Kilencedik fejezet: Másnap(osan)

  Fáradtan dőltem hátra a párnákra, az egyébként nagyon kényelmes ágyon. Nagyon fájt a fejem, és nem volt kedvem semmit se csinálni. A tegnap estére, meg pláne nem volt kedvem visszagondolni, bár nem is tudtam volna. Csak a Jack Daniel's üvegre emlékeztem, és onnantól fogva teljes kiesés.

- Jól aludtál, álomszuszék? - mosolygott Zane Blackwood az ajtóra dőlve.

- Mit keresek itt? Mi a franc történt? - fakadtam ki.

- Hé, nyugi, semmi nem történt. Emlékszel valamire?

- Semmire - sütöttem le a szemem.

- Hát, pedig elég vicces voltál - vigyorgott, és leült az ágy szélére - Énekeltél, meg táncoltál. Nagy forma vagy részegen, senki nem ment ki úgy ebből a házból, hogy ne jegyezte volna meg a neved, "Abbey hejcegnő"

- Hejcegnő? - ráncoltam a homlokom.

- Igen - nevetett Zane, majd folytatta - Feljöttél a szobámba másodjára is, kicsit más hozzáállással. Elég rámenős voltál, azt mondtad "Bizonyítsd be, hogy kellek neked!" meg azt is, hogy "Most kiérdemelted Abbey hejcegnő kegyeit", és konkrétan rám másztál.

 Ó ne... Csak azt ne...! Nem, nem, neeem! Nem történhetett meg pont vele az első...

- De nyugi, nem történt semmi. Nem szeretek olyannal lenni, aki csak akkor jönne velem össze, ha részeg. Majd józanon - mondta kedvesen, bár számomra nem volt túl hízelgő. Józanon? Arra várhat.

- Majd mással.

- Makacs vagy, pedig azt hittem értékeled, hogy lefektettelek aludni, meg minden. Simán odaadhattalak volna Craig-nek, akivel nagyban smároltál az este. Ő kicsit más dolgokat csinált volna veled.

- Craig? Valami dereng... - próbáltam visszaemlékezni - Azért... Köszi, hogy megerőltetted egy kicsit magad, és lefektettél aludni. A bökkenő csak az, hogy nincs semmi bizonyíték, hogy más is történt.

- Az nem elég, hogy itt vagy, és nem egy másik házban?

- Nem igazán. És mi lett Rarával? - váltottam témát.

- Az a festett szöszi? Ő lelépett valami fiúval.

- Úristen, és jól van?

- Ja, jól van. Nem volt full részeg, szerintem tényleg le akart lépni.

- Engem meg itt hagyott? - kerekedett el a szemem.

- El akart vinni magával, de te Craig-be kapaszkodtál, és azt mondtad nem akarsz.

- És mit csináltam még? - kérdezősködtem tovább.

 Zane Blackwood elmosolyodott.

- Smároltál vagy húsz fiúval, talán még lánnyal is, felálltál egy asztalra, énekeltél, valami olyasmit hogy "Mindenki mehet a picsába, mert Abbey hejcegnő felszántja". Aztán, odamentél olyan emberekhez, akik kettesben akartak lenni, mondván, hogy téged az nem zavar. Meg magadra öntöttél vagy hat üveg tojáslikőrt, de nem véletlenül, hanem megfogtad az üveget, és úgy tettél, mintha épp zuhanyoznál. A többi nem jut eszembe...

  Megszagoltam a hajam. Frissen mosott illata volt.

- Akkor miért nincsen alkohol szagom?

- Lefürdettelek.

- Mármint...

- Ruhával együtt.

- Akkor jó - sóhajtottam.
 Túl sok minden történt tegnap este, és a felére nem emlékszem. Túl sok minden történt az egész héten... Annyira más lett az egész. Az egész suli tudja a nevem, és hála ennek a bulinak, már mindenféle iskolából is ismernek, méghozzá idősebbek. Érdekes, minden azzal kezdődött, hogy Zane Blackwood a busszal ment suliba, kék pulcsiban, és egy haverjával üzent nekem... Mit is üzent? Ja, igen, azt hogy szép a hajam.
- Szép a hajam? - kérdeztem mosolyogva, egy kis gondolkozás után.
- Igen - vigyorodott el Zane Blackwood.

***

 Miután Zane hazavitt a motorjával, hullafáradtan nyitottam ki a házunk ajtaját.
- Sziasztok, megjöttem! - kiáltottam, hogy mindenki hallhassa aki a házban van.
- Szia kicsim, milyen volt a buli? - kérdezte anyu.
- Ööö, semmi extra - mondtam... Mégis mit mondhattam volna?! Nem árulhatom el, hogy lerészegedtem, és alig emlékszem valamire.
- Akkor jó - mondta anyu, és nem kérdezősködött tovább, hanem főzött tovább.
  Felmentem a szobámba, ahol hatalmas rendetlenség volt. Elkezdtem pakolni, és azon gondolkodtam, hogy akkor most mi van köztem, és azzal a fiúval aki egy hét alatt felborította az életem. Tényleg... Chloe-ék! Mi van most velük?
  Felkaptam a telefonom, és villámgyorsan pötyögtem be Chloe számát, aki hamarosan felvette.
- Szia Chloe, hogyhogy nem jöttetek el?
- Helló. Mi elmentünk, csak nem engedtek be minket, azt mondták nem vagyunk odavalóak, és nem vagyunk felírva a listára sem.
 Ennyit arról, hogy Zane Blackwood rendes srác! Mi az, hogy nem engedte be Chloet és a többieket?!
- Ajj, annyira sajnálom! Minden az én hibám, az egészet elcsesztem. Megbíztam Rarában, aki később otthagyott, és nem emlékszem semmire, lerészegedtem és... Zane Blackwood ágyában ébredtem. Nem tudom mi történt, de azt mondta nem csináltunk semmit, de ezek után hogy higgyek neki... Azt mondta ti is jöhettek...
- Miii?! Zane Blackwood ágyában? - háborodott fel Chloe.
- Részeg voltam... Elvileg tényleg nem történt semmi, csak ott aludtam.
- Ajánlom is a srácnak, hogy nem művelt veled semmit, mert ha igen, esküszöm, szétrúgom a formás hátsóját.
 Ezen nagyot nevettünk, mert lássuk be, az alacsony törékeny Chloe, a magas kigyúrt Zane ellen... Nincs túl sok esélye.
-  Hát, azt megnézném. Na megyek, puszi!

***

 Egész nap nagyon fájt a fejem, zúgott, és nem halkult el a zúgás. Próbáltam aludni, de nem ment. Fáradtan nyitottam fel a laptopomat, hogy lecsekkoljam a Facebookom. Vagy hatvan darab ismerősnek jelölésem érkezett... Remek, még ez is. Megnéztem mindegyiknek a profilját, de senki sem volt ismerős, illetve egy kivétellel. Bejelölt egy bizonyos Craig White is. Pofátlan. Ő vitt bele az egészbe. Aztán találtam pár érdekes képet az adatlapján. Méghozzá mi ketten vagyunk rajta, a bulin, és csókolózunk, nevetgélünk, és nyaljuk-faljuk egymást... Undorító. A leírásban pedig ilyesmik álltak: "Szerelmemmel", "Haha, de szeretlek Abbey, jó volt veled a buli! :D". Én közel sem találtam viccesnek. Basszus... most járok vele? Mi van?