Délután felhívtam Chloe-t, tanácsadás ügyében, mert ötletem sem volt mitévő legyek.Még az "ec-pec-kimehetsz" mondókával is megpróbáltam, de valahogy elfelejtettem a szövegét, ezért pénzérmét is dobtam fel, de pont az élére esett, elég abnormális módon.
- Szia Abbey - köszönt Chloe a telefonba. Olyan fura, mobilról annyira más a hangja, néha úgy érzem mintha nem is a legjobb barátnőmmel, hanem egy hatévessel beszélnék.
- Szia. Zane Blackwood elhívott egy végzős bsuliba. SOS, mi legyen? - tértem a lényegre. Nem volt kedvem hatalmas bevezető szöveget tartani.
- Végzőőős buliii? Menjünk!! Nem érdekel, hogy egy szemétláda hívott, de a buli az buli! Vihetsz másokat is?
- Igen. Jönni szeretnél?
- Alap. Juuj, végzős buliba megyünk! Alig tudom elhinni! Ez... fantörpikus!
- Hát nem is tudom. Szerintem nincs olyan szó, maximum ha filantropikusra gondoltál, bár az kicsit mást jelent - nevettem el magam, majd komoran folytattam - Nem lenne túl veszélyes?
- Lazíts már, nyugi. Minden oké lesz, ígérem. Amúgy van olyan szó hogy fantörpikus!
- Ha te mondod.. Az úgy nem lenne fura, hogy én nem iszom alkoholt?
- Akkor legalább tudsz felügyelni rám - mert én fogok! Na leteszem, vigyáznom kell Lilyre.
- Okés, szia!
Lily Chloe hat éves húga, az anyja újraházasodott, és ezért akart még egy gyereket, pedig már 46 éves. Nem mintha egy 46 éves nőnek nem lehetne gyereke, csak valószínűleg Chloe anyja ha nem házasodik újra, nem vállalt volna be új gyereket.
Valahogy Chloe lelkesedése nem nyugtatott meg. Aztán eszembe jutott még egy "apró" bökkenő: elengednek-e egyáltalán a szüleim? Az már nem olyan egyértelmű. Ahogy eszembe jutott, azonnal felhívtam anyát. Épp dolgozott, ami engem csöppet sem zavart, őt viszont annál inkább.
- Abbey, mit akarsz, mi ilyen egetrengetően fontos? - "köszönt" a telefonba anyu.
- Neked is szia, anya. Elengednél szombaton egy buliba? Egyik iskolatársamnál lesz..
- Nem hangzik rosszul, ha mennek olyanok is, akiket ismersz.
- Sokakat fogok ismerni, Chloe-ék is jönnek.
- Akkor menj nyugodtan, fiatal vagy, szórakozz!Élj a lehetőséggel, egyszer élünk. Na én leteszem szia!
Nem számítottam arra, hogy így reagál. Azt hittem, azt fogja mondani, veszélyes, és még kicsi vagyok hozzá, nem tudok vigyázni magamra rendesen. Eléggé ledöbbentett, hogy szinte biztatott abban, hogy elmenjek egy buliba. Mindenki menni akar, vagy azt akarja, hogy menjek... Csak én nem - sóhajtottam.
Másnap reggel a buszmegálló felé sétáltam, zenét hallgatva, fáradtan, és csepergett az eső. Meghallottam egy hangos motor zúgó hangját. Felkaptam a fejem, és egy bőrdzsekis, motoros jelent meg a reggeli ködben. Lelassított mellettem, majd megállt és levette a bukósisakját. Beletúrt a hajába, mert a sisaktól lelapult. Rögtön felismertem Zane Blackwood-ot. Eléggé csodálkoztam. Honnan tudja, hogy hol lakom? Ez eléggé különös, és ijesztő. Hány ember tudhatja még a címem, akiről nem tudok?
- Szia Abbey, jól nézel ki. Azt mondják esett az eső aznap amikor megszülettél. Isten siratta a leggyönyörűbb angyalát, téged, hogy halandó testet öltöttél.
- Ez elég gyenge szöveg volt, keress másikat a Google-on, hisz ez is onnan van, nem?
- Akkor ez milyen: pattanj fel a motoromra, tudom hogy nem akarsz azon a mocskos buszon üldögélni, szépségem.
Sóhajtottam. Eléggé csábítóan hangzott, hogy ne kelljen sétáljak még harminc percet. Csak felülök a motorra, és elvisz a suliig. Veszteni valóm nincsen. Miért ne?
- Rendben, legyen - mondtam, és felültem a motor hátsó ülésére.
- Kapaszkodnod kéne, mondjuk bennem, mert különben leesel. Nincs kedvem kórházba mászkálni suli előtt, remélem megérted az érvem.
- Igazad van, inkább gyalogolok - szálltam le a motorról gyorsan. Nem akar kórházba menni, akkor motorozzon csak egyedül. Nem fogom átkarolni a derekát! Még mit nem.
Elkezdtem sétálni, ő pedig lassan mellettem ment a motorral. Győzködött, hogy szálljak vissza, a kórházas dolog csak vicc volt, és nem szerette volna hogy bajom essen. "Ez kedves, de engem pont nem érdekel" válaszoltam flegmán. Egészen jól ment a "nincs szükségem a motorra" dolog, egészen addig amíg el nem eleredt az eső, és elkezdett zuhogni. A csepergést még csak-csak bírtam, nem zavart, de a kabátomnak nem volt kapucnija, és esernyőm sem volt. Mintha valaki szórakozna velem, vagy mintha egy bábu lennék, és az lenne a szerepem hogy motorozzak Zane Blackwood-dal. Kényszerből és nehezen, de felszálltam a motorra, és belekapaszkodtam Zane Blackwood-ba. Hátulról nem láttam, de jól tudtam hogy most önelégült mosoly van az arcán. Elindultunk, és még jobban kellett kapaszkodjak mint hittem. Esett az eső, a hajam így is elázott, de a suli csak 15-20 perc volt. Útközben viszont hirtelen fel tűnt egy rendőrautó, ami lelassított mellettünk. Te jó ég, mégis miért akarnak minket megállítani? Zane-nek ugye van jogsija? - pánikoltam.
- Elnézést fiatalok, de a sisak viselése kötelező. A kislányon márpedig sisaknak még csak nyomát sem látom.
- Bocsásson meg biztosúr, de már csak 5 percre van a suli, odáig csak el vihetem a lányt.
Marha kínosan éreztem magam. A busz nem erre jár, elkanyarodik az útról, motorral öt perc a suli, gyalog pedig legalább tizenöt. Akkor már késnék a suliból. Busszal kellett volna menjek, a francba!
- Azt nem engedhetem meg. De én elvihetem a lányt az iskoláig, ha beszáll az autóba.
Ledermedtem. Most komolyan egy rendőrautó visz iskolába? Ez nem durva egy kicsit? De végül is, miért ne. Jófej rendőr elvisz az iskoláig... Ez teljesen normális... Ááá, kicsit sem furcsa... Habár nincs túl sok választási lehetőségem.
- Hálás lennék érte - ugrottam le a motorról hirtelen. Zane csodálkozva figyelte, ahogy beülök a kocsiba.
A rendőr intett Zane-nek, és megkérdezte melyik iskola felé lesz. Mondtam, hogy a Szalay Lajos Gimnáziumba, és elindult. Nyugtató csend telepedett a kocsira, csak az esőcseppek kopogását lehetett hallani. Aztán egy gyorshajtású autó száguldott el mellettünk. A rendőr morgott valamit, majd hátrafordult.
- Kislány, ennek az autónak MEJ259 volt a rendszáma?
- Ööö, asszem - mondtam.
- Akkor kapaszkodj, már egy hete próbálom megállítani ezt a száguldozó őrültet. Utol kel érjük, a sulid előtt te gyorsan kiszállsz, oké? Most kapaszkodj - lépett rá a gázra, és bekapcsolta a szirénát.
Egy szirénázó rendőrautóban ültem, egy autós üldözés közepette. Egy szó sem jött ki a torkomon, a hirtelen kanyaroktól rosszul lettem.
Öt perc alatt a suli előtt voltunk, és szó szerint kiugrottam a kocsiból, ami tovább száguldott, üldözve az autót. A gimi előtt álló cigarettázó, bandázó diákok előtt tett le. Az egész csapatnak leesett az álla, és egy festett szőke hajú lány meg is szólított.
- Nocsak, manapság a másodikosok rendőrautóval közlekednek?
- Nem, ez egyéni szokásom - mondtam, és mivel elállták a kaput, kicsit félrelökdöstem őket.
Elkerekedett szemekkel figyelték, és nézték végig ahogy bemegyek a suli ajtaján, és hallottam hogy a szőke lány azt mondja "Az úgy elég kemény." Elmosolyodtam. Ez a reggel is jól indult!
***
Másnap reggel a buszmegálló felé sétáltam, zenét hallgatva, fáradtan, és csepergett az eső. Meghallottam egy hangos motor zúgó hangját. Felkaptam a fejem, és egy bőrdzsekis, motoros jelent meg a reggeli ködben. Lelassított mellettem, majd megállt és levette a bukósisakját. Beletúrt a hajába, mert a sisaktól lelapult. Rögtön felismertem Zane Blackwood-ot. Eléggé csodálkoztam. Honnan tudja, hogy hol lakom? Ez eléggé különös, és ijesztő. Hány ember tudhatja még a címem, akiről nem tudok?
- Szia Abbey, jól nézel ki. Azt mondják esett az eső aznap amikor megszülettél. Isten siratta a leggyönyörűbb angyalát, téged, hogy halandó testet öltöttél.
- Ez elég gyenge szöveg volt, keress másikat a Google-on, hisz ez is onnan van, nem?
- Akkor ez milyen: pattanj fel a motoromra, tudom hogy nem akarsz azon a mocskos buszon üldögélni, szépségem.
Sóhajtottam. Eléggé csábítóan hangzott, hogy ne kelljen sétáljak még harminc percet. Csak felülök a motorra, és elvisz a suliig. Veszteni valóm nincsen. Miért ne?
- Rendben, legyen - mondtam, és felültem a motor hátsó ülésére.
- Kapaszkodnod kéne, mondjuk bennem, mert különben leesel. Nincs kedvem kórházba mászkálni suli előtt, remélem megérted az érvem.
- Igazad van, inkább gyalogolok - szálltam le a motorról gyorsan. Nem akar kórházba menni, akkor motorozzon csak egyedül. Nem fogom átkarolni a derekát! Még mit nem.
Elkezdtem sétálni, ő pedig lassan mellettem ment a motorral. Győzködött, hogy szálljak vissza, a kórházas dolog csak vicc volt, és nem szerette volna hogy bajom essen. "Ez kedves, de engem pont nem érdekel" válaszoltam flegmán. Egészen jól ment a "nincs szükségem a motorra" dolog, egészen addig amíg el nem eleredt az eső, és elkezdett zuhogni. A csepergést még csak-csak bírtam, nem zavart, de a kabátomnak nem volt kapucnija, és esernyőm sem volt. Mintha valaki szórakozna velem, vagy mintha egy bábu lennék, és az lenne a szerepem hogy motorozzak Zane Blackwood-dal. Kényszerből és nehezen, de felszálltam a motorra, és belekapaszkodtam Zane Blackwood-ba. Hátulról nem láttam, de jól tudtam hogy most önelégült mosoly van az arcán. Elindultunk, és még jobban kellett kapaszkodjak mint hittem. Esett az eső, a hajam így is elázott, de a suli csak 15-20 perc volt. Útközben viszont hirtelen fel tűnt egy rendőrautó, ami lelassított mellettünk. Te jó ég, mégis miért akarnak minket megállítani? Zane-nek ugye van jogsija? - pánikoltam.
- Elnézést fiatalok, de a sisak viselése kötelező. A kislányon márpedig sisaknak még csak nyomát sem látom.
- Bocsásson meg biztosúr, de már csak 5 percre van a suli, odáig csak el vihetem a lányt.
Marha kínosan éreztem magam. A busz nem erre jár, elkanyarodik az útról, motorral öt perc a suli, gyalog pedig legalább tizenöt. Akkor már késnék a suliból. Busszal kellett volna menjek, a francba!
- Azt nem engedhetem meg. De én elvihetem a lányt az iskoláig, ha beszáll az autóba.
Ledermedtem. Most komolyan egy rendőrautó visz iskolába? Ez nem durva egy kicsit? De végül is, miért ne. Jófej rendőr elvisz az iskoláig... Ez teljesen normális... Ááá, kicsit sem furcsa... Habár nincs túl sok választási lehetőségem.
- Hálás lennék érte - ugrottam le a motorról hirtelen. Zane csodálkozva figyelte, ahogy beülök a kocsiba.
A rendőr intett Zane-nek, és megkérdezte melyik iskola felé lesz. Mondtam, hogy a Szalay Lajos Gimnáziumba, és elindult. Nyugtató csend telepedett a kocsira, csak az esőcseppek kopogását lehetett hallani. Aztán egy gyorshajtású autó száguldott el mellettünk. A rendőr morgott valamit, majd hátrafordult.
- Kislány, ennek az autónak MEJ259 volt a rendszáma?
- Ööö, asszem - mondtam.
- Akkor kapaszkodj, már egy hete próbálom megállítani ezt a száguldozó őrültet. Utol kel érjük, a sulid előtt te gyorsan kiszállsz, oké? Most kapaszkodj - lépett rá a gázra, és bekapcsolta a szirénát.
Egy szirénázó rendőrautóban ültem, egy autós üldözés közepette. Egy szó sem jött ki a torkomon, a hirtelen kanyaroktól rosszul lettem.
Öt perc alatt a suli előtt voltunk, és szó szerint kiugrottam a kocsiból, ami tovább száguldott, üldözve az autót. A gimi előtt álló cigarettázó, bandázó diákok előtt tett le. Az egész csapatnak leesett az álla, és egy festett szőke hajú lány meg is szólított.
- Nocsak, manapság a másodikosok rendőrautóval közlekednek?
- Nem, ez egyéni szokásom - mondtam, és mivel elállták a kaput, kicsit félrelökdöstem őket.
Elkerekedett szemekkel figyelték, és nézték végig ahogy bemegyek a suli ajtaján, és hallottam hogy a szőke lány azt mondja "Az úgy elég kemény." Elmosolyodtam. Ez a reggel is jól indult!
Nagyon tetszett:3
VálaszTörlésKövit!!:)
Nagyon jó!! :)
VálaszTörlésKövit!!