Huszonhatodik Fejezet: Anya kiakad

  Csütörtök reggel csodás hangulattal keltem fel az ágyamból, egyszerűen sugároztam a boldogságtól. Nagyon jó volt tegnap Zane-el lógni, bár volt némi lelkiismeret furdalásom a hiányzás miatt. Félni viszont egyáltalán nem féltem attól, hogy bárki is rájön, hogy lógtunk, bíztam Zane-ben, azaz a haverjába, és a hamis igazolványában. Csakhogy nem minden olyan egyszerű, ahogy én azt láttam.

  Ahogy felöltöztem, elkészültem a natúr sminkemmel, és összeszedtem a cuccaimat, lementem reggelizni. Anya nem túl szívélyes arccal fogadott, összefont karokkal. Valahogy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. 

- Abbey Green, miért telefonált tegnap este nekem Aaron, hogy megadja a tegnapi házi feladatot?

- Ööö... Hát tudod... -kezdtem el agyalni valami hazugságon.

- Ne is folytasd! Egy hét szobafogság, és elveszem a laptopodat is. Lógtál, mi? Azt hitted megúszhatod?! Mégis mit képzeltél?! - kiabált velem anya.

- Félreérted, Zane...

- Nem érdekel Zane Blackwood! Többször ne mondd ki a nevét, elegem van abból a fiúból! Nem veszed észre, hogy csak játszik veled?

- Nem is járunk...!

- Nem érdekel! És ne feledd, ha a szobafogság sem használ, akkor komoly dolgok jönnek!
- De anya...
- Nincs semmi de! Vagy pszichológusra szorulsz?!
- Nem... - mondtam lesütött szemmel. Még csak azt kéne, hogy agykurkászókhoz járjak.
- Akkor szedd össze magad! Készíts magadnak reggelit, mert én ma nem készítettem - jelentette ki, és ezzel otthagyott egyedül a konyhában. 

  A nagy reggeli készítésemből az lett, hogy a hűtőből kivettem a tejet, elővettem a konyhaszekrényből egy mélytányért, és elővettem a müzlis dobozt. Nem vagyok nagy szakács, a tudásom csak a tej és a müzli összeöntéséig terjed ki.

  A buszon az gondolkodtam, hogy ha egy hétig van kiszabva a szobafogságom, az még éppen hogy jó, hiszen pénteken lesz a tavaszi bál. - Juhú, Zane Blackwood-dal megyek a tavaszi bálba! - örvendeztem magamban - Persze, most örülök, de majd amikor csak barátian beszélgetünk, és csak barátian táncolunk, akkor már kevésbé leszek feldobva - töprengtem. Majd felszállt Thora is a buszra.

- Szia Abs, na mesélj, mi volt tegnap? Én és Chloe egész nap hívogattunk, de nem vetted fel. Mit csináltál? - kérdezgetett tőlem Thora izgatottan.

- Először is, Zane majdnem nemet mondott a bálra. Aztán azt mondta igen, de csak barátilag.

- A kis köcsög - bólintott Thora.

- Aztán azt mondta lógjuk le a napot, és én belementem. Van egy saját telke az erdőben, és ott voltunk. A nagy részét átaludtam, utána pedig hazavitt.

- Hűha. És... Akkor most újra együtt?

- Nem, dehogy. Nem történt köztünk semmi - sóhajtottam.

  A buszról leszálltunk, bementünk a suliba, majd az osztályterembe. Aaron rögtön odajött hozzám, ahogy meglátott a terembe érkezni.

- Akkor, biztos jössz szombaton a térre? - kérdezte.

  Basszus. Fridának szombaton lesz a szülinapja, teljesen kiment a fejemből. Pont most kerülök szobafogságba? Ez így nem fair. 

- Nem tudok, szobafogságba kerültem, mert tegnap lógtam Zane-el.

- Szóval ezért hiányoztál... Bocsi... Nem tudtam... Akkor nem hívtam volna fel anyukádat...

- Nem gáz, nem tehetsz róla. - vontam vállat, majd hirtelen ötletem támadt - De... Kilógok otthonról, elvégre Frida szülinapjáról van szó!

- Biztos, hogy ez jó ötlet? - mért végig kételkedve Aaron.

- Hát persze - vigyorogtam.
  Egész nap unalmasan telt. Nem nagyon szeretek suliba járni, de hát mégis ki szeret? Mármint, aki szeret tanulni, az se szeret járni, hiszen azokat lestréberezik. Persze, tíz év múlva már főnöknek fogják hívni őket, és nem nyomiknak, de egyenlőre ki vannak rekesztve. Nem különösebben lelkesedem a tanulásért - bár ez tantárgytól függ - meg amúgy sem szeretem a sulis légkört. Az osztályt szeretem, hiszen most már Fridáékkal is kijövök, akikkel eddig nem nagyon. Csakhogy a gimi másik része ribancnak tart, és egyszerűen utálom, hogy mikor megyek mondjuk a büfé felé, hatvanan összesúgnak mögöttem, vagy megvetően méregetnek. Ez van, emberek, ebben a gimiben semmi sem marad titok, és kevés embernek adatik meg az, hogy van magánélete, amit mások nem ismernek. Persze, vannak, akik csak a főbb pletykákat tudják, amik főleg a végzősökkel kapcsolatosak, vagy csak a nagyobb balhékat ismerik. De vannak, akik mindent számon tartanak, és erre tökéletes példa Jenna J Browning.
  Chloe igy rajzon együtt pletykálgattunk kicsit. A legeslegfrissebb botrány az, hogy egy végzős srác állítólag drogdílerkedik, és marihuánát árul a suli harmadik emeleti fiú mosdójában. Másik pletyka, hogy Jenna J Browning és Thomas McMillan kavarnak, de ez abszolút pletyka. Thomas-szal ugyan csak egyszer találkoztam, de egyáltalán nem tűnt olyan típusú fiúnak, aki leállna egy ilyen kis ribanccal, mint Jenna J. Bár, ez a lány szerintem akárkit meg tud szerezni egy kis erőfeszítéssel, úgyhogy kitudja, nála semmi sem lehetetlen.
  Délután otthon ücsörögtem, laptop nélkül, így az olvasáshoz folyamodtam. Kövezzetek meg, de én szeretek olvasni, még ha ezt a tevékenységet nem is olyan sűrűn teszem, de azért szeretem. Persze, nem a kötelező olvasmány szerű történelmi könyveket olvasok, de nem is épp ponyvaregényeket, inkább a kettő közti átmenetet szeretem.
 

 

***

   Péntek. Zane Blackwood-dal szerda délután óta nem találkoztam. Tudom, röhejesen hangzik, de ezalatt az alig két nap alatt elképesztően nagy hiányérzet alakult ki bennem. Ez a hiányérzet késztetett arra, hogy felmenjek Zane-ék osztálytermébe aznap. Zane nem volt ott, viszont összefutottam Thomas McMillan-el.

- Szia, Thomas! - köszöntem neki.

- Szia Abbey. Ha Zane-t keresed, akkor csak mondom, hogy lebetegedett. 

- Ó. Kár. Azért, köszi.

- Nincs mit - mondta Thomas, és már épp elindult volna, mikor utána szóltam.

- Egyébként... Ööö. Te tényleg kavarsz Jenna J-vel?

- Ja, nem. Vagyis. Kielégítjük egymás igényeit, ennyi az egész - vonott vállat Thomas.

  Elgondolkodtam. Szóval barátság extrákkal, ha egyáltalán barátok. Csak szex kapcsolat már a gimiben is van? Ez azért meglepett. Bár, ők már végzősek, szóval lényegében, vagyis az iratuk szerint, már felnőttek. Ő döntésük. Mindenesetre, meglepett a dolog.

   Ha már a harmadik emeleten voltam, belátogattam a b-sek termébe is, hogy kicsit elcsevegjek velük. Nem vagyok túl jóba velük, de azért Rarával valamilyen szintem barátnők vagyunk, így vele leálltam dumálni. Sok-sok Cherrykém-ezés után Rara elmesélte, hogy sikerült megfűznie egy tizenegyedikes népszerű fiút, Jeremy Abott-ot, hogy együtt menjenek a tavaszi bálra. Megmutatta a telefonján a ruhát, amit fel fog venni. A tavaszi diákbálra mindig mindenki nagyon kiöltözik, hosszú báli ruhába bújnak a lányok, a fiúk pedig öltönybe és szmokingba. Rara nem a hosszú ruhák pártfogója, így talált magának egy olyan ruhát, ami hátul hosszú, elöl pedig rövid, így mutogatni tudja a combjait, ahogy ő azt szeretné. Megdicsértem a ruháját, majd lementem a mi termünkre, közben azon töprengve, hogy én mégis honnan szerzek péntekig egy ruhát. A szobafogság miatt nem mehetek vásárolni, és pénzem sincs nagyon. Csak remélni tudtam, hogy anya elenged engem vásárolni, nemhogy még pénzt is adjon nekem. 

   Délután, suli után átjött Chloe. Anyánál sikerült kiharcolnom, hogyha én nem mehetek sehová, legalább hozzám tudjanak jönni. Aztán meg, Chloe szinte családtag, az a minimum, hogy átjöhet hozzánk akkor, amikor csak kedve tartja. Rengeteget beszélgettünk a délután folyamán Chloe-val, főleg a fiúkról. Megvitattuk a régebb történt Tyler esetet, ami tulajdonképpen nem is olyan régen volt. Tyler, és Chloe. Nem voltak rossz páros, de annyira laza volt a kapcsolatuk, hogy egyszerűen egy idő után el is múlt a dolog. Szó szerint nem mondták ki, hogy szakítottak, ezért elméletileg még mindig járnak, de gyakorlatilag nem nagyon. Úgy tűnik, farsang estélyén kicsit kavartak, aztán már ellaposodott a dolog. Fejtegettük a dolgokat, és végül az én fiúproblémámra tértünk, Zane Blackwood-ra. Chloe szerint csak idő kell, és teljesen az ujjaim köré fogom csavarni. Aranyos, meg minden, de jól tudom, hogy ez egyáltalán nincs így. Zane meg akar bocsájtani, de nem tud, és ez nagyon is látszik rajta. 

   Miután túlléptünk a fiúkon, rátértünk a holnapi Frida szülinapra. Megbeszéltük, mit veszünk fel, és megbeszéltük azt is, hogy Chloe a kis összejövetelen megkérdezi Tyler-t, hogy akkor most mi van, mert ha már nincs semmi, akkor szakítani akar. Mondjuk, ez nem egy olyan szívszorító szakítás, ez csak egy egyszerű "barátilag szétmegyünk" szakítás, ami lássuk be, ezer-milliószor jobb, mint az én és a Zane-el való szétmenés. 

  Vagy éjfélig fent voltunk, filmeket néztünk (Első 50 randi), hülyültünk (képek is születtek), sütöttünk brownie-t, amivel teletömtük a hasunkat rosszullevésig.