Tizedik Fejezet: Megint egy utálatos hétfő

 Hétfő. Semmit nem tanultam a mai napra, még mindig fáradt voltam. Nem túl vidáman üldögéltem anyu kocsijába, aki a mai napon elvitt a suliig. Nem szerettem volna busszal menni, és találkozni Zane-el. Némán üldögéltem az autó anyós ülésén, és amikor megérkeztünk, nyomtam egy puszit anyu arcára. Mély levegőt vettem, és határozott léptekkel indultam el az iskola kapuja felé. Amint kinyitottam az ajtót, rengeteg szem rám szegeződött. Kapucnit húztam a fejemre, és próbáltam takarni az arcom. Még napszemüveget is hoztam, bár kicsit se volt feltűnő, januárban. Szerencsétlenségemre, felismertek. Hallottam hogy olyanokat mondanak, hogy megjött "Abbey hejcegnő". Jesszus. Csak még jobban húzogattam a kapucnimat az arcomba, bár nem volt túl nagy haszna. Többen is rám köszöntek, hogy "Na mi van hejcegnő?" de én próbáltam elutasítóan továbbsétálni. Annyira kínos volt az egész. A végén szinte már rohantam az osztályterem felé, amikor meggondoltam magam. Levettem a napszemüveget, lehúztam a kapucnit.

- Abbey hejcegnő lemond a trónjáról, mindenki nyugodjon a picsába - mondtam hangosan, és sarkon fordultam. Döbbenten néztek utánam az emberek. Szerencsére egy tanár sem hallotta.

  Reméltem, hogy a káromkodásommal kicsit elijesztem őket, és leszállnak végre rólam. Idegesen csörtettem be az osztályterembe, és levetettem magam a székre.

- Sziasztok - köszöntem a lányoknak.

- Szia Abbey - mondta kicsit gorombán Norah.

- Bocsi lányok, Chloe mesélte hogy nem engedtek be... Nem tudtam én tényleg..

- Nem kell magyarázkodnod. Értelek, jól elszórakoztál az új fiúddal, és észre sem vetted, hogy mi nem vagyunk ott.

- Hé, Norah, tudod hogy nem így történt - mondta Chloe.

- De, pontosan így történt. Tett egy kis hírnévre szert, és elhanyagol minket, mert kik is vagyunk mi? Lehet, nem vagyunk népszerűek, de ezer év óta a barátaid vagyunk. 

- Kerestél egyáltalán minket? - kérdezte Thora.

- Igen! Nem is keveset! Borzalmas volt nélkületek az egész - fakadtam ki - Rémesen hiányoztatok.

- Nem tudom, higgyek-e neked - mondta Thora.

- Én tudom. Nem hiszek neked. Láttam a fotókat face-n. Látom lesüllyedtél Zane Blackwood szintjére, és össze-vissza csalod őt.

- De nem is járunk!

- Persze - mondta gúnyosan Norah. Nem hitt nekem, ami elég rosszul esett.

 ***

  Aaron odajött hozzám az egyik szünetben.

- Gratulálok az új kapcsolatodhoz - mondta gúnyosan, köszönés nélkül.

- Neked is szia, Arron.

- Ne játszd itt nekem a jókislányt, miközben bulizol a végzősökkel és össze-vissza kavarsz mindenkivel egy bulin, akiket nem is ismersz.

- Már te is kezded?

- Megváltoztál. Nagyon. Méghozzá rövid idő alatt.

- Nem változtam semmit, hagyd abba ezt a fura lesajnáló nézést, én a régi Abbey vagyok!

- A régi Abbey nem ment volna el arra a bulira Rarával.

- Akkor nem ismerted eléggé a régi Abbey-t - jelentettem ki szárazon.

 Aaron sarkon fordult. A francba. Mindenki ellenem fordult... Persze, Chloe nem. De nem is véd meg, vagy valami. Látta ahogy engem szid Norah, de nem nagyon ellenkezett, mi több, egész nap vele volt. Én meg maradtam egyedül. Mégis kihez forduljak? És felötlött bennem, hogy Zane Blackwood-hoz. Magam alatt voltam, és társaságra vágytam. Felmentem a harmadik emeletre, ahol a 12/a osztályterme (is) van. 

- Helló, cica! - köszönt hangosan Zane, amint odaértem.

- Szia Zane, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem kicsit halkabban, és a körülötte lévő nagy társaságot méregettem. Végzősök. Mennyire divatosan néznek ki, mennyire jó a hajuk, és mennyire lazának tűnnek... Nem értem, Zane miért érdeklem, ha körül van véve nálam sokkal csinosabb lányokkal. Vagy már mindegyikükkel járt?

- Hé, a barátaim előtt bármit mondhatsz - vonta meg a vállát.

- De ez most nem olyan.

- Nyugi, cica. Ha van kedved kimehetünk az udvarra egyet dumálni, és akkor lógnák a következő óráról.

 Nagyon szívesen lementem volna az udvarra beszélgetni valakivel, de rájöttem, hogy nem egy olyasvalakivel aki minden második mondatában állatnak minősít le. Bezzeg, mikor ketten voltunk vasárnap reggel, és én is, és ő is hullafáradt volt, akkor teljesen másképp viselkedett. Nem cicázott le. 

- Nem vagyok cica, állj már le ezzel.

- Hát, pedig cica vagy, cica.

- Hagyd már abba.

- Nem fogom, cica.

  Vörös lett a fejem a méregtől. Direkt fel akar dühíteni?

- Mégis mit képzelsz magadról? Azt hiszed, az bejön nekem, hogy egy állatnak minősítesz, és próbálsz úgy is bánni velem? Komolyan, egy csöppnyi tisztelet sincsen benned a lányok iránt? Gondoltál már arra, hogy egyszer emberszámba vegyél egy lányt, és nem csak játékszerként használd?! - förmedtem rá, majd miután észbe kaptam, kicsit nyugodtabb hangnemben folytattam - Csak azt nem értem, hogy... szombat este... miért nem... használtál ki. Miért voltál velem rendes...?

  Zane elpirult. Igazából elég vicces látvány volt, hogy a magabiztos Zane Blackwood elvörösödik. A körülötte lévő társaság már-már szétoszlott, de egy-két ember még figyelmesen követte az eseményeket.

- Ööö Zane, nekem azt mondtad, hogy jól meg... Szóval elvetted a szüzességét - nyögte ki egy srác, mire elkerekedett a szemem.

- Mi van?!
- Megmagyarázom...
- Ne fáradj - mondtam, és kicsörtettem a teremből.
  Nem tudtam mit higgyek. Két lehetőség tárult elém: Zane Blackwood vagy nekem, vagy a haverjainak hazudott. Ha nekem hazudott, az a rosszabbik eset, mert akkor lefeküdt velem. Ha pedig a barátainak hazudott, akkor meg csak fel akart valamivel vágni, hogy megmutassa milyen fasza gyerek. De mindkettő verzió undorító, és gusztustalan viselkedésről árulkodik.
  Nagyon mérges voltam. Magamra, amiért nem emlékszem semmire. Zane Blackwoodra, amiért össze-vissza hazudozik. Magamra, amiért egy pillanatig azt hittem, Zane nem ilyen. Norah-ékra, amiért nem hisznek nekem. Chloe-ra, amiért nem áll ki mellettem. Aaron-ra, aki szintén nem hisz nekem. Anyára, amiért ilyen lazán elenged engem bárhova. Tulajdonképpen mindenkire mérges voltam, az egész emberiségre, amiért ennyire hanyatlik a civilizáció.

 ***

  Otthon ledőltem az ágyra, bekapcsoltam a laptopot, és megnéztem a Kedves John-t. Nagyon szép film, szinte végigbőgtem. Nem csak azért, mert szomorú, hanem mert egyszerűen rám jött a sírás. A film után a sírástól piros szemekkel próbáltam olvasni, mikor hallottam hogy csengetnek. Egyedül voltam otthon, így nekem kellett kinyissam az ajtót. Gyorsan a fürdőszobába mentem, hogy fél perc alatt tűrhető külsőt varázsoljak magamnak, de az ajtó előtt várakozó ember idegesen nyomkodta a csengőt tovább, így úgy döntöttem mindegy, kinyitom neki így az ajtót, akármilyen hanyagul nézek ki (kócos haj, feldagadt szemek, piros orr, stb.) Lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Zane Blackwood állt ott, egy szál rózsával a kezében.

- Szia Zane, mit akarsz? - kérdeztem, és próbáltam bunkón viselkedni, de eléggé zavarban voltam.

- Helló Abbey. Bocsánatot szerettem volna kérni. Azért mondtam Harry-nek azt, amit mondtam, hogy ne tűnjek puhánynak vagy ilyesmi...

- Bocsánatkérés visszautasítva - erőltettem egy mosolyt az arcomra, és bevágtam az orra előtt az ajtót. 

 Zane megint kopogtatott.

- Mi van már megint?

- A rózsát neked hoztam - nyújtotta át.

- Nem kellett volna.

- Tudod, a rózsa ugyanolyan gyönyörű, mint te.

- Most épp nem vagyok formában, tudom, de azért nem kell basztatni.

- Nem ironikusan mondtam. Szerintem így is szép vagy, sőt, így sokkal természetesebb vagy.

  Oké, ez megfogott. Elpirultam, és elöntött a boldogság. A szívem boldogan dobogott, az agyam meg azon járt, hogy ez is csak valami béna csajozós duma, ne dőljek be neki.

- Nem akarsz bejönni? - kérdeztem hirtelen.

- De, persze.

 Felmentünk a szobámba, és leültünk a két színes babzsákfotelembe.

- Minden oké? Tudod látom az arcodon, hogy sírtál...

- Persze, csak Kedves John-t néztem.

- És más baj nincs? - vonta fel a szemöldökét.

  Néhány másodpercig az arcát fürkésztem, hátha leolvasom mit szeretne, de nem sikerült. Ő viszont szerintem tudta, hogy tényleg van valami problémám. Neki én egy nyitott könyv lennék? Mert nekem ő biztos, hogy egy "becsukott könyv".

- Csak minden kicsúszott a kezeim közül. Mindenki azt hiszi, hogy egy ribanc vagyok, és utálom, hogy az egész suli tudja a nevem. Vagyis azzal nincs baj, hogy tudják a nevem, azzal van a baj, hogy azt hiszik, egy bulizós szőke kiscsaj vagyok, aki mindenkivel kavar, válogatás nélkül, plusz néhányan azt hiszik, hogy én valami veszélyes bűnöző vagyok a sittről. Egy ribanc bűnöző. Nem túl jó párosítás. Elegem van ebből az egészből. A barátaim is utálnak.

- Ez hülyeség. Nem hiszik azt, hogy bűnöző vagy, és azt se, hogy egy ribanc. Jófejnek gondolnak, nyugi már. A barátaid meg nem utálnak, egy-két nap, és minden a régi lesz. Persze, továbbra is tudni fogja mindenki a neved, azon nem nagyon lehet változtatni. De itt vagyok én, és ha bárki bármi rosszat mond, csak szólj, és elintézem, hogy egy életre megtanulja a leckét. Oké? Megvédelek.

  Elmosolyodtam.

- Nem kell megvédened.

- De megvédelek.

- Miért vagy velem ilyen kedves, mikor kettesben vagyunk? Mikor meg nem, akkor egyfolytában cicázol, és lekezelően beszélsz velem. Vajon melyik az igazi Zane Blackwood? - töprengtem.

- A mostani az igazi, higgy nekem. Az egész sulis viselkedés hamis...

- De az viszont igaz, hogy az exeidet mind megcsaltad, nem?

- Hát igen...

- Na, pont ez a baj. Ha nem gond, most menj, kérlek.

  Lekísértem, és ajtót nyitottam neki.

- Hidd el, én nem akarlak bántani, se kicseszni veled. Nem vágnálak át, ha a barátnőm lennél...

- De nem vagyok a barátnőd. Szia - csuktam be az ajtót.

Kilencedik fejezet: Másnap(osan)

  Fáradtan dőltem hátra a párnákra, az egyébként nagyon kényelmes ágyon. Nagyon fájt a fejem, és nem volt kedvem semmit se csinálni. A tegnap estére, meg pláne nem volt kedvem visszagondolni, bár nem is tudtam volna. Csak a Jack Daniel's üvegre emlékeztem, és onnantól fogva teljes kiesés.

- Jól aludtál, álomszuszék? - mosolygott Zane Blackwood az ajtóra dőlve.

- Mit keresek itt? Mi a franc történt? - fakadtam ki.

- Hé, nyugi, semmi nem történt. Emlékszel valamire?

- Semmire - sütöttem le a szemem.

- Hát, pedig elég vicces voltál - vigyorgott, és leült az ágy szélére - Énekeltél, meg táncoltál. Nagy forma vagy részegen, senki nem ment ki úgy ebből a házból, hogy ne jegyezte volna meg a neved, "Abbey hejcegnő"

- Hejcegnő? - ráncoltam a homlokom.

- Igen - nevetett Zane, majd folytatta - Feljöttél a szobámba másodjára is, kicsit más hozzáállással. Elég rámenős voltál, azt mondtad "Bizonyítsd be, hogy kellek neked!" meg azt is, hogy "Most kiérdemelted Abbey hejcegnő kegyeit", és konkrétan rám másztál.

 Ó ne... Csak azt ne...! Nem, nem, neeem! Nem történhetett meg pont vele az első...

- De nyugi, nem történt semmi. Nem szeretek olyannal lenni, aki csak akkor jönne velem össze, ha részeg. Majd józanon - mondta kedvesen, bár számomra nem volt túl hízelgő. Józanon? Arra várhat.

- Majd mással.

- Makacs vagy, pedig azt hittem értékeled, hogy lefektettelek aludni, meg minden. Simán odaadhattalak volna Craig-nek, akivel nagyban smároltál az este. Ő kicsit más dolgokat csinált volna veled.

- Craig? Valami dereng... - próbáltam visszaemlékezni - Azért... Köszi, hogy megerőltetted egy kicsit magad, és lefektettél aludni. A bökkenő csak az, hogy nincs semmi bizonyíték, hogy más is történt.

- Az nem elég, hogy itt vagy, és nem egy másik házban?

- Nem igazán. És mi lett Rarával? - váltottam témát.

- Az a festett szöszi? Ő lelépett valami fiúval.

- Úristen, és jól van?

- Ja, jól van. Nem volt full részeg, szerintem tényleg le akart lépni.

- Engem meg itt hagyott? - kerekedett el a szemem.

- El akart vinni magával, de te Craig-be kapaszkodtál, és azt mondtad nem akarsz.

- És mit csináltam még? - kérdezősködtem tovább.

 Zane Blackwood elmosolyodott.

- Smároltál vagy húsz fiúval, talán még lánnyal is, felálltál egy asztalra, énekeltél, valami olyasmit hogy "Mindenki mehet a picsába, mert Abbey hejcegnő felszántja". Aztán, odamentél olyan emberekhez, akik kettesben akartak lenni, mondván, hogy téged az nem zavar. Meg magadra öntöttél vagy hat üveg tojáslikőrt, de nem véletlenül, hanem megfogtad az üveget, és úgy tettél, mintha épp zuhanyoznál. A többi nem jut eszembe...

  Megszagoltam a hajam. Frissen mosott illata volt.

- Akkor miért nincsen alkohol szagom?

- Lefürdettelek.

- Mármint...

- Ruhával együtt.

- Akkor jó - sóhajtottam.
 Túl sok minden történt tegnap este, és a felére nem emlékszem. Túl sok minden történt az egész héten... Annyira más lett az egész. Az egész suli tudja a nevem, és hála ennek a bulinak, már mindenféle iskolából is ismernek, méghozzá idősebbek. Érdekes, minden azzal kezdődött, hogy Zane Blackwood a busszal ment suliba, kék pulcsiban, és egy haverjával üzent nekem... Mit is üzent? Ja, igen, azt hogy szép a hajam.
- Szép a hajam? - kérdeztem mosolyogva, egy kis gondolkozás után.
- Igen - vigyorodott el Zane Blackwood.

***

 Miután Zane hazavitt a motorjával, hullafáradtan nyitottam ki a házunk ajtaját.
- Sziasztok, megjöttem! - kiáltottam, hogy mindenki hallhassa aki a házban van.
- Szia kicsim, milyen volt a buli? - kérdezte anyu.
- Ööö, semmi extra - mondtam... Mégis mit mondhattam volna?! Nem árulhatom el, hogy lerészegedtem, és alig emlékszem valamire.
- Akkor jó - mondta anyu, és nem kérdezősködött tovább, hanem főzött tovább.
  Felmentem a szobámba, ahol hatalmas rendetlenség volt. Elkezdtem pakolni, és azon gondolkodtam, hogy akkor most mi van köztem, és azzal a fiúval aki egy hét alatt felborította az életem. Tényleg... Chloe-ék! Mi van most velük?
  Felkaptam a telefonom, és villámgyorsan pötyögtem be Chloe számát, aki hamarosan felvette.
- Szia Chloe, hogyhogy nem jöttetek el?
- Helló. Mi elmentünk, csak nem engedtek be minket, azt mondták nem vagyunk odavalóak, és nem vagyunk felírva a listára sem.
 Ennyit arról, hogy Zane Blackwood rendes srác! Mi az, hogy nem engedte be Chloet és a többieket?!
- Ajj, annyira sajnálom! Minden az én hibám, az egészet elcsesztem. Megbíztam Rarában, aki később otthagyott, és nem emlékszem semmire, lerészegedtem és... Zane Blackwood ágyában ébredtem. Nem tudom mi történt, de azt mondta nem csináltunk semmit, de ezek után hogy higgyek neki... Azt mondta ti is jöhettek...
- Miii?! Zane Blackwood ágyában? - háborodott fel Chloe.
- Részeg voltam... Elvileg tényleg nem történt semmi, csak ott aludtam.
- Ajánlom is a srácnak, hogy nem művelt veled semmit, mert ha igen, esküszöm, szétrúgom a formás hátsóját.
 Ezen nagyot nevettünk, mert lássuk be, az alacsony törékeny Chloe, a magas kigyúrt Zane ellen... Nincs túl sok esélye.
-  Hát, azt megnézném. Na megyek, puszi!

***

 Egész nap nagyon fájt a fejem, zúgott, és nem halkult el a zúgás. Próbáltam aludni, de nem ment. Fáradtan nyitottam fel a laptopomat, hogy lecsekkoljam a Facebookom. Vagy hatvan darab ismerősnek jelölésem érkezett... Remek, még ez is. Megnéztem mindegyiknek a profilját, de senki sem volt ismerős, illetve egy kivétellel. Bejelölt egy bizonyos Craig White is. Pofátlan. Ő vitt bele az egészbe. Aztán találtam pár érdekes képet az adatlapján. Méghozzá mi ketten vagyunk rajta, a bulin, és csókolózunk, nevetgélünk, és nyaljuk-faljuk egymást... Undorító. A leírásban pedig ilyesmik álltak: "Szerelmemmel", "Haha, de szeretlek Abbey, jó volt veled a buli! :D". Én közel sem találtam viccesnek. Basszus... most járok vele? Mi van?

Nyolcadik fejezet: A végzősök buliján

 Rara a készülődésnél rám erőltetett egy falatnyi kék ruhának nevezett dolgot, ami nagyon rövid volt. Majdnem két kiló smink volt rajtam, eleinte műszempillát is akart rám tenni, de természetesen nem hagytam. Nem akartam közönségesen kinézni, bár a ruhámmal már kezdtem afelé hajlani. Készülődés Rara közben rám aggatott még egy szőrmekabátot, és egy matróz sapkát, mert szerinte úgy nagyon állat voltam. Persze, később levettem őket.

 

Szóval, egy piciny kis ruhába érkeztem meg Rarával Zane Blackwood-ék modern, medencés háza elé. A hatalmas magassarkúban alig tudtam járni, úgyhogy Rarába kellett kapaszkodjak, amit átkarolásnak próbáltam álcázni, nem túl sikeresen. Már a kertből is hallatszott a zene. Felismertem a számot, a Heads Will Roll című szám szólt éppen. Próbáltam lazának és nyugodtnak tűnni Rara előtt, de igazából eléggé féltem. Mikor benyitottunk a házba, egy végzős lány fogadott.

- Sziasztok, nevek? - húzott elő egy papírt és egy tollat a lány.

- Abbey Green - mondtam. A lány felnézett a papírjából.

- Ó, akkor téged vár Zane. Az emeleten lesz - mondta mosolyogva, majd Rarára pillantott - Á, Rara, te is jól nézel ki - látszólag ők már ismerték egymást.

- Miért vár engem Zane az emeleten? - ráncoltam össze a homlokom.

- Ez egyértelmű - forgatta a szemét a lány - Kicsit... Összemelegedni.

- Akkor azt inkább kihagynám - jelentettem ki, és belekaroltam Rara kezébe.

 Hatalmas volt a tömeg, a zene irtó hangos, és sok volt az olyan fiatal, aki konkrétan hullarészegre itta magát. A szememmel keresgéltem Chloe-ékat, de nem találtam őket. Telefon nem volt nálam, így nem tudtam őket felhívni. Rara időközben eltűnt, ha jól tudom elment a táncolni. Sodródtam a tömeggel, bolyongtam össze-vissza a hatalmas házban, mikor megtaláltam a WC-t, végre. Úgy gondoltam, ott nem lesz senki, és kicsit nyugisabb lesz a hangulatom, ha ott maradok. Mikor benyitottam, Brad-et pillantottam meg, és épp hányt.

-Fúj! - mondtam undorodva.

  Brad kábán nézett fel, és megtörölte az arcát a kezével.

- Te vagy az Abbey?

- Igen én. De nem is zavarok többet - mondtam, mert már engem is a hányinger kerülgetett a látványtól.

- Várj! - mondta, mire visszafordultam.

- Zane vár téged fent a szobájában - mondta meg-meg szakítva mondandóját, a hányás miatt.

- Nem akarok menni - rogytam le a földre.

- Hé, Zane nem bűnöző. Nem fog bántani - nézett fel rám, és a mosdókagylóhoz ment.

- De mégis mit akar? - mondtam értetlenül.

  Brad megnyitotta a csapot, és lemosta a kezét, meg az arcát.

- Beszélgetni, meg gondolom kavarni - rázta meg a haját, ami a csap vizétől lett vizes.

- Nem akarok kavarni vele.

- Ha nem akarsz nem fog kényszeríteni. Gondolom úgy sincs jobb dolgod, szerintem nyugodtan menj fel, és legalább lenne egy jó társaságod, aki épp nem hány egy WC kagylóba.

- Hát jó, akkor jobbulást- tápászkodtam fel, és az emelet felé indultam. 

  Felmentem a lépcsőn, ahol szintén diákok álltak, pohárral a kezükben, megtöltve különböző alkohollal. Zane szobájának ajtaján a neve volt kiírva, így tudtam, hogy oda kell mennem. Mikor beléptem a szobába, nem volt ott senki. Felkapcsoltam a villanyt, hogy körülnézhessek. A szobája sokkal nagyobb volt, mint az enyém, sokkal újabb, modernebb bútorokkal. A falon egy-két kép volt egy gitárosról, és láttam hogy három darab gitárja is van kiállítva a fal mellé. A bútorok feketék voltak, a fal fehér volt. Az ágy pedig nagyon széles, piros takaróval, és rengeteg párnával. Még volt egy piros kanapé is, amin egy könyv hevert. Leültem a kanapéra, és érdeklődve nyitottam ki a könyvet. Egy kötelező olvasmány volt, méghozzá rövidített változat. Csalódtam, azt hittem tényleg olvas valamit, önszántából.

- Szia Abbey, tudtam hogy eljössz - szólalt meg mögöttem egy hang, mire megijedtem - Jól áll ez a kék ruha, cica.

  Hátrafordultam, és az ajtónál megpillantottam Zane Blackwood-ot, tökéletesen beállított hajjal, egy farmerben, félmeztelenül. Nagyon zavarba ejtett a kidolgozott felsőteste látványa.

- Nem akarsz felvenni valamit? - kérdeztem feszengve.

- Miért, nem tetszik a látvány? - ült le mellém a kanapéra, közel hozzám.

- Fel kéne venned valamit - mondtam halkan, de Zane csak közeledett felém.

 Nem toltam el magamtól rögtön, mikor megcsókolt. Képtelen voltam rá, annyira vonzón nézett ki, egyszerűen visszautasíthatatlan volt. Aranyos félmosoly volt az arcán, gyönyörű kék szemei lázasan csillogtak, és ahh, nem bírtam ki. Viszont körülbelül tíz másodperc után észbe kaptam, és elhúzódtam tőle. Nem, nem dőlhetek be neki. Annyi embert vert már át, nem akarok én is beállni a sorba, a többi eldobott lány mögé. Én nem vagyok egy eldobható gyártmány, ami egy hét után már használhatatlan. Több szeretnék lenni, de persze nem Zane Blackwood-nál... Aki egyébként őrülten jól néz ki... De igazából egy önelégült seggfej. Nem adhatom meg neki azt az örömet, hogy elhasználjon engem!

- Úgyis otthagynál egyszer, és én is csak egy ex lennék - mondtam.

- Te annál sokkal több vagy, már most is - mosolygott, és elkezdett újra közeledni.

- Ne - toltam el magamtól - Engem nem használhatsz ki. Keress más lányt - mondtam, bár a hangomban bizonytalanság csengett.

- De nekem te kellesz - suttogta, és éreztem meleg leheletét az arcomon. Végigsimította az arcomon puha kezeit...

- Nekem viszont nem - húzódtam el hirtelen, már majdnem teljesen a kanapé szélén voltam.

 Úgy döntöttem, az lesz a legokosabb, ha kimegyek a szobából, és nem maradok Zane Blackwood-dal kettesben. Így hát felpattantam, és kimentem a szobából szó nélkül. 

- Várj cica! - kiáltott utánam, de nem reagáltam.

 Hallottam, ahogy Zane beleveri az öklét a párnába. Nem értem, miért akadhat ki ennyire, ha egyszer mindenkit megkaphatna - rajtam kívül - az egész suliból? Például ott van Rara, aki a csillagokat is lehozná az égért,  cserébe Zane Blackwood hozzám való viselkedéséért. Ő biztos nagyon élvezte volna a helyzetet, talán ő is visszautasította volna Zane-t, de ő csak azért, hogy úgymond "játsszon" vele. Nekem viszont semmi kedvem ilyesmi játékot játszani, egy ilyen alakkal.

  A lépcsőn fele haladtam lefelé, mikor megláttam Rarát iszogatni néhány számomra teljesen ismeretlen emberrel.

- Hellóóó Cherrykééém - mondta vidáman, és belém karolt. Enyhe alkohol szaga volt.

- Szia Rara.

- Mit szólnál egy kis tánci-táncihoz? - mondta nehezen érthetően.

  Még nem is válaszoltam, de Rara már magával rántott, a nappali közepére, ahol táncoltak a legtöbben.  A válaszom egyébként "Nem" lett volna, de már mindegy volt. Elkezdte magát riszálni a gépzene ritmusára, miközben a poharából kilöttyent az alkohol, egy fiú pólójára.

- Juuuuj bocsiii én nem akartam... Olyaaan hülye vagyook... Ne hariii! Béna vagyok tudoom...- mondta Rara, kissé túldramatizálva a helyzetet.

- Semmi gond - mondta a fiú vigyorogva, és elkezdett minket stírőlni.

- Ne nézz így, nem a húspiacon vagy - mondtam hirtelen.

- Tüzes kis csaj vagy, hogy hívnak?

- Abbey, és ez a hülye pedig Rara - válaszoltam, miközben Rara a haját csavargatta.

- Szerintem le kéne vegyed a pólód, hisz piszkos lett - viháncolt, és rákacsintott a fiúra.

- Szeretnéd, mi? De nem veszem le. Egyébként Craig vagyok.

- Hívhatlak Craggy-nek? - nevetett Rara.

- Nem - nevette el magát Craig, majd hozzám fordult - Te vagy az a másodikos Abbey, aki kiugrott egy rendőrautóból?

- Igen - válaszoltam unottan.

- Hmm - vonogatta a szemöldökét - A rendőr helyében biztos megmotoztalak volna.

- Még jó hogy voltál a rendőr helyében.

 Rara arrébb táncolt, szó szerint.

- Azt hittem bevállalósabb vagy, meg merészebb. De látom eléggé kis félős vagy.

  Én? Félős? Ettől a mondattól felhúztam magam.

- Miért, mit nem merek szerinted megtenni?

- Mondjuk egy szuszra lehúzni ezt az üveg Jack Daniel's-t - vette le az asztalról a fekete üveget.

- Ez whisky?

- Igen. Úgy se mered.. - vigyorgott Craig.

 Szúrósan néztem rá. Az a baj velem, hogy ezeket a kihívásos dolgokat, mindig megcsinálom, mert  mindig belemegyek. Főleg, ha valaki azt mondja, hogy úgyse merem. Mély levegőt vettem, kitéptem a kezéből az üveget, és lehajtottam. Égett a torkom utána, csak ennyi maradt meg bennem. A többi eseményre teljes sötétség borult.

  Álmosan nyitottam ki a szemem. Nehezen felültem, és körülnéztem. Zane Blackwood szobájában voltam... Méghozzá az ágyában. Te jó ég, mit történt?!

  

Hetedik Fejezet: Pizsamaparti

  Péntek. Mindenki szereti a pénteket. Amikor a buszon ültem, a Friday című dalt hallgattam, teljesen ráhangolódva a napra. Thora lebetegedett, így egyedül buszoztam zenét hallgatva. Egészen addig, amíg le nem ült mellém egy számomra vadidegen srác, mosollyal az arcán.

- Helló Abbey.

  Fogalmam sem volt, mégis honnan tudta a nevemet.

- Ööö szia, te ki vagy?

- Brad vagyok. Zane haverja.

  Körülnéztem, hátha Zane is itt van a buszon, csak megint másokat csicskáztat, ahelyett, hogy idetolná a képét. Meglepődtem, mert Zane Blackwood nem volt a buszon aznap.

- És Brad, mit szeretnél tőlem?

- Kíváncsi vagyok, hogyan döntöttél: eljössz-e a buliba, vagy sem. Sokan várnának amúgy. 

- Mégis kik várnának?

- Emberek, akik meg akarnak ismerni - vonogatta a vállát.

- Oké, ez fura - dőltem hátra a széken.

 Brad egy ideig engem bámult még, mellettem ülve, mintha mondani akart volna valamit. Én rá néztem, láttam rajta, hogy már keresi a szavakat.
- Brad, van még valami más mondani valód? - böktem ki, mert a fiú továbbra is csak némán bámult engem, ami kissé kínossá kezdett válni.
- Ööö semmi, szia - állt fel zavartan a mellettem ülő helyről, és átvágta magát a tömegen a haverjaihoz.
  Nem értem, mégis mit akarhatott mondani ez a Brad nevű fiú? És milyen emberek akarnak engem megismerni? Az egész zavaros. Eszembe jutott, hogy végül nem is válaszoltam Brad kérdésére, pedig már meghoztam a döntésemet: menni szeretnék a buliba. Szeretném megismerni azokat a bizonyos embereket, és egyébként is, akartam egy kicsit bulizni. Egyáltalán hogy kell bulizni? Miből áll egy bulizás? Szakértőt kéne kérdezzek. Nem sok partiarc, bulizós ismerősöm van, akivel még jóban is vagyok. Illetve, egy van, a b-s Rara, vele egész jóban vagyok. Jófej lány, nagyon vicces, humoros, csak az a durva, hogy már 6.-os vagy 7.-es kora óta jár bulikba. Ő aztán biztos, hogy ért hozzá... Jézusom, úgy beszélek a bulizásról, mint valami munkáról.
  Bementem a suliba, egyenesen a b-sek osztályterme felé. Nem kis meglepetést okoztam jelenlétemmel, mert igazából kicsit sem kedvelem a b-seket, tele van üresfejű, unalmas emberekkel, akiknek nulla a személyiségük. Rara egész normális, de ő egy kicsit öhm, r*bancos lett mostanában. A régi Rara más volt, persze járt szórakozni, de nem hordott rövid szoknyákat, és akkor még természetes színű volt a haja is. A külseje megváltozott, kicsit a belül is más lett, de még mindig benne van az az őrült lány.
  Szóval, mindenki amolyan "mit keres ez itt" pillantással méregetett, aztán megpillantottam Rarát, aki a szokásos nyakba ugrós köszöntésével üdvözölt.
-Hu, Cherrykém, hogy vagy? - Cherry-nek szólít, már nagyon régóta. Már nem is emlékszem miért.
- Szia Rara - ültem le az egyik pad tetejére - Zane Blackwood bulit rendez holnap, jössz te is?
- Ja igen, engem is meghívtak. Nagy buli lesz, Cherry, te is jössz? Tudtam hogy nem vagy te olyan szent - nevette el magát.
- Hát szentnek nem mondanám magam, de nem szeretnék alkoholt inni. Eléggé tapasztalatlan vagyok bulizás terén, szóval kicsit parázok...
- Nyugi szívem, nem lesz semmi gáz, Rara vigyázni fog rád. "Little party never killed nobody" - énekelte a népszerű zeneszámot.
- Ha te mondod - vontam vállat - De mit fogunk ott csinálni?
- Édes, hogy milyen kis tudatlan vagy. Buli lesz, ennél többet nem mondhatok. Gyere át előtte két órával, hogy kicsípjük magunkat. Adhatok valami szexis ruhát, nehogy már farmerbe menjél.
- A tornacipő is kizárva? - pislogtam.
- Persze! Na, de majd találunk valamit. Tudod a címem, szóval ott tali.
- Hánykor?
- Nyolckor.
- De akkor tízre lennénk készen.. Nem késő az?
- Ugyan már, pont akkor indul be az élet - kacsintott egyet Rara.
- Oké, na megyek órára, szia Rara - köszöntem el.
- Okés Cherrykém - nyomott egy puszit az arcomra.
  Fizikán feleltem, tesin kötöttem a cipőfűzőm, és a többi órán pedig félig aludtam. Ebéd után a suli előtt beszélgettünk, én, Chloe, Thora és Norah.
- Én Rarához megyek készülődni, de ti mehettek együtt - mondtam, mire ők kicsit csalódottan méregettek.
- Hát, kár. De azért majd ott együtt leszünk, nem?
- Én tuti leitatom Zane-t, és akkor talán szóba áll velem - nevetett Norah.
- Norah ez szánalmas, jobbat is kaphatnál nála - jelentette ki Chloe.
- Csak vicceltem. Abbey, azért majd küldj fotót mit veszel fel, kíváncsi lennék rá - mosolygott rám Norah.
 Együtt mentünk hazafelé a buszon, ugyanis Chloe-hoz mentünk át, ottalvós estét tartani. Megbeszéltük addig, hogy ki mit akar felvenni, bár nekem ötletem sem volt, ellentétben a többiekkel, akik már több ruha között vacilláltak. A délután a lányokkal nagyon jól telt, hülyéskedtünk, filmeztünk, megnéztük a Bajos csajokat és az Ottalvós bulit, amiken rengeteget nevettünk, még ha nem is voltak a legzseniálisabbak. Kiderült, hogy Thora (aki a nádhája ellenére is átjött, és fertőzte a mi kis légkörünket) ismeri Brad-et, mert hogy az apja munkatársának a fia. Enyhén megdöbbentett a hír, de még sok más is fényre derült, mint például hogy Norah-nak igazából nagyon bejön Stan, és hogy Chloe-nak meg Tyler. Norah-nak miért mindig az idegesítő, egoista, öntelt fiúk jönnek be? Zane Blackwood és Stan Moore. Két legjobb választás, mondhatom. Tyler-t szintén nem értem, de neki legalább van némi humorérzéke, bár jóllehet, hogy kicsit őrült a srác. De mit mondhatnék, mi sem vagyunk normálisak...

Mi tényleg nem vagyunk normálisak... Bár ki mondta, hogy azok vagyunk? :D

Hatodik Fejezet: Titkos Hódoló

 El is indultam a talpig feketébe öltözött társasághoz.
- Hali - köszöntem. Úgy néztek rám, mint egy idegenre a Marsról.
 Némán bámultak rám. Ijesztő volt, és nem tudtam mit mondjak.
- Ööö. Szeretitek a sajtot? - jutott hirtelen az eszembe a kérdés.
- Nem - mondta az emós fiú, amikor éreztem hogy valaki a vállamat kopogtatja.
  Megfordultam, és Zane Blackwood állt velem szemben.

- Helló Abbey, te kis rossz kislány! - kacsintott rám. Az egész fekete banda megvetően méregetett engem, ők nem igazán bírják valószínűleg a Zane féléket.

- Kopj le, Zane - mondtam, és közben a társaság arcát figyeltem.

- Inkább társalogsz egy csapat sötét füvessel?

- Ők a... barátaim - jelentettem ki, hátha ez elrettenti őt.

- Tényleg? - nézett Zane Amy-re, a gót lányra.

- Nem - mondta Amy komoran.

  Skarlátvörös lettem, ami Amy falfehér arca mellett elég feltűnő volt.

- Most akkor mivan? - értetlenkedett Zane - Mindegy, nem is érdekel, itt most te vagy a lényeg, cicababa. Nem válaszoltál a bulimeghívásomra.

  Elkezdtem dadogni, nem tudtam mit mondjak. És pont becsöngettek, és a tanár is már a terembe volt. Huh. Elkezdtem a padom felé haladni, ahol ott volt már Chloe.

- Hé, Abbey, tényleg voltál börtönben? - kiáltott utánam Marco.

- Csak egy szirénázó rendőrautóból ugrottam ki - vigyorogtam, mert láttam, hogy végre valami felkeltette a fekete társaság figyelmét.

  Na, már csak néhány ember, és kijelenthetem, hogy én igenis mindenkivel beszélek az osztályból. Nem akarok anti-szociális, elszigetelt lány lenni, aki megközelíthetetlen. Mindenkivel jóba szeretnék lenni. Na jó, kivétel Frida. De a többiekkel igen.
  Matekon kaptam egy alapos agymosást, hogy én mostanában milyen rendetlen lettem. Alapból elég jó tanuló vagyok, szóval megértem, hogy a matektanárt váratlanul érte a tegnapi kettes röpdolgozatom, amivel jól elcsesztem a félévi jegyemet. Egyszerűen tegnap előtt nem tudtam tanulni, annyi minden járt a fejemben, hogy nem voltam képes rendesen koncentrálni. A matek tanár hosszas beszéde alatt (ami a mai generáció igénytelenségéről szólt) szintén máson járt az eszem. Az a pillanat jutott eszembe, mikor Zane motorjának a hátsó ülésén ülök, átölelem őt, és közben a szél belecsap a hajamba... Persze, közben ronggyá ázok és iszonyatosan fázok, de azért mégis egy kellemes pillanat volt. Akármennyire is undorodom a sráctól, be kell lássam, eléggé próbálkozik. De nem eleget, az persze biztos. Értem ki kell dolgoznia a lelkét is, ha van neki egyáltalán.
  Miután a matek tanár jól kioktatott az élet nagy kérdéseiről, kaptam egy SMS-t, amit két rezgés jelzett, mert le volt némítva a telefonom (hál' istennek, mert különben kaphattam volna még egy kis okosítást). Egy ismeretlen számról jött. Nagyokat pislogtam, mikor elolvastam. "Gyönyörűen nézel ki ma, remekül áll ez a virágmintás póló. Szép napot! Üdv: titkos hódolód." Mi ez a titkos hódoló duma? Azt hittem ilyen csak az amerikai tinifilmekben van, nem túl eredeti. - Körülnéztem - Senkinek sem láttam telefont a kezébe. Biztos már letette a kezéből... vagy nem is ebbe az osztályba jár.
- Chloe, nézd - adtam a padtársam kezébe a mobilom. Elolvasta, és mosolyogva nézett fel a képernyőtől.
- Szerinted Zane Blackwood az?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, de nem hiszem.
- Okés, de mit válaszolsz neki?
- Ööö azt hogy "köszi, neked is szép napot". Vagy ez nem jó?
- De, tökéletes egyenlőre. Ha visszaír, kérdezd meg mi a neve.
 Bólintottam. Bepötyögtem az SMS-t, és elküldtem. Választ, viszont nem kaptam.
 Egészen az ebédszünetig. Thora-val beszélgettünk, amikor éreztem a zsebemben a rezgést. Előkaptam a telefonom. "Jó étvágyat." 
 Thora izgatottan nézelődött az ebédlőben, hogy vajon ki lehet az SMS írója. Sajnos, a hatalmas tömegben rengeteg diák kezében volt telefon, meg egyébként is túl sok ember volt a teremben, takarták egymást. Thorának megakadt a tekintete valakin, így én is odanéztem. 
- Thora, mi az, kit nézel?
- Azt figyeltem, hogy Zane Blackwood-nak is telefon van a kezében. Hú, de még milyen telefon! Piszok mázlista ez a pali.
- Nem érdekel a telefonja. De azt nem értem, hogyha akkora egója van, miért ne vállalná fel a nevét, és miért béna álnevet használ? Meg egyébként is, teljesen más Zane írásmódja. Ő rövidít, szlengeket használ, és persze rengeteg helyesírási hibával.
- A "Jó étvágyat" aligha lehetne elrontani.
 Megvonogattam a vállam. Akkor sem ő az! Vagy igen? Jó lenne ha nem ő lenne, akkor legalább lenne egy normálisabb fiú is akinek tetszem. De lehet, hogy ez a fiú rosszabb mint Zane. Mégis ki lehet idegesítőbb mint Zane? - gondolkodtam.
  Suli után Aaronnal buszoztam hazafelé. A reggeli fura viselkedése elmúlt, és Fridát beszéltük ki éppen. Nem szoktam kibeszélni másokat, persze, mint minden alól, Frida kivétel itt is. Aaron szerint igazából rá akar hajtani Jean-re, a szőke fiúra a kis társaságukból.
- Nem értelek Aaron. Most őszintén beszélsz róla, kifigurázod, ésatöbbi, de ha ő itt lenne, akkor bezzeg nyalnád a seggét.
- Talán. Nincs kedvem összebalhézni vele, megutáltatna a legjobb haverjaimmal.
- Ha igazán jó "haverok" akkor nem utálnak meg - vontam fel a szemöldököm.
 Utálom, hogy sokan úgy érzik Fridának hatalma van felettük. Ő is csak egy diák, aki kicsit el van kényeztetve. Úgy gondolják, megzsarolja őket, és elveszi a barátaikat. Hülyeség! Ha sikerül is neki, az azért van, mert a barátai is úgy gondolják, hogy Frida az osztály királynője. Csakhogy, a birodalma csak az osztályig terül el, ugyanis a gimnázium többi részét, hidegen hagyja a jelenléte, vagy még a létezéséről sem tudnak. Pont ezért van az, hogy például ma nem szólogatott be nekem, mert közismertebb lettem mint ő. Érdekes, én nem is akartam, hogy az legyek. Frida meg egyfolytában elmegy minden iskolai programra, hogy többen megismerjék, és hogy növelje a hatalmát.
- Tudod mit Aaron? Holnap szembeszállsz Fridával, és pont. Segítek neked!

Ötödik Fejezet: Én, mint bűnöző

  Az, hogy egy másodikos lány egy szirénázó rendőrautóval jött tegnap suliba, az futótűzként terjedt. Mindenki tudta, hogy van egy Abbey nevű lány, aki rendőrautóval jár suliba, persze külsőleg nem mindenki tudta, hogy ki vagyok. Természetesen iszonyatosan zavarba jöttem, amikor csütörtökön bementem a suliba, és láttam, hogy egy csomóan mutogatnak rám. Eleinte azt hittem, hogy nincs rajtam ruha és valóra vált az egyik visszatérő rémálmom, de aztán magamra néztem, és sikeresen megállapítottam, hogy van rajtam ruha. Bementem a lány WC-be, és a tükörképemet figyeltem. Minden rendben volt, ugyanúgy néztem ki mint mindig: egyenes szőke haj, kék szemek, szinte semmi smink (csak szempillaspirál), farmer, tornacipő, virágmintás felső. Kimentem a lányvécéből, és az osztály felé siettem. 

- Szia Abbey - köszönt rám egy lány, akit ha jól tudok harmadikos, de még sosem beszéltem vele.

- Öööö helló, ismerjük egymást?

- Sok pletyka jár rólad - mondta a lány, elmosolyodott, és folytatta - Többek között, hogy kavarsz Zane Blackwood-dal, és hogy majdnem letartóztattak, de te kiugrottál a rendőrautóból. 

 Teljesen ledöbbentem. Mi van??

- Jézusom, mégis ki terjeszti ezt?! Semmi közöm semmiféle bűntényhez, és Zane Blackwood-höz!

- Pedig láttak Zane-el motorozgatni, és ott ölelgetted őt. Aztán a rendőrautóra is szemtanúk voltak.

- Nem ölelgettem őt, csak suliba hozott. A rendőr is csak suliba hozott! - háborodtam fel. Mindent kiforgatnak az emberek, mindent!

- Hát, úgy tűnik téged mindenki szívesen elvinne egy körre - nevetett gúnyosan, és elsétált. Mi van?? Elvinnének egy körre? Nagyon humoros, mondhatom!

 Roppant kellemes hangulattal érkeztem az osztályterembe, ahol azonnal odajött hozzám Aaron, aki tegnap hiányzott a suliból.

- Hé, minden oké? Ugye nem voltál a rendőrségen? Mi történt? 

- Jaj, a francba azzal a faszsággal. Nem voltam börtönben, csak egy rendőr kedves volt, és elhozott a suliba. És hát a rendőrautó látványa beindította a diákok fantáziáját. Zane Blackwood-ot meg továbbra is utálom, mielőtt megkérdeznéd.

- De láttak téged és őt...

- Nem láttak ők semmit! Csak suliba hozott, és nem kértem meg rá, csak esett az eső, és rákényszerültem.

- Akkor oké, megnyugodtam - mosolyodott el Aaron.

- Miért, ha lenne közöttünk valami, nem lennél nyugodt? - kérdeztem.

- Nem lennék nyugodt akkor - jelentette ki komoran.

- Miért? - csodálkoztam.

- Nem illetek össze, amúgy is csak kihasználna, és eldobna.

- De ha... Ezt nem te kéne eldöntsd.. De ne veszekedjünk ezen, mert nem akarok vele kapcsolatot létesíteni, szóval mindegy - mondtam, és faképnél hagytam. Nem volt kedvem többet beszélni vele, eléggé felidegesített a kijelentése, de vitatkozni sem akartam. 

  Chloe-ék nem voltak az osztályteremben. Aaron-t most rendeztem le. Hát, ilyenkor mindig rájövök, hogy nem vagyok elhalmozva barátokkal. Ahogy az osztályon végignéztem, rájöttem jobban kéne legyek a többiekkel. Az osztályunk klikkekből áll, csapatokból, mi nem épp egy összetartó közösség vagyunk. Akkor váltak teljesen külön a klikkek, amikor még az osztály karácsonynál Activity-ztünk. Most azok a nevek szerint fogom bemutatni az osztályt:

"Rubicon": Ez a megnevezés, a Rubik-kocka nevű játékból jön. A fő emberük Eric, aki kezébe egyfolytában ezt a játékot látom, és nem csak simája van, van neki nagy, kicsi, és nem kocka alakú. Ő kezdte el terjeszteni a barátai között, akikkel ma már együtt mennek versenyre. Itt van még Tom, Isaac, Robert és Oliver is, bár az utóbbi határeset.

"Csillogós rózsaszín kecskék": Élén Tyler-rel, aki khm, elég vicces fiú. Ez egy csapat idiótából álló klikk, de amúgy jófejek. Továbbiak: Reed, Christopher, Fabian, Kirby,  és félig-meddig Oliver.

"Swagyolok": Ez az osztály úgymond "menő" társasága. Itt van Frida, Stan, Vanessa, Spencer, Jean és Aaron. Akik évfolyam szinten, és kicsit suliszinten is ismertek, az Frida és Stan, főleg Stan, mert ez a fiú már egy párszor kiverte a biztosítékot a tanároknál. Állítólag csak amiatt nem rúgják ki, mert az apja adott egy "kis támogatást" a sulinak. 

"Freddy és a kés": Freddy egy szemüveges, ártatlan kisfiú, akit általános iskolásnak nézne mindenki. Kilóg a sorból, úgyhogy ez a csapat poénból bevette még anno a kis csapatukba. Egyébként a meghívás csak egy alkalomra szólt, szegény Freddy néha azt hiszi kedvelik, de csak viccelődnek vele, a maguk furcsa és ijesztő módján. Itt van Alex (punk), Jude (emós), Amy (gót), Marco (valami egészen alternatív, nem tudom mi), Owen (fekete ruhák, mintha a Sötét Nagyúr lenne ő). De közelebbi barátságot nem érdemes velük kötni, igazából nem is nagyon lehet, kibeszélősek, és hát, ha velük vagy, mindig belekeveredsz valami balhéba. Cigiznek, némelyikük füvezik is.

"Placcs!": Ezek vagyunk mi: én, Norah, Chloe és Thora. Minket nem kell részleteznem :)

 Illetve volt három lány, akik nem játszottak Activity-t, Dorothy, Vicky és Agnes. Ők nekik nincs nevük, ők csak hármasban vannak, és együtt beszélgetnek. Teljesen el vannak szigetelve az osztálytól, bár Vicky egész jóba van Tommal. De elég kívülállók.

  Én megpróbálok mindenkivel jóba lenni... Na jó, nem. De amikor ott álltam, egyedül, elhatároztam hogy megpróbálok. Bár, vagyunk egy páran az osztályba de... nem baj!

Negyedik Fejezet: Reggeli autózás

  Délután felhívtam Chloe-t, tanácsadás ügyében, mert ötletem sem volt mitévő legyek.Még az "ec-pec-kimehetsz" mondókával is megpróbáltam, de valahogy elfelejtettem a szövegét, ezért pénzérmét is dobtam fel, de pont az élére esett, elég abnormális módon. 

- Szia Abbey - köszönt Chloe a telefonba. Olyan fura, mobilról annyira más a hangja, néha úgy érzem mintha nem is a legjobb barátnőmmel, hanem egy hatévessel beszélnék.

- Szia. Zane Blackwood elhívott egy végzős bsuliba. SOS, mi legyen? - tértem a lényegre. Nem volt kedvem hatalmas bevezető szöveget tartani.

- Végzőőős buliii? Menjünk!! Nem érdekel, hogy egy szemétláda hívott, de a buli az buli! Vihetsz másokat is?

- Igen. Jönni szeretnél?

- Alap. Juuj, végzős buliba megyünk! Alig tudom elhinni! Ez... fantörpikus!

- Hát nem is tudom. Szerintem nincs olyan szó, maximum ha filantropikusra gondoltál, bár az kicsit mást jelent - nevettem el magam, majd komoran folytattam - Nem lenne túl veszélyes?

- Lazíts már, nyugi. Minden oké lesz, ígérem. Amúgy van olyan szó hogy fantörpikus!

- Ha te mondod.. Az úgy nem lenne fura, hogy én nem iszom alkoholt?

- Akkor legalább tudsz felügyelni rám - mert én fogok! Na leteszem, vigyáznom kell Lilyre. 

- Okés, szia!

  Lily Chloe hat éves húga, az anyja újraházasodott, és ezért akart még egy gyereket, pedig már 46 éves. Nem mintha egy 46 éves nőnek nem lehetne gyereke, csak valószínűleg Chloe anyja ha nem házasodik újra, nem vállalt volna be új gyereket.

  Valahogy Chloe lelkesedése nem nyugtatott meg. Aztán eszembe jutott még egy "apró" bökkenő: elengednek-e egyáltalán a szüleim? Az már nem olyan egyértelmű. Ahogy eszembe jutott, azonnal felhívtam anyát. Épp dolgozott, ami engem csöppet sem zavart, őt viszont annál inkább.

- Abbey, mit akarsz, mi ilyen egetrengetően fontos? - "köszönt" a telefonba anyu.

- Neked is szia, anya. Elengednél szombaton egy buliba? Egyik iskolatársamnál lesz..

- Nem hangzik rosszul, ha mennek olyanok is, akiket ismersz.

- Sokakat fogok ismerni, Chloe-ék is jönnek.

- Akkor menj nyugodtan, fiatal vagy, szórakozz!Élj a lehetőséggel, egyszer élünk. Na én leteszem szia!

  Nem számítottam arra, hogy így reagál. Azt hittem, azt fogja mondani, veszélyes, és még kicsi vagyok hozzá, nem tudok vigyázni magamra rendesen. Eléggé ledöbbentett, hogy szinte biztatott abban, hogy elmenjek egy buliba. Mindenki menni akar, vagy azt akarja, hogy menjek... Csak én nem - sóhajtottam.

***

 Másnap reggel a buszmegálló felé sétáltam, zenét hallgatva, fáradtan, és csepergett az eső. Meghallottam egy hangos motor zúgó hangját. Felkaptam a fejem, és egy bőrdzsekis, motoros jelent meg a reggeli ködben. Lelassított mellettem, majd megállt és levette a bukósisakját. Beletúrt a hajába, mert a sisaktól lelapult. Rögtön felismertem Zane Blackwood-ot. Eléggé csodálkoztam. Honnan tudja, hogy hol lakom? Ez eléggé különös, és ijesztő. Hány ember tudhatja még a címem, akiről nem tudok?
- Szia Abbey, jól nézel ki. Azt mondják esett az eső aznap amikor megszülettél. Isten siratta a leggyönyörűbb angyalát, téged, hogy halandó testet öltöttél.
- Ez elég gyenge szöveg volt, keress másikat a Google-on, hisz ez is onnan van, nem?
- Akkor ez milyen: pattanj fel a motoromra, tudom hogy nem akarsz azon a mocskos buszon üldögélni, szépségem.
  Sóhajtottam. Eléggé csábítóan hangzott, hogy ne kelljen sétáljak még harminc percet. Csak felülök a motorra, és elvisz a suliig. Veszteni valóm nincsen. Miért ne?
- Rendben, legyen - mondtam, és felültem a motor hátsó ülésére.
- Kapaszkodnod kéne, mondjuk bennem, mert különben leesel. Nincs kedvem kórházba mászkálni suli előtt, remélem megérted az érvem.
- Igazad van, inkább gyalogolok - szálltam le a motorról gyorsan. Nem akar kórházba menni, akkor motorozzon csak egyedül. Nem fogom átkarolni a derekát! Még mit nem.
 Elkezdtem sétálni, ő pedig lassan mellettem ment a motorral. Győzködött, hogy szálljak vissza, a kórházas dolog csak vicc volt, és nem szerette volna hogy bajom essen. "Ez kedves, de engem pont nem érdekel" válaszoltam flegmán. Egészen jól ment a "nincs szükségem a motorra" dolog, egészen addig amíg el nem eleredt az eső, és elkezdett zuhogni. A csepergést még csak-csak bírtam, nem zavart, de a kabátomnak nem volt kapucnija, és esernyőm sem volt. Mintha valaki szórakozna velem, vagy mintha egy bábu lennék, és az lenne a szerepem hogy motorozzak Zane Blackwood-dal. Kényszerből és nehezen, de felszálltam a motorra, és belekapaszkodtam Zane Blackwood-ba. Hátulról nem láttam, de jól tudtam hogy most önelégült mosoly van az arcán. Elindultunk, és még jobban kellett kapaszkodjak mint hittem. Esett az eső, a hajam így is elázott, de a suli csak 15-20 perc volt. Útközben viszont hirtelen fel tűnt egy rendőrautó, ami lelassított mellettünk. Te jó ég, mégis miért akarnak minket megállítani? Zane-nek ugye van jogsija? - pánikoltam.
- Elnézést fiatalok, de a sisak viselése kötelező. A kislányon márpedig sisaknak még csak nyomát sem látom.
- Bocsásson meg biztosúr, de már csak 5 percre van a suli, odáig csak el vihetem a lányt.
 Marha kínosan éreztem magam. A busz nem erre jár, elkanyarodik az útról, motorral öt perc a suli, gyalog pedig legalább tizenöt. Akkor már késnék a suliból. Busszal kellett volna menjek, a francba!
- Azt nem engedhetem meg. De én elvihetem a lányt az iskoláig, ha beszáll az autóba.
 Ledermedtem. Most komolyan egy rendőrautó visz iskolába? Ez nem durva egy kicsit? De végül is, miért ne. Jófej rendőr elvisz az iskoláig... Ez teljesen normális... Ááá, kicsit sem furcsa... Habár nincs túl sok választási lehetőségem.
- Hálás lennék érte - ugrottam le a motorról hirtelen. Zane csodálkozva figyelte, ahogy beülök a kocsiba.
  A rendőr intett Zane-nek, és megkérdezte melyik iskola felé lesz. Mondtam, hogy a Szalay Lajos Gimnáziumba, és elindult. Nyugtató csend telepedett a kocsira, csak az esőcseppek kopogását lehetett hallani. Aztán egy gyorshajtású autó száguldott el mellettünk. A rendőr morgott valamit, majd hátrafordult.
- Kislány, ennek az autónak MEJ259 volt a rendszáma?
- Ööö, asszem - mondtam.
- Akkor kapaszkodj, már egy hete próbálom megállítani ezt a száguldozó őrültet. Utol kel érjük, a sulid előtt te gyorsan kiszállsz, oké? Most kapaszkodj - lépett rá a gázra, és bekapcsolta a szirénát.
  Egy szirénázó rendőrautóban ültem, egy autós üldözés közepette. Egy szó sem jött ki a torkomon, a hirtelen kanyaroktól rosszul lettem.
 Öt perc alatt a suli előtt voltunk, és szó szerint kiugrottam a kocsiból, ami tovább száguldott, üldözve az autót. A gimi előtt álló cigarettázó, bandázó diákok előtt tett le. Az egész csapatnak leesett az álla, és egy festett szőke hajú lány meg is szólított.
- Nocsak, manapság a másodikosok rendőrautóval közlekednek?
- Nem, ez egyéni szokásom - mondtam, és mivel elállták a kaput, kicsit félrelökdöstem őket.
  Elkerekedett szemekkel figyelték, és nézték végig ahogy bemegyek a suli ajtaján, és hallottam hogy a szőke lány azt mondja "Az úgy elég kemény." Elmosolyodtam. Ez a reggel is jól indult!

Harmadik Fejezet: Bulimeghívás

  Egyik szünetben padokon üldögélve beszélgettünk a lányokkal. És mi volt a téma? Zane Blackwood. Őszintén elegem van a srácból, utálom hogy egyfolytában ő a téma, róla beszélgetek mindenkivel, de ami a legrosszabb, hogy meglehetősen sokat gondolok rá. Olyan nehéz nem rá gondolni. 

- Láttátok az új motorját? Annyira elmennék vele motorozni, felpattannék mögé, és átkarolnám a derekát... - álmodozik Norah.

- Noraah! - böktem oldalba olyan "ébredj már fel" stílusban. 

- Oké-oké, de akkor is szépek a szemei - erősködött.

- Tesi lesz! Indulnunk kéne, hogy legyen időnk átöltözni - jelentette ki Chloe.

  Az öltözőben már más volt a téma: Thora új szomszéda. Állítólag egy évvel kisebb nálunk de nagyon "cuki" és mindig áthallatszik Thoráék házába a srác zenélése - ugyanis gitározik. Thora azt mesélte a fiút Alexnek hívják, és egyszer átjött hozzájuk, mikor beköltöztek, hogy bemutatkozzon. Thora elkönyvelte ezért udvariasnak, mert nem mindenki szokta ezt csinálni ha új környékre költözik.

  Tesi órán nem egyedül a mi osztályunk tesizett a tornateremben, hanem sajnos a 12/a is. Zane Blackwood osztálya. Keddenként mindig ez van, sajnos. Bár, eddig nem volt ekkora probléma, Zane észre se vett engem, nyugodtan futkározhattam a tanár utasításai szerint. De azért még mindig fent áll az esély hogy nem vesz észre... Hátha...

  Hat kör futás után megállt az osztály, és kifújta magát. Én nem futottam hat kört, csak ötöt, mert az utolsó körnél "véletlenül" kikötöződött a cipőfűzőm, és be kellett kötnöm. Ahogy összekötöztem a cipőfűzőmet, Zane Blackwood kosárlabdázás közben megállt mellettem, és valami olyasmit mondott, hogy "Ne lazsálj, kislány!". Mérgesen néztem fel rá, és morogtam valami "kussolj" félét. Tudom, rémes, hogy milyen kedves tudok lenni. Utána csatlakoztam az osztályhoz, és további hat kört kellett futni. Kirohantam a belemet is, komolyan, egyszerűen leszakadt a lábam. Mert ezek a körök nem voltak túl kicsik, meg utálok futni.
  Tesi után a lányöltözőben miközben öltöztünk, egyszer csak benyitott Zane Blackwood. Mindenki felsikított, csapkodott, és üvöltözött hogy menjen ki azonnal. Én épp a gatyámat húztam fel, vagyis kezdtem el felhúzni.
- Húha, Abbey Green, jól áll a francia bugyi - kacsintott rám.
 Én erre idegesen húzkodtam fel a nadrágom.
- Ez egy lány öltöző, megértem hogy lánynak érzed magad, de azért nem látunk itt szívesen - mondtam mérgesen, miután sikerült felhúznom a nadrágot - Szóval, hess vissza a fiúöltöződbe, vagy bizonyítsd be hogy lány vagy - folytattam, és a többi lány az öltözőben elkezdett nevetni.
  Zane Blackwood arca skarlátvörös lett.
- Oké, akkor megyek. Elnézést hölgyeim, nem akartalak megzavarni. Abbey, cica, veled még később dumálok. Te pedig Lorah vagy, ugye? - kérdezte Norah-tól.
- Norah - javította ki mosolyogva.
- Tök mindegy, na én léptem, csá Abbey - köszönt el tőlem.
  Norah arcáról lehervadt a mosoly. Rájött, hogy Zane-t csak addig érdekelte ő, amíg nem tudta meg a nevem.
- Bunkó, többen is vagyunk, ne csak tőlem köszönj el, és jegyezd meg, az ő neve Norah - kiáltottam Zane után.
- Oké, nyugi, te tüzes vadmacska, aranyos ahogy véded a többieket. Ez tetszik. Na csá Abbey - lépett le Zane sietősen, ravasz mosollyal az arcán. Hogy lehet, hogy külsőleg ennyire eszméletlen vonzó, és a belül a velejéig romlott? Mert ettől a mosolytól egyenesen elolvadtam, és elfelejtettem jól pofán csapni, mert így viselkedik.
  Ahogy kiment az öltözőből Frida azonnal odajött hozzám.
- Tehát nem kamuztál. Zane tényleg beszélt veled. De te akkor is egy senki vagy, csak arra kellesz neki hogy egy hétre az övé legyél aztán eldob majd, mint egy elhasznált rágógumit - mondta.
- Hallgass már Frida, nem látod, hogy senki sem kíváncsi rád? Nem véletlenül nekem köszönt Zane, és nem neked! Te senkit nem érdekelsz, te még egy hétre se kellesz neki! - csattantam fel hirtelen.
- Te aljas ribanc - sziszegte.
- Csak utánad - mondtam, és sarkon fordultam.
  Mi ütött belém? Megalázom az osztálytársam? Eddig nem ez volt az én stílusom, ez a feladat Fridáé volt. Bocsánatot kéne kérjek - gondolkoztam az osztályterem felé haladva.
- Jól lealáztad Abbey, pacsit - nyújtotta a kezét Chloe.
- Nem is tudom... Nem voltam szemét ribi?
- Hát.. Néha annak is kell lenni, legalább jól helyre pofoztad kicsit - vonogatta a vállát, és leengedte a kezét látván, hogy nem csaptam bele a tenyerébe.
  Nagyot sóhajtottam, és ahogy beértünk a termünkbe, a futástól fáradtan huppantam le a székre. Aztán észbe kaptam, hogy matek házit kéne másoljak valakiről, mert nincs készen. Sajnos, nem volt időm lemásolni, de a tanár nem is szidott le rendesen, mert én elég jó tanuló vagyok, és ezért minden tanár elnéző velem. Kivétel a kémia tanár. Jaj, a kémia a gyengém, plusz még a tanár is pikkel rám... Abból nem vagyok túl jó.
   Az órák után az ebédlőben ebédeltem Frida legjobb barátnőjével, egy bés Zoe nevezetű lánnyal. Állítólag pont ma vesztek össze, kitudja talán már csak volt legjobb barátnők, de nem hiszem. Ők egyfolytában hajba kapnak, aztán rá egy napra egymás kezét átkarolva vonulnak a folyosón. Zoe kiöntötte nekem a lelkét, csak úgy áradt belőle a szó. Elmesélte, hogy az első fiújával azért szakítottak, mert Frida és a fiú csókolóztak. Állítólag most egy hete Zoe és a fiú újra összejöttek, fél év után, és Frida megint bekavart. Hát igen, ezek szerint megérdemelte a beszólásom. Zoenak elmeséltem az öltözős incidens, és elkezdett dicsérgetni, hogy jól tettem. Aztán meg Zane Blackwood-ról kérdezgetett. Nem értem, miért mindig rá lyukadunk ki.
  Ahogy szóba jött Zane, abban a pillanatban felbukkant az ebédlőben. Csodás. Felém tartott. Még csodásabb.
- Helló Abbey, látod, mindig összefutunk. Ez nem a véletlenek összejátszása szerintem. De látom, eleged van belőlem, úgyhogy...- kezdte el, de közbevágtam.
- Jól látod, úgyhogy most már mehetnél is...
- Szóval szombaton lenne egy buli, nálunk, a számom és a címem ezen a papíron van. Hozhatod a barátaidat, Lorah-t meg azt a kék szeműt is - mondta, és Zoera tévedt a tekintete - és őt is. Hogy hívnak, kedves?
- Zoe - vörösödött el fülig a festett vörös hajú lány.
- Csini vagy - vonogatta Zane a szemöldökét, majd rám nézett - remélem jössz. Jó buli lesz, piával, zenével, nagy arcokkal.
- Hát ez remekül hangzik - mondtam ironikusan, de Zane nem vette észre az iróniát, és odaadta a kis papírfecnit.
- Az is lesz, na én léptem, csá - köszönt el.
  Zoe teljesen fellelkesedett.
- Juuj de jó, meg vagyunk hívva egy végzős buliba!
- Szerintem én nem megyek, nem az én stílusom az ilyen. Hulla részeg kamaszok, izzadtan egymáshoz dörgölőznek borzalmas zenére, alkoholtól bűzölögve.
- Ne legyél már ennyire anti-szoc! - állt fel az asztaltól Zoe, és visszavitte a tálcáját.
 Hazafelé egyedül üldögéltem a buszon, és a bulin kattogott az agyam. Ha elmegyek, nem érezném jól magam valószínűleg. Bár még nem voltam végzős buliban, kitudja, lehet hogy jó. Ha nem megyek, akkor anti-szociálisnak könyvelnek el, de az nem zavar különösebben. Vannak barátaim, meg vagyok én a részeges bulik nélkül is. De lehet hogy nagyon jól érezném magam... Ááá, nem tudom. Szombatig csak sikerül eldöntenem...

Második Fejezet: Xbox

  Otthon laptopozás közben azt a pittyegéses hangot hallottam meg, amit a Facebook közösségi oldal szokott kiadni, mikor valakinek üzenete érkezik. Üzenet nekem?  Ez fura. Én a Facebook-on mindig offline vagyok, nem vagyok az a nagy chatelős típus. Megnyitottam az üzenetet, ami Norah-tól jött.
Norah: Szia Abbey, na ki szólított le suli után?
Én: Szia. Jaj ne... Rosszat sejtek.
Norah: Bizony, Zane Blackwood egyenesen felém tartott az órák után, tudod, én még ott maradtam matek korepre és ugyanakkor végeztünk. Szóval, megkérdezte mi a nevem, és jóba vagyok-e a szöszi lánnyal akivel látott a büfében. Én meg bemutatkoztam, meg minden.
Én: Szöszinek hívott?! Persze, ő csak annyit lát bennem. Bunkó.
Norah: Én vagyok  bunkó, vagy ő? :O
Én: Nem te, ő az! :D
Norah: Ja oké. Na szóval, utána megkérdezte hogy téged hogy hívnak, és elárultam.
Én: Jaj neee! Nem kellet volna! Még mondtál neki rólam valamit?
Norah:  Hát megkérdezte melyik osztályba jársz, és hogy van-e fiúd.
Én: Mit mondtál neki erre?
Norah:  Mondtam hogy 10/a, és hogy szingli vagy.
Én: A francba.
Norah:  Mert? Én csak az igazat mondtam.^^
Én: Mindegy. Megoldom. Szia.
  Jött egy értesítés. Ismerősnek jelölt valaki, azaz Zane Blackwood. Rögtön előkaptam a telefonom, hogy felhívjam Chloet, de nem vette fel. Visszajelöljem? Gondolkodtam. Utáltam, hogy olyanokon töröm a fejem, hogy egy netes oldalon valakinek elfogadjam az ismerősi felkérését. Olyan elszomorító hogy a mai tinédzserek az interneten élik az életüket - persze, én beszélek, aki az imént chatelt Norah-val, miközben gépezett. Chloe-nak írtam egy SMS-t, hogy "SOS Zane Blackwood bejelölt mit tegyek?!".
  Lecsuktam a gépem. Senki nem volt otthon, a szüleim dolgoztak, és nincs tesóm, vagy valami, hogy ne legyek totál egyedül otthon. Ezért van az, hogy egyfolytában a közelben lakó ismerőseimnél lógok, Chloenál, Aaronnél, és Natalie-nél. Most hová menjek? Felhívtam Chloet, ő nem vette fel, így maradt Natalie és Aaron. Először Natalie-nál próbálkoztam, de ő sem vette fel telefonját. Aaron viszont felvette, így megbeszéltünk egy találkozót náluk.
  Aaronnak két nővére van, akik már elköltöztek otthonról, az egyik egyetemista, a másik pedig pincérként dolgozik egy kisebb étteremben. A szülei elváltak, így az anyja neveli őt, mert az apja elköltözött Kanadába újdonsült barátnőjével. Az anyja egyfolytában dolgozik, fizetnie kell a tandíjakat, és el kell tartania magukat. Két állása van, ha jól tudom.
  Kopogtattam a házuk ajtaján, és Aaron pár pillanat alatt már meg is jelent.
- Szia, gyere be. Épp játszok az Xbox-on, te is betársulsz?
- Oké. Xboxon belül mit?
- Halo 2.
 Leültem a kanapéra, és elkezdtünk játszani. Nem vagyok nagyon profi az ilyesmikben, de azért ment egy kicsit.
- Zane Blackwood bejelölt a Facebookon, szerinted mit csináljak? - kérdeztem játék közben, mert eszembe jutott hátha Aaronnel is megtudnám beszélni.
- Ööö nem tudom. De ha úgy érzed az ismerősöd, jelöld vissza - nyomkodta a gombokat Aaron.
- Hát még csak egyszer beszéltünk...
- De máris odavagy érte, nem?
- Pont ellenkezőleg, felfordul a gyomrom tőle.
- Azok biztos csak a pillangók vagy mik - röhögött.
- Tudtam hogy veled nem lehet ezt megbeszélni - tettem le a játékot duzzogva.
- Oké-oké. Szóval, most akkor ez egy olyan pillanat amikor lelkizünk, vagy mi? - kérdte, és leállította a játékot.
- Csak tanács kéne - magyaráztam.
- Hát oké. Bejön neked akkor Zane Blackwood, vagy sem? Őszintén!
- Őszintén gyűlölöm.
- Akkor ne jelöld vissza.
- De most itt nem arról van szó! - csaptam le a kezem.
- Akkor miről? - nézett rám furán Aaron.
- Le kéne rázzam. Szerintem rám kattant.
- Miért kattant volna rád?
- Mert gyönyörű vagyok - mondtam ironikusan.
- Nem úgy értettem! Úgy értem, hogy mit csinált?
- Na jó, nem nevezném rám kattanásnak... csak kiszemelt engem.
- Amíg nincs rád kattanva, addig inkább hagyjuk ezt. Most már játszunk tovább Halo-t?
- Oké - forgattam a szemem.
  Persze. Ő csak kockulni akart. De mindegy, örülök hogy azért van egy fiú barátom, aki nem nyávog, és  legalább el tudja magyarázni a fiús nézeteket. Olyan mintha a tesóm lenne.
  Hat körül hazamentem, és rádöbbentem hogy még tanulnom is kéne valamit.. Upsz.
  

Első Fejezet: Szia cica!

 Hétfő. Milyen utálatos nap. Ez a nap különösen az volt. 

 Reggel, a buszon üldögéltem, zenét hallgattam, miközben a lefolyó vízcseppeket figyeltem az ablakon. Egyszer csak érzem, hogy valaki a vállamat bökdösi. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, fáradt voltam, borús idő volt, amitől a hangulatom is kicsit nyomott lett. Idegesen ráncigáltam ki a fülhallgatót a fülemből, és megfordultam.

- Szia, az a srác ott, kék pólóban, azt üzeni szép a hajad - mutatott hátra a fiúra, aki ahogy ránéztem kacsintott egyet. Rögtön felismertem: ő volt a legendás Zane Blackwood, minden lány álma a gimimből, és az egész környéken. Furcsálltam, hogy nem az apja luxusautójával jött, és lesüllyedt a köznép által használt buszhoz.

- Hali. Ha mondani akar valamit, jöjjön ide, ne használjon másokat postagalambnak - mondtam, és visszadugtam a fülembe a fülhallgatóm, jelezve hogy nem kívánok többet beszélni.

 A "futár" csalódottan tért vissza megbízójához. Az a pillanat, ahogy láttam Zane kedvevesztett fejét... Bevallom, nagyon élveztem, alig vártam hogy elmesélhessem Thorának, aki a következő megállónál szállt fel.

- Szia Abbey - köszönt, és helyet foglalt a mellettem lévő üres helyen.

- Helló. Nem fogod elhinni, kicsoda üzent valamit a haverjával. Szóval, Zane Blackwood buszozik - mutattam hátra a haverjaival ácsorgó fiúra.

- Huh, de jól áll neki ez a kék póló - sóhajtott Thora.

- Ne hülyéskedj már. A lényeg az hogy azt üzentette a haverjával hogy szép a hajam.

- Te akkora egy mázlista dög vagy - jelentette ki.

- Gondolod? - vontam fel az egyik szemöldököm kételkedve. 

 Ahogy megérkeztünk a suli elé, Zane Blackwood nem hagyta annyiban, és odajött hozzám, félmosollyal az arcán, amitől felfordult a gyomrom.
- Szia cica - kacsintott rám, ma már másodjára.
- Nevem is van.
- Épp most akartam megkérdezni, szépségem.
- Ezt lekésted - fordultam sarkon.
- Hogy hívnak? - kiáltott utánam.
 Hátrafordultam, elmosolyodtam, és megcsóváltam a fejem, jelezve hogy nem árulom el. Széles vigyorral az arcomon indultam az osztályterem felé.  Igazából akármennyire is idegesít Zane Blackwood, be kell hogy lássam, jól esett hogy végre egy fiú bókolt nekem. Az osztályban, nem vagyok túl népszerű, főleg a fiúk körében nem (a lányokkal jóban vagyok, többé-kevésbé). Kivétel Aaron, ő az egyetlen fiú barátom. De persze, ő más, ő csak barát, már régebb óta ismerjük egymást, anno még egy oviba jártunk. Szóval, tényleg nagyon jól esett hogy egy fiú szépnek nevezett, vagy minek, akármilyen lekezelő módon, és még ha állatnak is minősített, méghozzá egy macskának. Mondjuk, a macskák aranyosak.
- Te meg mit vigyorogsz? - förmedt rám Frida.
 Na igen, ő az a lány az osztályban, akivel távolról sem vagyunk barátnők. Nem az a tipikus gonosz lány, mint az amerikai filmekben, nem szőke, nem hord rövid szoknyákat, apró toppokat. De elég alattomos, kétszínű, beképzelt, és odavan érte az osztály fiúinak nagy része. Sötétbarna egyenes, hosszú haja van, zöld, gonoszan csillogó szeme, ami egy viperáéra emlékeztet. És mindig piros rúzs van a száján.
 Nem bírtam ki, muszáj volt dicsekednem neki.
- Zane Blackwood megdicsérte a hajam, és szépnek nevezett - vigyorogtam.
- Hazudsz - mondta Frida, hunyorított szemmel.
- Ha nem hiszed el, kérdezd meg tőle. Ó, upsz, te még sosem beszéltél vele - mondtam a sajátos "nagyon sajnállak" stílusomban. Oké, nem szoktam így viselkedni, de valahogy most annyira jól esett.
 Frida mérgesen elcsörtetett, szó nélkül.
 Az osztályterembe beérve megpillantotam Thorát, aki egyébként otthagyott amikor látta, hogy közeledik Zane.
- Köszi Thora, szépen otthagytál - huppantam le a mellette levő székre.
- Ezt most miért mondod így? Csak szívességet tettem neked, kettesben hagytalak Zane Blackwooddal!
- Bár ne tetted volna- forgattam a szemem.
- Abbey, hagyd már abba ezt a "nekem nem jön be Zane" stílust, tudom hogy legbelül neked is bejön. A gyönyörű kék szeme, az ajkai, a teste, a haja... Lehetetlen nem oda lenni érte.
- Zane Blackwood a téma? - ült fel a padra Chloe, a legjobb barátnőm.
- Ki más - néztem a plafonra unottan.
- Az a bunkó megcsalta a nővérem, kétszer is az együttlétük alatt - mondta Chloe.
 Chloe hál' istennek szintén utálja a srácot, mert a tavaly végzett nővére járt vele, az előző tanévben. Zane állítólag kétszer megcsalta, anélkül hogy Chloe tudott volna róla, és végül a fiú dobta. Körülbelül két hétig jártak, ami rekordnak számít, mert Zane hetente cserélgeti barátnőit, és persze gátlástalanul flörtöl más lányokkal az együttlétek alatt. Thora meg még csodálkozik, hogy miért vagyok ezzel a fiúval ilyen visszautasító.
- Ma reggel beszéltem vele - kezdtem el mesélni Chloe-nak.
- Mindent mesélj el részletesen - vágott közbe Chloe izgatottan, de a csengő félbeszakította, és belépett a tanár az osztályterembe, és Chloe-val a padunkhoz siettünk.
  Az órák unalmasan teltek, közben próbáltam félig levélben, félig szóban elmondani Chloenak mi történt pontosan. Nem túl sok minden történt, tudom, de vele még erről is rengeteg mindent tudunk beszélni. Minden apróságot részleteztem, és Chloe figyelmesen hallgatott végig.
  Az egyik szünetben Norah lekísért a büfébe, ahol a sorban állók között megpillantottam a ma már sokszor említett személyt. Mindenhol ott van? Norah-nak odasúgtam, hogy majd jöjjünk vissza a következő szünetben, és gyorsan menjünk el mielőtt még észrevesz engem. Pechemre észrevett, és én mint valami hülye, amint rám nézett elkezdtem rohanni, magammal rántva szegény Norah-t. Zane utánam kiáltott valami olyasmit hogy "Várj cica ne siess olyan nagyon". Ezek után mint valami őrült még jobban futottam, fellökve a folyosón sétáló diákokat, akik mérgelődve néztek utánam vissza. Időközben Norah lemaradt, és mire észrevettem már sehol sem volt. Természetesen Zane Blackwood nem vette a fáradságot és futott utánam, szerencsére. Annyit szerintem egy lány se ér meg neki.
  Lihegve érkeztem meg az osztályterembe, ahol röhögőgörcsöt kaptam, a mai napig nem tudom miért. Elkezdtem nevetni, szinte fuldokolva, és csak nevettem és nevettem, legalább öt percen keresztül. Aaron közben ott bökdösött, hogy minden oké, én meg csak fel-fel néztem rá, és még jobban nevettem. Aztán lenyugodtam, és próbáltam elmagyarázni Aaronnak, hogy én sem tudom min nevettem. Lefurázott, és visszament a haverjaihoz, akik épp Fridával beszélgettek.
  Suli után Thorával mentünk haza, busszal. Mázli, Zane Blackwood-nak több, vagy kevesebb órája volt, mint nekem. Inkább több, mert egyel idősebb évfolyamba jár, így az reálisabb. Nyugodtan tudtam buszozni, és beszélgetni Thorával, aki valami olyasmiről magyarázott, hogy a macskája mostanában mindig váratlanul előugrik a bokorból, ha kimegy a kertbe, és szerinte direkt rá akar ijeszteni. Hát igen, Thora macskája, Chips, már csak ilyen. A macskáról Zane jutott eszembe. Rögtön ki is vertem a fejemből, mert tudtam, hogyha folyton rá gondolok, akkor sínen van. Nem, nem engedhetem meg, hogy rá gondoljak. Nem leszek a cicája, vagy mije!

Prológus

 Te mit tennél, ha a gimi legnépszerűbb, és állítólag leghelyesebb fiú téged szemelne ki? Persze, a legtöbb lány elkezdene örömében ugrálni, visítozni, és elfogadni a randimeghívásokat, viszonozni a bókokat. Én nem így tettem.
  A mi gimnáziumunkban egy Zane Blackwood nevű srác volt az ász, minden lány érte csorgatta a nyálát. Én szívből gyűlöltem, mert egy öntelt, egoista barom volt. És pont engem szemelt ki. A mai napig nem értem miért... De kihitte volna, hogy jó dolgok sülhetnek ki belőle?