Tizenharmadik Fejezet: Zane újdonsült csaja

 Úgy döntöttem, ellátogatok a rajzszakkörre, az istenáldotta tehetségem miatt. Igazából, nem vagyok túl jó rajzos, de szeretek rajzolni, bár jóllehet, kicsit "absztraktakra" sikerülnek a munkáim. De vannak egész jól kinéző rajzaim is, amikre kifejezetten büszke vagyok. Szóval, elmentem a szerda délutáni rajzszakköre, nyakamban a szív alakú nyaklánccal. Egész nap abba járkáltam, de semmi jelt nem kaptam. 

 Két napja, hogy hál' Istennek Zane Blackwood-nak, annak a seggfejnek nyomát sem láttam. Aztán, mint mindig, akkor bukkant fel, amikor nem akartam. Bizony, Zane Blackwood ott volt a rajzszakkörön. Épp rajzoltam a drapériát, amikor Zane fél óra késéssel csak úgy beállított, és kitúrta a mellettem ülő lányt. Jó, a lány nem volt túl jó társaság, csöndes volt, enyhén. De Zane Blackwood-nál szerintem még a szomszéd öreg néni is jobb társaság, aki mindig esténként üvölteti az MTV-s reality show-kat. Elég ijesztő. 

  Az elmúlt pár napban ugyanis végiggondoltam, hogy akkor most Zane Blackwood-ot bírjam-e, vagy nem. Lássuk csak, össze-vissza hazudozott, azt mondta lefeküdt velem, köcsögösködött a barátnőimmel, elrángatott egy hülye buliba. Szóval, Zane Blackwood-ot kerülni kell. Az elmúlt napokban éppen kezdett visszaállni az életem a helyére, kibékültem végre Aaron-nal, és most meg idetolakszik Zane. Francba már!

- Szia szépség - ült le mellém.

- Mióta szeretsz rajzolni? - vontam fel a szemöldökömet.

- Amióta hallottam, hogy Abbey Green rajzszakkörös lett. Bizony, egy drága rajzszakkörtársad SMS-ezett nekem, úgyhogy jöttem, ahogy tudtam. 

- Ki volt az a..?

- Ne őt hibáztasd. Na, szóval, a legutóbbi találkozásunk nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. 

- Ó, nem jött be a kis terved nálam? Én nem dőltem be a hamis mosolyodnak, amit te elbűvölőnek hiszel? Ja, hát bocsi. Talán jövőre, talán másik lánynál. 

- Ne csináld már, cica.

- Vegyél már magadnak egy macskát, és akkor azt nevezhetnéd cicának. De én nem vagyok a cicád, barom! - emeltem fel a hangom.

 A rajz tanár felfigyelt a hangzavarra.

- Valami gond van, fiatalok? - szólított minket. Az ő korával, még anyu is fiatalnak számít egyébként.

- Tanár úr, Zane Blackwood csak zavarja az órát.

- Nem tilthatom ki a fiatalembert, akárki jöhet szakköre - mondta a tanár, és tovább olvasta a Dickens könyvét.

  Halkan káromkodtam, pedig nem szoktam... Na jó, mostanában szokásommá vált, de nem vagyok rá büszke.

- Abbey, ne csináld már. Olyan jól elbeszélgettünk, aztán meg... Hirtelen kiakadtál, és kizavartál a házatokból.. Nem értelek, komolyan.

 Sóhajtottam.

- Drága Zane, fogd már fel: allergiás vagyok rád!

  Zane kínosan felnevetett.

- Allergiás lehetsz a tejre, a parlagfűre, a porra, a mogyoróra... De rám nem!

- Ó, dehogynem! - bólogattam.

  Zane, mintha idegkirohanása lett volna, kirohant a teremből, de még visszaüvöltött nekem:

- Neked semmi sem elég jó?!

  A semmi enyhe túlzás. Attól még, hogy nekem nincs szükségem egy olyan fiúra, aki több lánnyal is kavar egyszerre, attól még biztos vagyok benne, hogy van olyan srác, aki nem csinálja ezt. Nincsenek nagy elvárásaim egy fiúval szemben, de akkor neki se legyenek. Zane Blackwood-nak mik az elvárásai egy lánnyal szemben? Szerintem csak annyi, hogy ne nézzen ki úgy, mint egy tehén, és legyen sötét, aki nem veszi észre ha a barátja az orra előtt flörtöl egy másik lánnyal. Egy hét múlva úgy is levált minden lányt.

 A szakkör végére egyébként egy egészen eltűrhető rajzot hoztam össze:

  Rajz közben azon merengtem, hogy Thoráékkal is ki kéne béküljek. A jó öreg kisujjbéke, talán náluk is beválna?

***

 A buszon hazafelé egyedül üldögéltem, és egy sokak számára ismert előadótól hallgattam zenét, méghozzá Bob Marley-tól.. Szóval, nagyban hallgattam a Three Little Birds c. számát, amikor arra lettem figyelmes, hogy az előttem ülő lány is hasonló stílusú zenét hallgat, azaz ő is reggae-t hallgat. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, hogy jobban hallhassam. Jól hallottam, ő is ugyanazt a számot hallgatta, amit én. Mégis mennyi az esélye ennek? 

 Nem tudtam megállni. Megkopogtattam a vállát.

- Helló. Three Little Birds? - kérdeztem rá, mikor hátrafordult.

- Pontosan - mosolyodott el.

- Abbey vagyok - mutatkoztam be.

- Én Jana - mondta - Bocsi, most mennem kell, itt szállok - állt fel, és leszállt.

 Mikor leszállt, az ablakból gyorsan szemügyre vettem őt. Janának festett vörös, göndör, hosszú haja volt. Kicsit rendetlen volt a hajkoronája, mintha kócos lett volna. Szakadt farmert viselt, amin színes festékpacák voltak. Elég furcsán nézett ki, kicsit hippis benyomása volt az embernek elsőre.

   Feldobta a kedvem, hogy új emberrel ismerkedhettem meg. Én komolyan, imádok ismerkedni.

***

  Másnap a folyosón futottam össze Zane-el, aki átkarolva Charlotte Large-t sétált el mellettem, a lányt, aki kedvesen lekurvázott a múltkor.  Összejöttek volna? – gondolkoztam.  Hátrafordultam, hogy megkérdezzem Zanetől, de egy megdöbbentő látvány fogadott:  ő és a kis drága Charlotte-ja nagyban nyalták falták egymást, a szemem láttára.  Teljesen lefagytam, csak bámultam őket, mint valami hülye, aki még nem látott két embert smárolni. 

   Zane elfordította a fejét, és észrevette, hogy őket bámulom. Gúnyos pillantásokkal bombázva végigmért, ravasz mosollyal az arcán. Féltékeny vagyok a lányra? – jött rám a felismerés – Neeeem, nem, az nem lehet, én utálom, Zane Blackwood-ot. Allergiás vagyok rá! - emlékeztettem magam, nem túl biztatóan

    Zane mondott valamit a barátnőjének, aki erre tovább tipegett a magassarkújában. A fiú felém vette az irányt, mire én automatikusan hátráltam egy lépést, és egyre többet. Mint az őz a vadász elől, elkezdtem menekülni. Átvágtam a folyosón, és beviharoztam az osztályterembe. Zane nem követett, úgy tűnik, nem hozzám akart jönni, csak a mellettem lévő fiú WC felé. Upsz. Szánalmas lennék? Meglehet.

   Leültem a padba, próbáltam átnézni a kémiát. Reed lehuppant mellém.

- Szia.

- Helló – mormoltam, a periódusos rendszert fürkészve.

- Jössz a farsangi bulira?

- Gondolom… Mikor lesz? – néztem fel a tankönyvből.

- Pénteken, hatkor, itt a suliban.

- Aha, akkor megyek.

- Lenne kedved…ööö…Szóval elvileg párban kell menni és hát…ööö…Nekem nincsen párom. Lennél te az? Megyünk együtt?

- Párban kell menni? Micsoda faszság. De amúgy oké, megyek veled.

- Köszi – mondta és elégedett vigyorral az arcán lelépett.

   Hm. Sulifarsang, Reed-del, ez a nap egyre furább lesz. Vajon Reed akar tőlem valamit? Kedves srác, de nem az én esetem. Majd a farsangon kiderül.