- Hali - köszöntem. Úgy néztek rám, mint egy idegenre a Marsról.
Némán bámultak rám. Ijesztő volt, és nem tudtam mit mondjak.
- Ööö. Szeretitek a sajtot? - jutott hirtelen az eszembe a kérdés.
- Nem - mondta az emós fiú, amikor éreztem hogy valaki a vállamat kopogtatja.
Megfordultam, és Zane Blackwood állt velem szemben.
- Helló Abbey, te kis rossz kislány! - kacsintott rám. Az egész fekete banda megvetően méregetett engem, ők nem igazán bírják valószínűleg a Zane féléket.
- Kopj le, Zane - mondtam, és közben a társaság arcát figyeltem.
- Inkább társalogsz egy csapat sötét füvessel?
- Ők a... barátaim - jelentettem ki, hátha ez elrettenti őt.
- Tényleg? - nézett Zane Amy-re, a gót lányra.
- Nem - mondta Amy komoran.
Skarlátvörös lettem, ami Amy falfehér arca mellett elég feltűnő volt.
- Most akkor mivan? - értetlenkedett Zane - Mindegy, nem is érdekel, itt most te vagy a lényeg, cicababa. Nem válaszoltál a bulimeghívásomra.
Elkezdtem dadogni, nem tudtam mit mondjak. És pont becsöngettek, és a tanár is már a terembe volt. Huh. Elkezdtem a padom felé haladni, ahol ott volt már Chloe.
- Hé, Abbey, tényleg voltál börtönben? - kiáltott utánam Marco.
- Csak egy szirénázó rendőrautóból ugrottam ki - vigyorogtam, mert láttam, hogy végre valami felkeltette a fekete társaság figyelmét.
Na, már csak néhány ember, és kijelenthetem, hogy én igenis mindenkivel beszélek az osztályból. Nem akarok anti-szociális, elszigetelt lány lenni, aki megközelíthetetlen. Mindenkivel jóba szeretnék lenni. Na jó, kivétel Frida. De a többiekkel igen.
Matekon kaptam egy alapos agymosást, hogy én mostanában milyen rendetlen lettem. Alapból elég jó tanuló vagyok, szóval megértem, hogy a matektanárt váratlanul érte a tegnapi kettes röpdolgozatom, amivel jól elcsesztem a félévi jegyemet. Egyszerűen tegnap előtt nem tudtam tanulni, annyi minden járt a fejemben, hogy nem voltam képes rendesen koncentrálni. A matek tanár hosszas beszéde alatt (ami a mai generáció igénytelenségéről szólt) szintén máson járt az eszem. Az a pillanat jutott eszembe, mikor Zane motorjának a hátsó ülésén ülök, átölelem őt, és közben a szél belecsap a hajamba... Persze, közben ronggyá ázok és iszonyatosan fázok, de azért mégis egy kellemes pillanat volt. Akármennyire is undorodom a sráctól, be kell lássam, eléggé próbálkozik. De nem eleget, az persze biztos. Értem ki kell dolgoznia a lelkét is, ha van neki egyáltalán.
Miután a matek tanár jól kioktatott az élet nagy kérdéseiről, kaptam egy SMS-t, amit két rezgés jelzett, mert le volt némítva a telefonom (hál' istennek, mert különben kaphattam volna még egy kis okosítást). Egy ismeretlen számról jött. Nagyokat pislogtam, mikor elolvastam. "Gyönyörűen nézel ki ma, remekül áll ez a virágmintás póló. Szép napot! Üdv: titkos hódolód." Mi ez a titkos hódoló duma? Azt hittem ilyen csak az amerikai tinifilmekben van, nem túl eredeti. - Körülnéztem - Senkinek sem láttam telefont a kezébe. Biztos már letette a kezéből... vagy nem is ebbe az osztályba jár.
- Chloe, nézd - adtam a padtársam kezébe a mobilom. Elolvasta, és mosolyogva nézett fel a képernyőtől.
- Szerinted Zane Blackwood az?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, de nem hiszem.
- Okés, de mit válaszolsz neki?
- Ööö azt hogy "köszi, neked is szép napot". Vagy ez nem jó?
- De, tökéletes egyenlőre. Ha visszaír, kérdezd meg mi a neve.
Bólintottam. Bepötyögtem az SMS-t, és elküldtem. Választ, viszont nem kaptam.
Egészen az ebédszünetig. Thora-val beszélgettünk, amikor éreztem a zsebemben a rezgést. Előkaptam a telefonom. "Jó étvágyat."
Thora izgatottan nézelődött az ebédlőben, hogy vajon ki lehet az SMS írója. Sajnos, a hatalmas tömegben rengeteg diák kezében volt telefon, meg egyébként is túl sok ember volt a teremben, takarták egymást. Thorának megakadt a tekintete valakin, így én is odanéztem.
- Thora, mi az, kit nézel?
- Azt figyeltem, hogy Zane Blackwood-nak is telefon van a kezében. Hú, de még milyen telefon! Piszok mázlista ez a pali.
- Nem érdekel a telefonja. De azt nem értem, hogyha akkora egója van, miért ne vállalná fel a nevét, és miért béna álnevet használ? Meg egyébként is, teljesen más Zane írásmódja. Ő rövidít, szlengeket használ, és persze rengeteg helyesírási hibával.
- A "Jó étvágyat" aligha lehetne elrontani.
Megvonogattam a vállam. Akkor sem ő az! Vagy igen? Jó lenne ha nem ő lenne, akkor legalább lenne egy normálisabb fiú is akinek tetszem. De lehet, hogy ez a fiú rosszabb mint Zane. Mégis ki lehet idegesítőbb mint Zane? - gondolkodtam.
Suli után Aaronnal buszoztam hazafelé. A reggeli fura viselkedése elmúlt, és Fridát beszéltük ki éppen. Nem szoktam kibeszélni másokat, persze, mint minden alól, Frida kivétel itt is. Aaron szerint igazából rá akar hajtani Jean-re, a szőke fiúra a kis társaságukból.
- Nem értelek Aaron. Most őszintén beszélsz róla, kifigurázod, ésatöbbi, de ha ő itt lenne, akkor bezzeg nyalnád a seggét.
- Talán. Nincs kedvem összebalhézni vele, megutáltatna a legjobb haverjaimmal.
- Ha igazán jó "haverok" akkor nem utálnak meg - vontam fel a szemöldököm.
Utálom, hogy sokan úgy érzik Fridának hatalma van felettük. Ő is csak egy diák, aki kicsit el van kényeztetve. Úgy gondolják, megzsarolja őket, és elveszi a barátaikat. Hülyeség! Ha sikerül is neki, az azért van, mert a barátai is úgy gondolják, hogy Frida az osztály királynője. Csakhogy, a birodalma csak az osztályig terül el, ugyanis a gimnázium többi részét, hidegen hagyja a jelenléte, vagy még a létezéséről sem tudnak. Pont ezért van az, hogy például ma nem szólogatott be nekem, mert közismertebb lettem mint ő. Érdekes, én nem is akartam, hogy az legyek. Frida meg egyfolytában elmegy minden iskolai programra, hogy többen megismerjék, és hogy növelje a hatalmát.
- Tudod mit Aaron? Holnap szembeszállsz Fridával, és pont. Segítek neked!
Matekon kaptam egy alapos agymosást, hogy én mostanában milyen rendetlen lettem. Alapból elég jó tanuló vagyok, szóval megértem, hogy a matektanárt váratlanul érte a tegnapi kettes röpdolgozatom, amivel jól elcsesztem a félévi jegyemet. Egyszerűen tegnap előtt nem tudtam tanulni, annyi minden járt a fejemben, hogy nem voltam képes rendesen koncentrálni. A matek tanár hosszas beszéde alatt (ami a mai generáció igénytelenségéről szólt) szintén máson járt az eszem. Az a pillanat jutott eszembe, mikor Zane motorjának a hátsó ülésén ülök, átölelem őt, és közben a szél belecsap a hajamba... Persze, közben ronggyá ázok és iszonyatosan fázok, de azért mégis egy kellemes pillanat volt. Akármennyire is undorodom a sráctól, be kell lássam, eléggé próbálkozik. De nem eleget, az persze biztos. Értem ki kell dolgoznia a lelkét is, ha van neki egyáltalán.
Miután a matek tanár jól kioktatott az élet nagy kérdéseiről, kaptam egy SMS-t, amit két rezgés jelzett, mert le volt némítva a telefonom (hál' istennek, mert különben kaphattam volna még egy kis okosítást). Egy ismeretlen számról jött. Nagyokat pislogtam, mikor elolvastam. "Gyönyörűen nézel ki ma, remekül áll ez a virágmintás póló. Szép napot! Üdv: titkos hódolód." Mi ez a titkos hódoló duma? Azt hittem ilyen csak az amerikai tinifilmekben van, nem túl eredeti. - Körülnéztem - Senkinek sem láttam telefont a kezébe. Biztos már letette a kezéből... vagy nem is ebbe az osztályba jár.
- Chloe, nézd - adtam a padtársam kezébe a mobilom. Elolvasta, és mosolyogva nézett fel a képernyőtől.
- Szerinted Zane Blackwood az?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, de nem hiszem.
- Okés, de mit válaszolsz neki?
- Ööö azt hogy "köszi, neked is szép napot". Vagy ez nem jó?
- De, tökéletes egyenlőre. Ha visszaír, kérdezd meg mi a neve.
Bólintottam. Bepötyögtem az SMS-t, és elküldtem. Választ, viszont nem kaptam.
Egészen az ebédszünetig. Thora-val beszélgettünk, amikor éreztem a zsebemben a rezgést. Előkaptam a telefonom. "Jó étvágyat."
Thora izgatottan nézelődött az ebédlőben, hogy vajon ki lehet az SMS írója. Sajnos, a hatalmas tömegben rengeteg diák kezében volt telefon, meg egyébként is túl sok ember volt a teremben, takarták egymást. Thorának megakadt a tekintete valakin, így én is odanéztem.
- Thora, mi az, kit nézel?
- Azt figyeltem, hogy Zane Blackwood-nak is telefon van a kezében. Hú, de még milyen telefon! Piszok mázlista ez a pali.
- Nem érdekel a telefonja. De azt nem értem, hogyha akkora egója van, miért ne vállalná fel a nevét, és miért béna álnevet használ? Meg egyébként is, teljesen más Zane írásmódja. Ő rövidít, szlengeket használ, és persze rengeteg helyesírási hibával.
- A "Jó étvágyat" aligha lehetne elrontani.
Megvonogattam a vállam. Akkor sem ő az! Vagy igen? Jó lenne ha nem ő lenne, akkor legalább lenne egy normálisabb fiú is akinek tetszem. De lehet, hogy ez a fiú rosszabb mint Zane. Mégis ki lehet idegesítőbb mint Zane? - gondolkodtam.
Suli után Aaronnal buszoztam hazafelé. A reggeli fura viselkedése elmúlt, és Fridát beszéltük ki éppen. Nem szoktam kibeszélni másokat, persze, mint minden alól, Frida kivétel itt is. Aaron szerint igazából rá akar hajtani Jean-re, a szőke fiúra a kis társaságukból.
- Nem értelek Aaron. Most őszintén beszélsz róla, kifigurázod, ésatöbbi, de ha ő itt lenne, akkor bezzeg nyalnád a seggét.
- Talán. Nincs kedvem összebalhézni vele, megutáltatna a legjobb haverjaimmal.
- Ha igazán jó "haverok" akkor nem utálnak meg - vontam fel a szemöldököm.
Utálom, hogy sokan úgy érzik Fridának hatalma van felettük. Ő is csak egy diák, aki kicsit el van kényeztetve. Úgy gondolják, megzsarolja őket, és elveszi a barátaikat. Hülyeség! Ha sikerül is neki, az azért van, mert a barátai is úgy gondolják, hogy Frida az osztály királynője. Csakhogy, a birodalma csak az osztályig terül el, ugyanis a gimnázium többi részét, hidegen hagyja a jelenléte, vagy még a létezéséről sem tudnak. Pont ezért van az, hogy például ma nem szólogatott be nekem, mert közismertebb lettem mint ő. Érdekes, én nem is akartam, hogy az legyek. Frida meg egyfolytában elmegy minden iskolai programra, hogy többen megismerjék, és hogy növelje a hatalmát.
- Tudod mit Aaron? Holnap szembeszállsz Fridával, és pont. Segítek neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése