Nyolcadik fejezet: A végzősök buliján

 Rara a készülődésnél rám erőltetett egy falatnyi kék ruhának nevezett dolgot, ami nagyon rövid volt. Majdnem két kiló smink volt rajtam, eleinte műszempillát is akart rám tenni, de természetesen nem hagytam. Nem akartam közönségesen kinézni, bár a ruhámmal már kezdtem afelé hajlani. Készülődés Rara közben rám aggatott még egy szőrmekabátot, és egy matróz sapkát, mert szerinte úgy nagyon állat voltam. Persze, később levettem őket.

 

Szóval, egy piciny kis ruhába érkeztem meg Rarával Zane Blackwood-ék modern, medencés háza elé. A hatalmas magassarkúban alig tudtam járni, úgyhogy Rarába kellett kapaszkodjak, amit átkarolásnak próbáltam álcázni, nem túl sikeresen. Már a kertből is hallatszott a zene. Felismertem a számot, a Heads Will Roll című szám szólt éppen. Próbáltam lazának és nyugodtnak tűnni Rara előtt, de igazából eléggé féltem. Mikor benyitottunk a házba, egy végzős lány fogadott.

- Sziasztok, nevek? - húzott elő egy papírt és egy tollat a lány.

- Abbey Green - mondtam. A lány felnézett a papírjából.

- Ó, akkor téged vár Zane. Az emeleten lesz - mondta mosolyogva, majd Rarára pillantott - Á, Rara, te is jól nézel ki - látszólag ők már ismerték egymást.

- Miért vár engem Zane az emeleten? - ráncoltam össze a homlokom.

- Ez egyértelmű - forgatta a szemét a lány - Kicsit... Összemelegedni.

- Akkor azt inkább kihagynám - jelentettem ki, és belekaroltam Rara kezébe.

 Hatalmas volt a tömeg, a zene irtó hangos, és sok volt az olyan fiatal, aki konkrétan hullarészegre itta magát. A szememmel keresgéltem Chloe-ékat, de nem találtam őket. Telefon nem volt nálam, így nem tudtam őket felhívni. Rara időközben eltűnt, ha jól tudom elment a táncolni. Sodródtam a tömeggel, bolyongtam össze-vissza a hatalmas házban, mikor megtaláltam a WC-t, végre. Úgy gondoltam, ott nem lesz senki, és kicsit nyugisabb lesz a hangulatom, ha ott maradok. Mikor benyitottam, Brad-et pillantottam meg, és épp hányt.

-Fúj! - mondtam undorodva.

  Brad kábán nézett fel, és megtörölte az arcát a kezével.

- Te vagy az Abbey?

- Igen én. De nem is zavarok többet - mondtam, mert már engem is a hányinger kerülgetett a látványtól.

- Várj! - mondta, mire visszafordultam.

- Zane vár téged fent a szobájában - mondta meg-meg szakítva mondandóját, a hányás miatt.

- Nem akarok menni - rogytam le a földre.

- Hé, Zane nem bűnöző. Nem fog bántani - nézett fel rám, és a mosdókagylóhoz ment.

- De mégis mit akar? - mondtam értetlenül.

  Brad megnyitotta a csapot, és lemosta a kezét, meg az arcát.

- Beszélgetni, meg gondolom kavarni - rázta meg a haját, ami a csap vizétől lett vizes.

- Nem akarok kavarni vele.

- Ha nem akarsz nem fog kényszeríteni. Gondolom úgy sincs jobb dolgod, szerintem nyugodtan menj fel, és legalább lenne egy jó társaságod, aki épp nem hány egy WC kagylóba.

- Hát jó, akkor jobbulást- tápászkodtam fel, és az emelet felé indultam. 

  Felmentem a lépcsőn, ahol szintén diákok álltak, pohárral a kezükben, megtöltve különböző alkohollal. Zane szobájának ajtaján a neve volt kiírva, így tudtam, hogy oda kell mennem. Mikor beléptem a szobába, nem volt ott senki. Felkapcsoltam a villanyt, hogy körülnézhessek. A szobája sokkal nagyobb volt, mint az enyém, sokkal újabb, modernebb bútorokkal. A falon egy-két kép volt egy gitárosról, és láttam hogy három darab gitárja is van kiállítva a fal mellé. A bútorok feketék voltak, a fal fehér volt. Az ágy pedig nagyon széles, piros takaróval, és rengeteg párnával. Még volt egy piros kanapé is, amin egy könyv hevert. Leültem a kanapéra, és érdeklődve nyitottam ki a könyvet. Egy kötelező olvasmány volt, méghozzá rövidített változat. Csalódtam, azt hittem tényleg olvas valamit, önszántából.

- Szia Abbey, tudtam hogy eljössz - szólalt meg mögöttem egy hang, mire megijedtem - Jól áll ez a kék ruha, cica.

  Hátrafordultam, és az ajtónál megpillantottam Zane Blackwood-ot, tökéletesen beállított hajjal, egy farmerben, félmeztelenül. Nagyon zavarba ejtett a kidolgozott felsőteste látványa.

- Nem akarsz felvenni valamit? - kérdeztem feszengve.

- Miért, nem tetszik a látvány? - ült le mellém a kanapéra, közel hozzám.

- Fel kéne venned valamit - mondtam halkan, de Zane csak közeledett felém.

 Nem toltam el magamtól rögtön, mikor megcsókolt. Képtelen voltam rá, annyira vonzón nézett ki, egyszerűen visszautasíthatatlan volt. Aranyos félmosoly volt az arcán, gyönyörű kék szemei lázasan csillogtak, és ahh, nem bírtam ki. Viszont körülbelül tíz másodperc után észbe kaptam, és elhúzódtam tőle. Nem, nem dőlhetek be neki. Annyi embert vert már át, nem akarok én is beállni a sorba, a többi eldobott lány mögé. Én nem vagyok egy eldobható gyártmány, ami egy hét után már használhatatlan. Több szeretnék lenni, de persze nem Zane Blackwood-nál... Aki egyébként őrülten jól néz ki... De igazából egy önelégült seggfej. Nem adhatom meg neki azt az örömet, hogy elhasználjon engem!

- Úgyis otthagynál egyszer, és én is csak egy ex lennék - mondtam.

- Te annál sokkal több vagy, már most is - mosolygott, és elkezdett újra közeledni.

- Ne - toltam el magamtól - Engem nem használhatsz ki. Keress más lányt - mondtam, bár a hangomban bizonytalanság csengett.

- De nekem te kellesz - suttogta, és éreztem meleg leheletét az arcomon. Végigsimította az arcomon puha kezeit...

- Nekem viszont nem - húzódtam el hirtelen, már majdnem teljesen a kanapé szélén voltam.

 Úgy döntöttem, az lesz a legokosabb, ha kimegyek a szobából, és nem maradok Zane Blackwood-dal kettesben. Így hát felpattantam, és kimentem a szobából szó nélkül. 

- Várj cica! - kiáltott utánam, de nem reagáltam.

 Hallottam, ahogy Zane beleveri az öklét a párnába. Nem értem, miért akadhat ki ennyire, ha egyszer mindenkit megkaphatna - rajtam kívül - az egész suliból? Például ott van Rara, aki a csillagokat is lehozná az égért,  cserébe Zane Blackwood hozzám való viselkedéséért. Ő biztos nagyon élvezte volna a helyzetet, talán ő is visszautasította volna Zane-t, de ő csak azért, hogy úgymond "játsszon" vele. Nekem viszont semmi kedvem ilyesmi játékot játszani, egy ilyen alakkal.

  A lépcsőn fele haladtam lefelé, mikor megláttam Rarát iszogatni néhány számomra teljesen ismeretlen emberrel.

- Hellóóó Cherrykééém - mondta vidáman, és belém karolt. Enyhe alkohol szaga volt.

- Szia Rara.

- Mit szólnál egy kis tánci-táncihoz? - mondta nehezen érthetően.

  Még nem is válaszoltam, de Rara már magával rántott, a nappali közepére, ahol táncoltak a legtöbben.  A válaszom egyébként "Nem" lett volna, de már mindegy volt. Elkezdte magát riszálni a gépzene ritmusára, miközben a poharából kilöttyent az alkohol, egy fiú pólójára.

- Juuuuj bocsiii én nem akartam... Olyaaan hülye vagyook... Ne hariii! Béna vagyok tudoom...- mondta Rara, kissé túldramatizálva a helyzetet.

- Semmi gond - mondta a fiú vigyorogva, és elkezdett minket stírőlni.

- Ne nézz így, nem a húspiacon vagy - mondtam hirtelen.

- Tüzes kis csaj vagy, hogy hívnak?

- Abbey, és ez a hülye pedig Rara - válaszoltam, miközben Rara a haját csavargatta.

- Szerintem le kéne vegyed a pólód, hisz piszkos lett - viháncolt, és rákacsintott a fiúra.

- Szeretnéd, mi? De nem veszem le. Egyébként Craig vagyok.

- Hívhatlak Craggy-nek? - nevetett Rara.

- Nem - nevette el magát Craig, majd hozzám fordult - Te vagy az a másodikos Abbey, aki kiugrott egy rendőrautóból?

- Igen - válaszoltam unottan.

- Hmm - vonogatta a szemöldökét - A rendőr helyében biztos megmotoztalak volna.

- Még jó hogy voltál a rendőr helyében.

 Rara arrébb táncolt, szó szerint.

- Azt hittem bevállalósabb vagy, meg merészebb. De látom eléggé kis félős vagy.

  Én? Félős? Ettől a mondattól felhúztam magam.

- Miért, mit nem merek szerinted megtenni?

- Mondjuk egy szuszra lehúzni ezt az üveg Jack Daniel's-t - vette le az asztalról a fekete üveget.

- Ez whisky?

- Igen. Úgy se mered.. - vigyorgott Craig.

 Szúrósan néztem rá. Az a baj velem, hogy ezeket a kihívásos dolgokat, mindig megcsinálom, mert  mindig belemegyek. Főleg, ha valaki azt mondja, hogy úgyse merem. Mély levegőt vettem, kitéptem a kezéből az üveget, és lehajtottam. Égett a torkom utána, csak ennyi maradt meg bennem. A többi eseményre teljes sötétség borult.

  Álmosan nyitottam ki a szemem. Nehezen felültem, és körülnéztem. Zane Blackwood szobájában voltam... Méghozzá az ágyában. Te jó ég, mit történt?!