Péntek. Mindenki szereti a pénteket. Amikor a buszon ültem, a Friday című dalt hallgattam, teljesen ráhangolódva a napra. Thora lebetegedett, így egyedül buszoztam zenét hallgatva. Egészen addig, amíg le nem ült mellém egy számomra vadidegen srác, mosollyal az arcán.
- Helló Abbey.
Fogalmam sem volt, mégis honnan tudta a nevemet.
- Ööö szia, te ki vagy?
- Brad vagyok. Zane haverja.
Körülnéztem, hátha Zane is itt van a buszon, csak megint másokat csicskáztat, ahelyett, hogy idetolná a képét. Meglepődtem, mert Zane Blackwood nem volt a buszon aznap.
- És Brad, mit szeretnél tőlem?
- Kíváncsi vagyok, hogyan döntöttél: eljössz-e a buliba, vagy sem. Sokan várnának amúgy.
- Mégis kik várnának?
- Emberek, akik meg akarnak ismerni - vonogatta a vállát.
- Oké, ez fura - dőltem hátra a széken.
Brad egy ideig engem bámult még, mellettem ülve, mintha mondani akart volna valamit. Én rá néztem, láttam rajta, hogy már keresi a szavakat.
- Brad, van még valami más mondani valód? - böktem ki, mert a fiú továbbra is csak némán bámult engem, ami kissé kínossá kezdett válni.
- Ööö semmi, szia - állt fel zavartan a mellettem ülő helyről, és átvágta magát a tömegen a haverjaihoz.
Nem értem, mégis mit akarhatott mondani ez a Brad nevű fiú? És milyen emberek akarnak engem megismerni? Az egész zavaros. Eszembe jutott, hogy végül nem is válaszoltam Brad kérdésére, pedig már meghoztam a döntésemet: menni szeretnék a buliba. Szeretném megismerni azokat a bizonyos embereket, és egyébként is, akartam egy kicsit bulizni. Egyáltalán hogy kell bulizni? Miből áll egy bulizás? Szakértőt kéne kérdezzek. Nem sok partiarc, bulizós ismerősöm van, akivel még jóban is vagyok. Illetve, egy van, a b-s Rara, vele egész jóban vagyok. Jófej lány, nagyon vicces, humoros, csak az a durva, hogy már 6.-os vagy 7.-es kora óta jár bulikba. Ő aztán biztos, hogy ért hozzá... Jézusom, úgy beszélek a bulizásról, mint valami munkáról.
Bementem a suliba, egyenesen a b-sek osztályterme felé. Nem kis meglepetést okoztam jelenlétemmel, mert igazából kicsit sem kedvelem a b-seket, tele van üresfejű, unalmas emberekkel, akiknek nulla a személyiségük. Rara egész normális, de ő egy kicsit öhm, r*bancos lett mostanában. A régi Rara más volt, persze járt szórakozni, de nem hordott rövid szoknyákat, és akkor még természetes színű volt a haja is. A külseje megváltozott, kicsit a belül is más lett, de még mindig benne van az az őrült lány.
Szóval, mindenki amolyan "mit keres ez itt" pillantással méregetett, aztán megpillantottam Rarát, aki a szokásos nyakba ugrós köszöntésével üdvözölt.
-Hu, Cherrykém, hogy vagy? - Cherry-nek szólít, már nagyon régóta. Már nem is emlékszem miért.
- Szia Rara - ültem le az egyik pad tetejére - Zane Blackwood bulit rendez holnap, jössz te is?
- Ja igen, engem is meghívtak. Nagy buli lesz, Cherry, te is jössz? Tudtam hogy nem vagy te olyan szent - nevette el magát.
- Hát szentnek nem mondanám magam, de nem szeretnék alkoholt inni. Eléggé tapasztalatlan vagyok bulizás terén, szóval kicsit parázok...
- Nyugi szívem, nem lesz semmi gáz, Rara vigyázni fog rád. "Little party never killed nobody" - énekelte a népszerű zeneszámot.
- Ha te mondod - vontam vállat - De mit fogunk ott csinálni?
- Édes, hogy milyen kis tudatlan vagy. Buli lesz, ennél többet nem mondhatok. Gyere át előtte két órával, hogy kicsípjük magunkat. Adhatok valami szexis ruhát, nehogy már farmerbe menjél.
- A tornacipő is kizárva? - pislogtam.
- Persze! Na, de majd találunk valamit. Tudod a címem, szóval ott tali.
- Hánykor?
- Nyolckor.
- De akkor tízre lennénk készen.. Nem késő az?
- Ugyan már, pont akkor indul be az élet - kacsintott egyet Rara.
- Oké, na megyek órára, szia Rara - köszöntem el.
- Okés Cherrykém - nyomott egy puszit az arcomra.
Fizikán feleltem, tesin kötöttem a cipőfűzőm, és a többi órán pedig félig aludtam. Ebéd után a suli előtt beszélgettünk, én, Chloe, Thora és Norah.
- Én Rarához megyek készülődni, de ti mehettek együtt - mondtam, mire ők kicsit csalódottan méregettek.
- Hát, kár. De azért majd ott együtt leszünk, nem?
- Én tuti leitatom Zane-t, és akkor talán szóba áll velem - nevetett Norah.
- Norah ez szánalmas, jobbat is kaphatnál nála - jelentette ki Chloe.
- Csak vicceltem. Abbey, azért majd küldj fotót mit veszel fel, kíváncsi lennék rá - mosolygott rám Norah.
Együtt mentünk hazafelé a buszon, ugyanis Chloe-hoz mentünk át, ottalvós estét tartani. Megbeszéltük addig, hogy ki mit akar felvenni, bár nekem ötletem sem volt, ellentétben a többiekkel, akik már több ruha között vacilláltak. A délután a lányokkal nagyon jól telt, hülyéskedtünk, filmeztünk, megnéztük a Bajos csajokat és az Ottalvós bulit, amiken rengeteget nevettünk, még ha nem is voltak a legzseniálisabbak. Kiderült, hogy Thora (aki a nádhája ellenére is átjött, és fertőzte a mi kis légkörünket) ismeri Brad-et, mert hogy az apja munkatársának a fia. Enyhén megdöbbentett a hír, de még sok más is fényre derült, mint például hogy Norah-nak igazából nagyon bejön Stan, és hogy Chloe-nak meg Tyler. Norah-nak miért mindig az idegesítő, egoista, öntelt fiúk jönnek be? Zane Blackwood és Stan Moore. Két legjobb választás, mondhatom. Tyler-t szintén nem értem, de neki legalább van némi humorérzéke, bár jóllehet, hogy kicsit őrült a srác. De mit mondhatnék, mi sem vagyunk normálisak...
- Brad, van még valami más mondani valód? - böktem ki, mert a fiú továbbra is csak némán bámult engem, ami kissé kínossá kezdett válni.
- Ööö semmi, szia - állt fel zavartan a mellettem ülő helyről, és átvágta magát a tömegen a haverjaihoz.
Nem értem, mégis mit akarhatott mondani ez a Brad nevű fiú? És milyen emberek akarnak engem megismerni? Az egész zavaros. Eszembe jutott, hogy végül nem is válaszoltam Brad kérdésére, pedig már meghoztam a döntésemet: menni szeretnék a buliba. Szeretném megismerni azokat a bizonyos embereket, és egyébként is, akartam egy kicsit bulizni. Egyáltalán hogy kell bulizni? Miből áll egy bulizás? Szakértőt kéne kérdezzek. Nem sok partiarc, bulizós ismerősöm van, akivel még jóban is vagyok. Illetve, egy van, a b-s Rara, vele egész jóban vagyok. Jófej lány, nagyon vicces, humoros, csak az a durva, hogy már 6.-os vagy 7.-es kora óta jár bulikba. Ő aztán biztos, hogy ért hozzá... Jézusom, úgy beszélek a bulizásról, mint valami munkáról.
Bementem a suliba, egyenesen a b-sek osztályterme felé. Nem kis meglepetést okoztam jelenlétemmel, mert igazából kicsit sem kedvelem a b-seket, tele van üresfejű, unalmas emberekkel, akiknek nulla a személyiségük. Rara egész normális, de ő egy kicsit öhm, r*bancos lett mostanában. A régi Rara más volt, persze járt szórakozni, de nem hordott rövid szoknyákat, és akkor még természetes színű volt a haja is. A külseje megváltozott, kicsit a belül is más lett, de még mindig benne van az az őrült lány.
Szóval, mindenki amolyan "mit keres ez itt" pillantással méregetett, aztán megpillantottam Rarát, aki a szokásos nyakba ugrós köszöntésével üdvözölt.
-Hu, Cherrykém, hogy vagy? - Cherry-nek szólít, már nagyon régóta. Már nem is emlékszem miért.
- Szia Rara - ültem le az egyik pad tetejére - Zane Blackwood bulit rendez holnap, jössz te is?
- Ja igen, engem is meghívtak. Nagy buli lesz, Cherry, te is jössz? Tudtam hogy nem vagy te olyan szent - nevette el magát.
- Hát szentnek nem mondanám magam, de nem szeretnék alkoholt inni. Eléggé tapasztalatlan vagyok bulizás terén, szóval kicsit parázok...
- Nyugi szívem, nem lesz semmi gáz, Rara vigyázni fog rád. "Little party never killed nobody" - énekelte a népszerű zeneszámot.
- Ha te mondod - vontam vállat - De mit fogunk ott csinálni?
- Édes, hogy milyen kis tudatlan vagy. Buli lesz, ennél többet nem mondhatok. Gyere át előtte két órával, hogy kicsípjük magunkat. Adhatok valami szexis ruhát, nehogy már farmerbe menjél.
- A tornacipő is kizárva? - pislogtam.
- Persze! Na, de majd találunk valamit. Tudod a címem, szóval ott tali.
- Hánykor?
- Nyolckor.
- De akkor tízre lennénk készen.. Nem késő az?
- Ugyan már, pont akkor indul be az élet - kacsintott egyet Rara.
- Oké, na megyek órára, szia Rara - köszöntem el.
- Okés Cherrykém - nyomott egy puszit az arcomra.
Fizikán feleltem, tesin kötöttem a cipőfűzőm, és a többi órán pedig félig aludtam. Ebéd után a suli előtt beszélgettünk, én, Chloe, Thora és Norah.
- Én Rarához megyek készülődni, de ti mehettek együtt - mondtam, mire ők kicsit csalódottan méregettek.
- Hát, kár. De azért majd ott együtt leszünk, nem?
- Én tuti leitatom Zane-t, és akkor talán szóba áll velem - nevetett Norah.
- Norah ez szánalmas, jobbat is kaphatnál nála - jelentette ki Chloe.
- Csak vicceltem. Abbey, azért majd küldj fotót mit veszel fel, kíváncsi lennék rá - mosolygott rám Norah.
Együtt mentünk hazafelé a buszon, ugyanis Chloe-hoz mentünk át, ottalvós estét tartani. Megbeszéltük addig, hogy ki mit akar felvenni, bár nekem ötletem sem volt, ellentétben a többiekkel, akik már több ruha között vacilláltak. A délután a lányokkal nagyon jól telt, hülyéskedtünk, filmeztünk, megnéztük a Bajos csajokat és az Ottalvós bulit, amiken rengeteget nevettünk, még ha nem is voltak a legzseniálisabbak. Kiderült, hogy Thora (aki a nádhája ellenére is átjött, és fertőzte a mi kis légkörünket) ismeri Brad-et, mert hogy az apja munkatársának a fia. Enyhén megdöbbentett a hír, de még sok más is fényre derült, mint például hogy Norah-nak igazából nagyon bejön Stan, és hogy Chloe-nak meg Tyler. Norah-nak miért mindig az idegesítő, egoista, öntelt fiúk jönnek be? Zane Blackwood és Stan Moore. Két legjobb választás, mondhatom. Tyler-t szintén nem értem, de neki legalább van némi humorérzéke, bár jóllehet, hogy kicsit őrült a srác. De mit mondhatnék, mi sem vagyunk normálisak...
Mi tényleg nem vagyunk normálisak... Bár ki mondta, hogy azok vagyunk? :D
Nagyonjoo. Kovit ! ;))
VálaszTörlés