thomasék házát látván. Hatalmas volt.
   Ahogy megérkeztünk, a házból ugyanúgy üvöltött a zene, mint Zane apjának kocsijából. A házból ez a szám szólt: (olvasás közbe beindíthatjátok)

Kid Cudi - Pursuit Of Happiness(Steve Aoki Remix)



 Jókedvűen léptem ki a kocsiból, miután Zane ajtót nyitott nekem ( hát nem udvarias?). Bementünk a házba, ahol már javában zajlott a buli. Chloe odasúgta nekem, hogy meglátott valakit, és hogy mindjárt jön. Zane Blackwood-dal sétáltam végig a hatalmas nappalin, ami tömve volt fiatalokkal, akik buliztak. Mindenki megnézett, nem csak az öltözékem miatt, hiszen Zane Blackwood csaja voltam, és ezért tetőtől talpig végig kellett mérni. Ismeretlen emberek köszöntek nekem, némelyik hercegnőnek szólított, én pedig zavartamban csak még jobban átkaroltam Zane-t, akit már majdnem halálra szorongattam a karommal.
  Végül ittam pár korty likőrt, ami egyébként meglepően finom volt, és kicsit feloldotta a zárkózottságom. Táncoltam Zane-el, az üvöltő zenére, ugráltunk össze-vissza, piával a kezünkben. Zane-t végül leszólította az egyik haverja, így én is leléptem, Chloe-t keresve. Végül rátaláltam, egy nálunk idősebbnek tűnő lánnyal beszélt nagyban, röhögcsélve valamin . Bemutatott neki, és elmesélte, hogy ő a nővére egyik barátnője, aki sokszor visszajár a gimis bulikba (hisz a nővére már egyetemista, és koleszban lakik, csak pár cucca van otthon). Már nem is emlékszem miről beszélgettünk mi ott hárman pontosan, de rengeteget nevettünk, Trish-el, azaz Chloe nővérének a barátnőjével. Ittam egy kicsit, szóval néhány rész kimaradt, de nem volt hullarészeg, mint a múltkor.
   Visszasétáltam karöltve a táncparkettre Chloe-val, ahol megpróbáltunk táncolni, bár úgyse figyelte senki, hogy hogyan táncolunk, így nyugodtan elengedhettük magunkat, és olyan hülyén táncoltunk, mint még soha. Félhomály, fények, enyhe pia szag, üvöltő zene. Így nézett ki Thomas McMillan bulija összességében, pár szóval leírva. Már éppen le akartam volna dőlni Chloe-val a kanapéra, mikor Chloe kijelentette, hogy ő most lelép ismerkedni, és selfie-kel készíteni a telefonjára, hogy később henceghessen a végzősökkel készült közös fotóival. Én is úgy határoztam, ismerkedek, de aztán megpillantottam a magányosan ácsorgó Cole-t, így leálltam vele dumálni. Annyira szégyenlős volt szegény, de azért elmesélte, hogy tetszik neki egy lány, és rá is mutatott. A lány éppen egy pezsgősüveggel a kezében énekelt a barátaival, nem túl józan állapotban. Én rámosolyogtam Cole-ra, és egy mozdulattal nekilöktem az énekelő lánynak. Cole sűrű bocsánatkérések közepette végre beszélt a lánnyal, így elégedett arckifejezéssel bámultam őket egy darabig, majd a szememmel keresgéltem valaki ismerős arcot a tömegben. 
  Brad-et pillantottam meg, aki egy fiú társaságában álldogált a pultnál, műanyag pohárral a kezében. Odasiettem hozzájuk.
- Hali - köszöntem.
- Ó, szia Abbey, rég láttalak. Még nem is tudtam gratulálni: sokáig legyetek boldogok Zane-el, amíg meg nem haltok - mondta Brad alig artikulálva, piától bűzölögve. Ő már hullarészeg volt, az tuti.
- Mi még nem ismerjük egymást. Illetve én, már sokat hallottam rólad. Thomas McMillan vagyok - nyújtott kezet a szőke a hajú fiú, aki Brad mellett ácsorgott a pultnál. Kedves mosolya volt, és a jóképűsége miatt már korábbról is ismertem a nevét, meg aztán a fergeteges bulijairól mindenki hallott már.
- Abbey vagyok - ráztam vele kezet. Kicsit furcsa volt ez a felnőttes kézrázás, és őszintén szólva nem így képzeltem el Thomas-t. A fiú zakóban volt, meglazított nyakkendőben, és farmerben, ami mégiscsak felnőttesebb volt, mint a többiek öltözéke.
- Tudom, hogy úgy hívnak. Jól nézel ki, egyedi összeállítás. De jól figyelj, új trendet indítottál el. Van rá esély, hogy sok divatmajom az elkövetkezendő bulikban a te trendedet utánozza le - nevette el magát Thomas.
- De mégis miért? - csodálkoztam.
- Mert te vagy Zane Blackwood csaja - vigyorgott Brad.
- Apropó Zane, nem láttátok? - jutott eszembe.
- De, én láttam. Jenna J-vel mentek fel az emeletre - szólt egy ismerős hang, Rara.
- Szia Rara, rég láttalak - nem haragudtam rá, hogy a múltkor otthagyott. Rara már csak ilyen, én voltam naiv, hogy azt hittem másképp fog viselkedni.
- Cherrykém, te ma is hozod a formádat. Ez a ruha, isteni! - mondta a lány, egy nagy öleléssel ajándékozva engem - Egyébként gratu. Zane-el igazán cuki kis pár vagytok!
  Aztán még valaki társult a beszélgetésbe: Craig White.
- Szia cica, látom bepasiztál. 
- Anyád a cica, pöcsfej - mondtam neki.
- Nyugi, drága. Majd csörögj, ha Zane dobott. Én ott leszek! A "szakítottam a pasimmal" szex midig nagyon jó - vigyorgott kajánul Craig, aki a múltkori bulin leitatott.
- Te perverz faszfej, keress magadnak egy ingyenkurvát - morogtam.
- Charlotte itt van? - kérdezte, mire akaratlanul is elnevettem magam. Charlotte, szegény lány, most ő a következő áldozat.
- Na, emberek, én lépek, megkeresem Zane-t - jelentettem be, és felmentem az emeletre.
  Mit is mondtak.... Jenna J-vel ment fel Zane.... - jutott eszembe - Basszus!
  Szinte már berontottam a legelső szobába, ahol Jenna J Ross, és Zane Blackwood éppen vitatkoztak. Megdöbbentő látvány volt, Jenna J Ross egy kigombolt blúzban volt, és egy miniszoknyában, Zane pedig a szoba túlsó oldaláról üvöltözött. Itt meg mi a pokol történt?
- Te utolsó ribanc, fogd már fel, hogy nem fogok lefeküdni veled! - üvöltötte Zane. Majd megpillantott engem - Gyere Abbey, menjünk innen - ragadta meg Zane a karom, és kiráncigált a szobából.
- Ez meg mi volt? - vontam fel a szemöldököm.
- A lány azt hitte, hogyha kigombolja a blúzát, akkor megcsallak téged - mondta idegesen Zane.
  Megértően bólintottam, de azért magamban nagyban ünnepeltem. Bibibí, Jenna J, én jobban kellek Zane-nek, pedig én még ki sem gomboltam a blúzom!
   Vidáman szökdécseltem le a lépcsőn, majd a táncparkettre húztam Zane-t. Hozzásimultam, és hosszasan csókolóztunk. Szinte már idilli pillanat volt, amikor Chloe megzavart minket. 
- Csajbunyó van az udvaron, srácok ezt nektek is látnotok kell! - vigyorgott a lány, mire elnevettük magunkat, és kimentünk vele a teraszra, ahol már többen is nézelődtek. 
  Végül valaki elüvöltötte magát, hogy "Csajbunyóóóó!" és a fél lakás az udvarra rohant. Charlotte, az ombre hajú rózsaszín ruhás lány verekedett egy úgynevezett Patty-val, akinek platinaszőkére volt festve a haja. A két lány egymás haját cibálta, sikítozva. A nézők üvöltve kezdtek szurkolgatni, mikor Thomas McMillan megjelent a helyszínen, és lecsitította a népet.
- Hé, emberek. Jó a buli? - kérdezte, mire üdvrivalgás tört ki - Hé, nyugi, halkabban. Csak annyit mondanék, hogyha továbbra is bulizni akarunk, akkor csöndben kell maradnunk, mielőtt csendháborgatásért feljelentenek. Oké? Szóval akkor maradjunk bent, a falak szigetelnek kicsit. Ti pedig, Charlie és Patt, ti meg béküljetek ki szépen.
- De csókolózott a pasimmal! - tört ki Patty.
- De ő az én pasim! - sikított Charlotte.
  A két lány összenézett, majd egy magas fiúra néztek.
- Peeeteeer! - kiáltották kórusban, és egyszerre kezdtek el mindenfélét a fiú fejéhez vágni, főleg olyasmi jelzőket, hogy "csaló, szemét stb."
  Én nevetve néztem végig a jelenetet Chloe-val, akivel majdhogynem sírtunk a röhögéstől. Persze, annyira nem is volt vicces, de az alkohol hatására minden viccesnek tűnt. 
  Visszamentem a házba, a nagy tömeggel együtt, felkaptam egy üveget, és meghúztam. A nagy hévben megittam az egészet, és utána esett le, hogy amit iszok, az whiskey, méghozzá elég erős. Furcsamód viszont most pontosan, tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, amit mélységesen megbántam. Először lementem az alagsorba, ahol a beépített, fedett medencéjük volt McMillan-éknek. Több lány és fiú fürdött a medencében, én meg felszabadultan ugrottam be a vízbe ruhástul (cipő, és kardigán nélkül).. Nagyban viháncoltam pár lánnyal egy darabig, majd vizesen kikászálódtam a medencéből. Páran segítettek megszárítkozni, és egy fél óra múlva újra tűrhető lett a külsőm. Visszamentem az emeletre, ahol a kimentem a táncparkettre, és egyedül kezdtem el táncolni, amikor odajött hozzám Craig. Egy darabig viccelődtem vele, szinte már flörtöltünk. Aztán megtörtént az, amit a mai napig bánok. Megcsókolt, én meg hagytam, én hülye. És akkor megjelent Zane, aki meglátott minket csókolózni. 
- Zane félreérted - motyogtam, de alig tudtam beszélni.
- Nem - mondta a fiú, és elviharzott. Nem tudtam követni, össze-vissza dülöngéltem, és végül ledőltem a legközelebbi kanapéra, ahol nyomban elnyomott az álom.

2014. március 20., csütörtök

Tizenkilencedik Fejezet: A suli női mosdójában

  Kedden a suliban Chloe-val érdekes dologra lettünk figyelmesek, a nyolcadik óránk után. A suli fele kiürült, mivel négy óra után már nem sok embernek van órája. Mi is csak azért maradtunk bent, mert javító dolgozatot írtunk fizikából, amiért egyébként nagyon hálás voltam a tanárnak, hogy adott lehetőséget rá, mert a kettes az nem nagyon illett volna be a többi jegyem közé, ami nagyjából csak ötösökből, és pár négyesből áll. Nem vagyok stréber, csak hát, azért mégis csak fontos a tanulás.
  Szóval, négy óra elmúlt, és mi már éppen mentünk volna kifelé a suliból, amikor SOS Chloe-nak használnia kellett a lánymosdód, a havibaja miatt. Amikor bementünk, nyögéseket hallottunk.
- Mi a picsa, valaki a gimi mosdójában szexel? - suttogta Chloe.
- Ez undorító, a WC tiszta kosz... Fúj! - mondtam, és kirángattam Chloe-t a mosdóból.
- Te menj fel az emeletibe, én megvárlak itt - mondtam, és nekitámaszkodtam a falnak.
 Letettem a táskámat a földre, és kíváncsian vártam kik fognak előjönni a vécéből. Oké, kicsit betegnek hangzik, de eléggé kíváncsi voltam, kik olyan szánalmasak, hogy a suli vécéjében rendezik le azt, amit az ágyban kéne elméletileg. Szóval ott vártam, a folyosó ürességét bámulva, amikor alig két perc múlva elő is jött a két hunyó. Nem számítottam rá, hogy ismerni fogom azt a két személyt. 
   Jenna J Browning lépett ki először az ajtón, mögötte Ramon Swartz-al. 
- Mi a büdös franc? Ti meg... Jézusom! - kiáltottam fel.
  Chloe alig pár pillanat múlva már meg is érkezett.
- Ramon és Jenna J? Ti voltatok a női mosdóban? - döbbent le Chloe is.
  Ramon nyelt egyet, és próbálta a kezével eltakarni a már amúgy is rákvörös fejét. Jenna J Browning viszont megőrizte a nyugalmát, és ugyanolyan stílusban szólalt meg, ahogy azt tőle megszokhatták már az emberek.
- Nyugi, ribik. Ramon, te lépj le, én majd megbeszélem a cicákkal az ügyet. Ez csajos ügy, oksi? Pá, Ramon!
- Csá - bólintott a srác, és ezzel le is lépett.
- Félre ne értsétek a helyzetet, már amúgy is elég ciki, hogy megtörtént. Ez is része a tönkretételének, nyugi ribik. Csak a bizalmasa akartam lenni, és hát, nekem picikét más eszközeim vannak erre. 
- Ezt most higgyük is el? - kérdeztem.
- Igen, úgy sincs más választásotok.
- Szóljunk Thora-nak - fordultam Chloe-hoz.
- Ne! Ne már, ribik. 
- Anyád ribi, mert mi pont nem - mondta Chloe, és elmentünk mellette.
- Ezt még kurvára megbánjátok! KURVÁRA! - sikította Jenna J, mire egy tanár is felbukkant a folyosón.
 Kapucnit fel, és mi már el is tűntünk Chloe-val.

***
    Otthon este felé megint átjött Zane.
- Nem fogod elhinni, de Jenna J Browning Thora exével kefélt a női mosdóban.
- Jézusom - mondta Zane.
- Na, és mi újság veled, suli nagymenője? - mosolyogtam rá témát váltva. Aznapra már elegem volt Jenna J-ből.
- Tudod, csütörtökön elmarad a suli, a tanári értekezlet miatt. Ilyenkor minden évben rendez Thomas McMillan egy oltári bulit, kihagyhatatlan.
- Szerdán, azaz hétköznap tart bulit? 
- Ne vágj ilyen fejet, csütörtökön nem lesz suli!
- Nem akarok buliba menni, főleg nem ilyen elvetemült végzősök közé nem.
- Én is végzős vagyok, hahó.
- Jó, de te nem vagy elvetemült - nevettem el magam - Csak egy kicsit.
- Ezt most bóknak veszem. Na, Abbey, nem lesz semmi gáz! Ott leszek melletted, meg minden, vigyázni fogok rád. Ígérem.
  Mélyen a szemembe nézett, és elmosolyodott. A francba. Olyan elbűvölő a mosolya. 
- Oké - sóhajtottam. Elég könnyen megtörtem, tudom. Erősebb és keményebb kellet volna legyek? Már késő, mindegy.
- Ez aaz! Jó lesz végre egy olyan lánnyal mutatkozni, akinek némi ész is belefért a fejébe.
- Khm. Az exeid között is van rengeteg rendes és okos lány, mint például Chloe nővére.
- Az meg ki? - csodálkozott.
- Nem mondod komolyan, hogy még a nevére sem emlékszel? Nem rémlik egy Olivia nevű lány?
- Ööö, de, most hogy mondod a nevét, rémlik valami... Vörös haja van?
- Nem! Barna - mondtam.
 Zane elnevette magát.
- Ez nem vicces. Tudod, ha az én nevemet is...
- Nem fogom elfelejteni. Soha - mondta komoran.
  Vicces, de még ebben a már-már komoly pillanatban is csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jól áll neki a komolyság. Ez már beteges?
- Ajánlom is. Ellenőrzésként: hogy hívnak?
- Abbey Cecilia Green - mondta, és hosszasan megcsókolt. 

***

 Este, miközben az ágyamban feküdtem - ami mellesleg tök puha volt, hála az új matracomnak, éljen - szokás szerint elmélkedtem az aznapi eseményekről, amik velem történtek. Eszembe jutott Jenna J, és hogy Chloe elvileg már felhívta Thora-t, hogy értesítse őt a női mosdóban történtekről. Őszintén szólva nem hittem, hogy a híres Jenna J Browning képes elmenni odáig valakivel, hogy a sulivécében csinálja. Ennél többnek hittem. Az viszont furcsa, hogy arra hivatkozott, hogy ez is része a tervnek, hisz mégis mire menne vele? Semmire. Egyértelmű, hogy megtetszett neki a srác, csak nem vallotta be. Bár elég parancsolgatósan beszélt vele, különös, hogy Ramon Swartz elsőre szót fogadott neki. 
  Rám tört a felismerés. Jenna J-nak így sikerült az ujjai köré csavarni Ramon-t, szóval tényleg a terv része volt. 
  Basszus. Sikerült magunkra haragítanunk Jenna J Browning-ot. És most mi legyen?