Hétfő. Milyen utálatos nap. Ez a nap különösen az volt.
Reggel, a buszon üldögéltem, zenét hallgattam, miközben a lefolyó vízcseppeket figyeltem az ablakon. Egyszer csak érzem, hogy valaki a vállamat bökdösi. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, fáradt voltam, borús idő volt, amitől a hangulatom is kicsit nyomott lett. Idegesen ráncigáltam ki a fülhallgatót a fülemből, és megfordultam.
- Szia, az a srác ott, kék pólóban, azt üzeni szép a hajad - mutatott hátra a fiúra, aki ahogy ránéztem kacsintott egyet. Rögtön felismertem: ő volt a legendás Zane Blackwood, minden lány álma a gimimből, és az egész környéken. Furcsálltam, hogy nem az apja luxusautójával jött, és lesüllyedt a köznép által használt buszhoz.
- Hali. Ha mondani akar valamit, jöjjön ide, ne használjon másokat postagalambnak - mondtam, és visszadugtam a fülembe a fülhallgatóm, jelezve hogy nem kívánok többet beszélni.
A "futár" csalódottan tért vissza megbízójához. Az a pillanat, ahogy láttam Zane kedvevesztett fejét... Bevallom, nagyon élveztem, alig vártam hogy elmesélhessem Thorának, aki a következő megállónál szállt fel.
- Szia Abbey - köszönt, és helyet foglalt a mellettem lévő üres helyen.
- Helló. Nem fogod elhinni, kicsoda üzent valamit a haverjával. Szóval, Zane Blackwood buszozik - mutattam hátra a haverjaival ácsorgó fiúra.
- Huh, de jól áll neki ez a kék póló - sóhajtott Thora.
- Ne hülyéskedj már. A lényeg az hogy azt üzentette a haverjával hogy szép a hajam.
- Te akkora egy mázlista dög vagy - jelentette ki.
- Gondolod? - vontam fel az egyik szemöldököm kételkedve.
Ahogy megérkeztünk a suli elé, Zane Blackwood nem hagyta annyiban, és odajött hozzám, félmosollyal az arcán, amitől felfordult a gyomrom.
- Szia cica - kacsintott rám, ma már másodjára.
- Nevem is van.
- Épp most akartam megkérdezni, szépségem.
- Ezt lekésted - fordultam sarkon.
- Hogy hívnak? - kiáltott utánam.
Hátrafordultam, elmosolyodtam, és megcsóváltam a fejem, jelezve hogy nem árulom el. Széles vigyorral az arcomon indultam az osztályterem felé. Igazából akármennyire is idegesít Zane Blackwood, be kell hogy lássam, jól esett hogy végre egy fiú bókolt nekem. Az osztályban, nem vagyok túl népszerű, főleg a fiúk körében nem (a lányokkal jóban vagyok, többé-kevésbé). Kivétel Aaron, ő az egyetlen fiú barátom. De persze, ő más, ő csak barát, már régebb óta ismerjük egymást, anno még egy oviba jártunk. Szóval, tényleg nagyon jól esett hogy egy fiú szépnek nevezett, vagy minek, akármilyen lekezelő módon, és még ha állatnak is minősített, méghozzá egy macskának. Mondjuk, a macskák aranyosak.
- Te meg mit vigyorogsz? - förmedt rám Frida.
Na igen, ő az a lány az osztályban, akivel távolról sem vagyunk barátnők. Nem az a tipikus gonosz lány, mint az amerikai filmekben, nem szőke, nem hord rövid szoknyákat, apró toppokat. De elég alattomos, kétszínű, beképzelt, és odavan érte az osztály fiúinak nagy része. Sötétbarna egyenes, hosszú haja van, zöld, gonoszan csillogó szeme, ami egy viperáéra emlékeztet. És mindig piros rúzs van a száján.
Nem bírtam ki, muszáj volt dicsekednem neki.
- Zane Blackwood megdicsérte a hajam, és szépnek nevezett - vigyorogtam.
- Hazudsz - mondta Frida, hunyorított szemmel.
- Ha nem hiszed el, kérdezd meg tőle. Ó, upsz, te még sosem beszéltél vele - mondtam a sajátos "nagyon sajnállak" stílusomban. Oké, nem szoktam így viselkedni, de valahogy most annyira jól esett.
Frida mérgesen elcsörtetett, szó nélkül.
Az osztályterembe beérve megpillantotam Thorát, aki egyébként otthagyott amikor látta, hogy közeledik Zane.
- Köszi Thora, szépen otthagytál - huppantam le a mellette levő székre.
- Ezt most miért mondod így? Csak szívességet tettem neked, kettesben hagytalak Zane Blackwooddal!
- Bár ne tetted volna- forgattam a szemem.
- Abbey, hagyd már abba ezt a "nekem nem jön be Zane" stílust, tudom hogy legbelül neked is bejön. A gyönyörű kék szeme, az ajkai, a teste, a haja... Lehetetlen nem oda lenni érte.
- Zane Blackwood a téma? - ült fel a padra Chloe, a legjobb barátnőm.
- Ki más - néztem a plafonra unottan.
- Az a bunkó megcsalta a nővérem, kétszer is az együttlétük alatt - mondta Chloe.
Chloe hál' istennek szintén utálja a srácot, mert a tavaly végzett nővére járt vele, az előző tanévben. Zane állítólag kétszer megcsalta, anélkül hogy Chloe tudott volna róla, és végül a fiú dobta. Körülbelül két hétig jártak, ami rekordnak számít, mert Zane hetente cserélgeti barátnőit, és persze gátlástalanul flörtöl más lányokkal az együttlétek alatt. Thora meg még csodálkozik, hogy miért vagyok ezzel a fiúval ilyen visszautasító.
- Ma reggel beszéltem vele - kezdtem el mesélni Chloe-nak.
- Mindent mesélj el részletesen - vágott közbe Chloe izgatottan, de a csengő félbeszakította, és belépett a tanár az osztályterembe, és Chloe-val a padunkhoz siettünk.
Az órák unalmasan teltek, közben próbáltam félig levélben, félig szóban elmondani Chloenak mi történt pontosan. Nem túl sok minden történt, tudom, de vele még erről is rengeteg mindent tudunk beszélni. Minden apróságot részleteztem, és Chloe figyelmesen hallgatott végig.
Az egyik szünetben Norah lekísért a büfébe, ahol a sorban állók között megpillantottam a ma már sokszor említett személyt. Mindenhol ott van? Norah-nak odasúgtam, hogy majd jöjjünk vissza a következő szünetben, és gyorsan menjünk el mielőtt még észrevesz engem. Pechemre észrevett, és én mint valami hülye, amint rám nézett elkezdtem rohanni, magammal rántva szegény Norah-t. Zane utánam kiáltott valami olyasmit hogy "Várj cica ne siess olyan nagyon". Ezek után mint valami őrült még jobban futottam, fellökve a folyosón sétáló diákokat, akik mérgelődve néztek utánam vissza. Időközben Norah lemaradt, és mire észrevettem már sehol sem volt. Természetesen Zane Blackwood nem vette a fáradságot és futott utánam, szerencsére. Annyit szerintem egy lány se ér meg neki.
Lihegve érkeztem meg az osztályterembe, ahol röhögőgörcsöt kaptam, a mai napig nem tudom miért. Elkezdtem nevetni, szinte fuldokolva, és csak nevettem és nevettem, legalább öt percen keresztül. Aaron közben ott bökdösött, hogy minden oké, én meg csak fel-fel néztem rá, és még jobban nevettem. Aztán lenyugodtam, és próbáltam elmagyarázni Aaronnak, hogy én sem tudom min nevettem. Lefurázott, és visszament a haverjaihoz, akik épp Fridával beszélgettek.
Suli után Thorával mentünk haza, busszal. Mázli, Zane Blackwood-nak több, vagy kevesebb órája volt, mint nekem. Inkább több, mert egyel idősebb évfolyamba jár, így az reálisabb. Nyugodtan tudtam buszozni, és beszélgetni Thorával, aki valami olyasmiről magyarázott, hogy a macskája mostanában mindig váratlanul előugrik a bokorból, ha kimegy a kertbe, és szerinte direkt rá akar ijeszteni. Hát igen, Thora macskája, Chips, már csak ilyen. A macskáról Zane jutott eszembe. Rögtön ki is vertem a fejemből, mert tudtam, hogyha folyton rá gondolok, akkor sínen van. Nem, nem engedhetem meg, hogy rá gondoljak. Nem leszek a cicája, vagy mije!
- Szia cica - kacsintott rám, ma már másodjára.
- Nevem is van.
- Épp most akartam megkérdezni, szépségem.
- Ezt lekésted - fordultam sarkon.
- Hogy hívnak? - kiáltott utánam.
Hátrafordultam, elmosolyodtam, és megcsóváltam a fejem, jelezve hogy nem árulom el. Széles vigyorral az arcomon indultam az osztályterem felé. Igazából akármennyire is idegesít Zane Blackwood, be kell hogy lássam, jól esett hogy végre egy fiú bókolt nekem. Az osztályban, nem vagyok túl népszerű, főleg a fiúk körében nem (a lányokkal jóban vagyok, többé-kevésbé). Kivétel Aaron, ő az egyetlen fiú barátom. De persze, ő más, ő csak barát, már régebb óta ismerjük egymást, anno még egy oviba jártunk. Szóval, tényleg nagyon jól esett hogy egy fiú szépnek nevezett, vagy minek, akármilyen lekezelő módon, és még ha állatnak is minősített, méghozzá egy macskának. Mondjuk, a macskák aranyosak.
- Te meg mit vigyorogsz? - förmedt rám Frida.
Na igen, ő az a lány az osztályban, akivel távolról sem vagyunk barátnők. Nem az a tipikus gonosz lány, mint az amerikai filmekben, nem szőke, nem hord rövid szoknyákat, apró toppokat. De elég alattomos, kétszínű, beképzelt, és odavan érte az osztály fiúinak nagy része. Sötétbarna egyenes, hosszú haja van, zöld, gonoszan csillogó szeme, ami egy viperáéra emlékeztet. És mindig piros rúzs van a száján.
Nem bírtam ki, muszáj volt dicsekednem neki.
- Zane Blackwood megdicsérte a hajam, és szépnek nevezett - vigyorogtam.
- Hazudsz - mondta Frida, hunyorított szemmel.
- Ha nem hiszed el, kérdezd meg tőle. Ó, upsz, te még sosem beszéltél vele - mondtam a sajátos "nagyon sajnállak" stílusomban. Oké, nem szoktam így viselkedni, de valahogy most annyira jól esett.
Frida mérgesen elcsörtetett, szó nélkül.
Az osztályterembe beérve megpillantotam Thorát, aki egyébként otthagyott amikor látta, hogy közeledik Zane.
- Köszi Thora, szépen otthagytál - huppantam le a mellette levő székre.
- Ezt most miért mondod így? Csak szívességet tettem neked, kettesben hagytalak Zane Blackwooddal!
- Bár ne tetted volna- forgattam a szemem.
- Abbey, hagyd már abba ezt a "nekem nem jön be Zane" stílust, tudom hogy legbelül neked is bejön. A gyönyörű kék szeme, az ajkai, a teste, a haja... Lehetetlen nem oda lenni érte.
- Zane Blackwood a téma? - ült fel a padra Chloe, a legjobb barátnőm.
- Ki más - néztem a plafonra unottan.
- Az a bunkó megcsalta a nővérem, kétszer is az együttlétük alatt - mondta Chloe.
Chloe hál' istennek szintén utálja a srácot, mert a tavaly végzett nővére járt vele, az előző tanévben. Zane állítólag kétszer megcsalta, anélkül hogy Chloe tudott volna róla, és végül a fiú dobta. Körülbelül két hétig jártak, ami rekordnak számít, mert Zane hetente cserélgeti barátnőit, és persze gátlástalanul flörtöl más lányokkal az együttlétek alatt. Thora meg még csodálkozik, hogy miért vagyok ezzel a fiúval ilyen visszautasító.
- Ma reggel beszéltem vele - kezdtem el mesélni Chloe-nak.
- Mindent mesélj el részletesen - vágott közbe Chloe izgatottan, de a csengő félbeszakította, és belépett a tanár az osztályterembe, és Chloe-val a padunkhoz siettünk.
Az órák unalmasan teltek, közben próbáltam félig levélben, félig szóban elmondani Chloenak mi történt pontosan. Nem túl sok minden történt, tudom, de vele még erről is rengeteg mindent tudunk beszélni. Minden apróságot részleteztem, és Chloe figyelmesen hallgatott végig.
Az egyik szünetben Norah lekísért a büfébe, ahol a sorban állók között megpillantottam a ma már sokszor említett személyt. Mindenhol ott van? Norah-nak odasúgtam, hogy majd jöjjünk vissza a következő szünetben, és gyorsan menjünk el mielőtt még észrevesz engem. Pechemre észrevett, és én mint valami hülye, amint rám nézett elkezdtem rohanni, magammal rántva szegény Norah-t. Zane utánam kiáltott valami olyasmit hogy "Várj cica ne siess olyan nagyon". Ezek után mint valami őrült még jobban futottam, fellökve a folyosón sétáló diákokat, akik mérgelődve néztek utánam vissza. Időközben Norah lemaradt, és mire észrevettem már sehol sem volt. Természetesen Zane Blackwood nem vette a fáradságot és futott utánam, szerencsére. Annyit szerintem egy lány se ér meg neki.
Lihegve érkeztem meg az osztályterembe, ahol röhögőgörcsöt kaptam, a mai napig nem tudom miért. Elkezdtem nevetni, szinte fuldokolva, és csak nevettem és nevettem, legalább öt percen keresztül. Aaron közben ott bökdösött, hogy minden oké, én meg csak fel-fel néztem rá, és még jobban nevettem. Aztán lenyugodtam, és próbáltam elmagyarázni Aaronnak, hogy én sem tudom min nevettem. Lefurázott, és visszament a haverjaihoz, akik épp Fridával beszélgettek.
Suli után Thorával mentünk haza, busszal. Mázli, Zane Blackwood-nak több, vagy kevesebb órája volt, mint nekem. Inkább több, mert egyel idősebb évfolyamba jár, így az reálisabb. Nyugodtan tudtam buszozni, és beszélgetni Thorával, aki valami olyasmiről magyarázott, hogy a macskája mostanában mindig váratlanul előugrik a bokorból, ha kimegy a kertbe, és szerinte direkt rá akar ijeszteni. Hát igen, Thora macskája, Chips, már csak ilyen. A macskáról Zane jutott eszembe. Rögtön ki is vertem a fejemből, mert tudtam, hogyha folyton rá gondolok, akkor sínen van. Nem, nem engedhetem meg, hogy rá gondoljak. Nem leszek a cicája, vagy mije!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése